Egy kortárs dráma, amely a magyar színházművészet egyik legmeghatározóbb primadonnájának sikereiben is megláttatja a baljós árnyakat, és a tragikus körülményekben is megtalálja a humor forrását. Korlenyomat, méltó emlékállítás, társadalmi rehabilitáció. Egy kalandos életű, méltatlanul meghurcolt színészlegenda, Fedák Sári életrajzi drámája, amelyben sorra tűnnek fel életének meghatározó szereplői: férje, a híres író, Molnár Ferenc (Csankó Zoltán), akivel nem illettek össze, mégsem tudtak elszakadni egymástól, aztán a későbbi nagy rivális, Honthy Hanna (Molnár Judit), aki miatt elveszítette utolsó szerepét, vagy a legjobb barátnője, Kürthy Sári (Janisch Éva), aki durván elárulta.

A nagy visszatérésre váró dívát és hűséges, állhatatos szobalányát, Kerék Margitot (Mézes Violetta) a kitelepítés idején a nyáregyházi szobakonyhában látjuk. Életét, karrierjét a korabeli sajtó kikezdte, a szakmai féltékenység tönkretette, jóhírét a politika beárnyékolta, mégsem reményvesztett sem ő, Zsazsa, sem a jó Margit. Az emlékezés, a múltbeli sikerekbe való kapaszkodás és a tettvágy táplálja reményüket. Az emlékképek a forgatható színpad segítségével kelnek életre, szó szerint a kulisszák mögé pillanthatunk. Megelevenedik az ünnepelt primadonna fiatalkori alakja, amely Sóvári-Fehér Anna egyetemi hallgató játékában izgalmas, eleven, életszerű. Rengeteg dalbetét segít ebben: Én vagyok a Fedák Sári szobalánya; Ujjé, a ligetben nagyszerű; Gondold meg és igyál… és még sok más. Látjuk a meghökkentően merész, extravagáns megjelenésű Zsazsát, aki új színt vitt az operett világába, felülírta a finomkodó nő ideálját, akiről sokan rajongással írtak, sokan szerették, akit nemcsak a színpadon világított meg a reflektorok fénye, de magánélete is a figyelem középpontjában zajlott, mert ő mindig és mindenkit el akart kápráztatni, beleértve a hatalom aktuális képviselőit is.

Pedig sem a klasszikus szépség, sem a rendkívüli művészi tehetség magas fokán nem állott, sőt operettprimadonnaként a hangját tartották gyenge pontjának. Mi volt fergeteges sikerének titka? Bátorsága, szuggesztív személyisége, a közönség figyelmének „fogvatartása” hozta meg számára a hírnevet. Erőteljes, meglepő és izgalmas jelenség volt, s így könnyedén feledtette gyengéit. Még a férfi szerepekben is remekül helytállt, mint Huszka Jenő Bob hercegében, vagy Kacsóh Pongrácz János vitézében Kukorica Jancsiként (több mint 600 alkalommal játszotta!). Ez utóbbi jelmezét is maga tervezte. Hat nyelven beszélt, meghódította Bécs, Berlin, Párizs, London, sőt az Egyesült Államok színházainak közönségét is, őrjöngtek érte, csak miatta vettek jegyet az emberek. Nem félt a botrányoktól, a bukást is többször megtapasztalta, a siker pedig nem részegítette meg, a kritikusokat nem vette komolyan, de saját teljesítményét szigorúan értékelte. Pályája elejétől kezdve mindennel és mindenkivel szembeszállt elképzelései és sikere érdekében. Sajnos a politikától sem maradt távol. A Kommün ideje alatt Kun Béláék mellett agitált. A második világháborúban, illetve a vészkorszak időszakában vállalt szereplései miatt pedig a Népbíróság hamis vádak miatt börtönre ítélte. Egyértelmű írói-rendezői szándék észrevenni, hogy aki ilyen befolyással bír, s olyan körökben mozog, mint az Fedák Sárinak megadatott, azt nem lehet egyszerűen félreállítani. Ahogy Zsazsa fogalmazta: „Ha én uszítottam volna, akkor hangos lett volna Európa.” Túl nagy népszerűségnek örvendett, túl nagy befolyásra tett szert, és amikor felbolydult a világ, már nem lehetett mindenkinek „tetszeni”.

A darab második felében a Népbíróságon találjuk, a vádlottak padján mint „nácirajongó”. Eleinte bízik a népszerűségében, hetykén kiáll önmagáért, ahogy azt a színpadon megszokta, hiszen ez sem más, csak egy nagy színjáték, a közönség megvette a jegyeket, telt ház van, „Minden jegy elkelt!”. „Egy színésznő felett nem a legfelsőbb bíróság hoz ítéletet, hanem a közönség” – véli, de menet közben kell rájönnie, hogy az események túlnőttek rajta, az ítélet készen áll, az igazság nem számít. Két év börtönbüntetésre ítélik, amiből végül 8 hónapot tölt le, ezután kitelepítik Nyáregyházára. Vagyonát is elkobozzák, három évre eltiltják a szakma gyakorlásától, öt évre pedig megfosztotják politikai jogaitól. Soha nem tér vissza színpadra. Sorsában ez különösen tragikus, hiszen ő egy igazi világsztár volt.

1955. május 5-én halt meg, csak 40 évvel később, 1995-ben mentették fel a vádak alól. Impulzív egyénisége, lehetetlent nem ismerő temperamentuma egy évszázad távlatából is eleven, izgalmas. Emlékét róla elnevezett színház, torta, utca őrzi, sőt a rablóultiban az irreálisan magas kontrának – sokatmondóan és igen találóan – „fedáksári” a neve.

Olt Tamás író-rendező darabját a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Kubik Anna színművésznőnek írta, aki korábban már a Régimódi történet Rickl Máriájaként meghódította a győri közönség szívét.

Szereposztást, részleteket a Győri Nemzeti Színház honlapján találnak.

SzaSzi
Fotók: Jakócs Péter – Győri Nemzeti Színház

Fotógaléria: Minden jegy elkelt! – Premier a Győri Nemzeti Színházban

Jakócs Péter fotói – Győri Nemzeti Színház

31 kép