Életműve a figuratív festészetből fokozatosan vezetett az egyre absztraktabb kifejezésmódig, mivel úgy vélte, a művészetnek nincs közvetlen kapcsolata a valósággal, mert felette áll annak – az egyetemes értékek esztétikai megjelenésének nem kell feltétlenül a kézzel foghatóhoz kötődnie. Kifejlesztette a neoplaszticizmust, melyet alkalmasnak tartott az abszolút szépség olyan kifejezésére, mely nélkülöz minden egyéniséget és szubjektivitást. Így jutott el a tájképektől a kubizmuson át addig, hogy formai szókincsét a három alapszínre (piros, kék és sárga), az akromatikus színekre (fekete, fehér és szürke) és a két elsődleges irányra (vízszintes és függőleges) korlátozza, hogy tükrözze azt, amit a látható világ mögött meghúzódó szellemi rendnek látott.

Világos, univerzális esztétikai nyelvet teremtett vásznaiban. Munkássága nagy hatással volt a 20. századi művészetre, nemcsak a festészetre (pl. Color Field festészet, absztrakt expresszionizmus, minimalizmus), hanem az építészetre, a formatervezésre, a zenére, a divatra – sőt a popkultúrában is ismert. Rácsképei a modern művészet legismertebb szimbólumai közé tartoznak. Jellegzetes, azonnal felismerhető munkái (letisztult formák, melyek a harmonikus kozmoszba vetett hitét testesítik meg) számos nagy múzeum gyűjteményében megtalálhatók. A legnagyobb Mondrian-kollekcióval (300 mű) a Kunstmuseum Den Haag rendelkezik.

Már tizennégy éves korában tudta, hogy festőművész lesz, de apja tanítónak szánta, így kompromisszumos megoldásként először rajztanítói, majd rajztanári képesítést szerzett. Ezután Amszterdamba ment a Képzőművészeti Főiskolára, és 1911-ig Hollandiában maradt. Ebből az időszakból származó munkái nagyrészt naturalista vagy impresszionista tájképek, de többféle technikát is kipróbált – kereste a stílusát. A Kunstmuseum den Haagban számos alkotása található ebből a korszakból, köztük a posztimpresszionista Vörös malom, vagy a különleges Este (Vörös fa néven is ismert, a lenti képen), az első olyan műve, mely az alapszíneket hangsúlyozza.

A festő esztétikáját befolyásolták spirituális-filozófiai tanulmányai, hiszen érdekelni kezdte a teozófia és az antropozófia. 1909-ben csatlakozott is a holland Teozófiai Társasághoz, akik úgy vélték, hogy nemcsak tapasztalati úton lehet a természetről (valóságról) ismereteket szerezni. A holland művész egész életművét ennek a spirituális tudásnak a keresése ihlette.

1911 és 1914 között Párizsban élt és alkotott, ahol közelről megismerkedett a kubizmussal, azzal az avantgárd irányzattal, mely hatalmas befolyást gyakorolt későbbi művészetére. Festményeiben nyomon követhető az egyszerűsítésre való törekvés, valamint a geometriai formák és az egymásba fonódó síkok megjelenése. Jól példázza ezt Stilleven met gemberpot (Csendélet gyömbéres dobozzal) című, kétszer megfestett képe 1911-ből és 1912-ből (a lenti képen).

Megpróbálta összeegyeztetni festészetét és spiritualizmusát, s elkezdte megalkotni saját elméletét. 1914-ben Hollandiába látogatott, és a világháború miatt négy évig ott ragadt. Ekkor találkozott Bart van der Leck (1876-1958) és Theo van Doesburg (1883-1931) holland avantgárd festőkkel, akikkel megalapították a De Stijl (A stílus) csoportot és folyóiratot, mely a neoplaszticista törekvések összefogására szolgált. Itt publikálta először művészetelméletét (Neoplaszticizmus a festészetben). 1925-ig volt tag, akkor kilépett, mert nem értett egyet van Doesburggal az átlós vonalak alkalmazásával kapcsolatban. A hazájában töltött idő alatt készült a Móló és óceán c. sorozata, mely a mólóhoz és a parthoz verődő hullámok ritmikus mozgását érzékelteti. Ez volt az utolsó olyan munkája, amely még konkrét természeti jelenségből indult ki.

A háború befejezése után visszatért Párizsba, s ott töltötte a következő két évtizedet. Kialakította jellegzetes stílusát, ahol már kizárólag vörös, sárga, kék, fekete, fehér és szürke színeket használt négyszögű formák ábrázolásához – magáévá tette a tiszta absztrakció művészetét. A húszas évek közepétől már elismerték munkáját és vásárolták képeit. Az ebben az időszakban készült művei tökéletesen kiegyensúlyozottak, rendkívüli formai tisztasággal rendelkeznek, amely hite szerint a művész szellemi hitét testesíti meg egy harmonikus kozmoszban. Olyan festmények születtek, mint például a Kompozíció vörös, kék és sárga színnel. Az évek folyamán a vonalak, a formák egyre inkább egyszerűsödtek, a színek pedig egyre fogytak, de a statikai egyensúly megmaradt, és az egyedi ecsetkezelésnek köszönhetően az ábrázolt alakzatoknak mélysége volt.

A 2. világháború elől menekülve rövid ideig Londonban élt, majd New Yorkban telepedett le, ahol sikerült felkeltenie olyan befolyásos műgyűjtők figyelmét, mint Peggy Guggenheim (1898-1979). A New York-i tartózkodás és az ott létrejött kapcsolatok karrierjének új szakaszát indították el. A dzsessz, az építészet és a lüktető városi élet elbűvölte, és ez képeire is hatással volt. Feladta a fekete körvonalat a színes, egymást keresztezőkért, amelyek hasonlítanak a New York-i utcák elrendezésére (New York City sorozat). Kis négyzetekből készült színes csíkokat használt. Utolsó képe, a Victory Boogie Woogie befejezetlen maradt, amikor 1944. február 1-én tüdőgyulladásban meghalt. Ennek ellenére ez az egyik leghíresebb műve, melyen a korábbinál sokkal több négyszöggel, harsányabb színekkel és bonyolultabb szerkezettel ábrázolja a zene, a tánc, a nagyváros sodró ritmusát, s amely szintén a hágai Kunstmuseumban tekinthető meg (a lenti képen).

Mondrian munkájának következetes fejlesztése a teljes absztrakció felé kiemelkedő bravúr volt a modern művészet történetében, és munkássága előrevetítette annak felemelkedését. Életművét öt korszakra osztották a művészettörténészek: az első (1888-1911) az akadémikus festészet időszaka, a második (1912-1914) a kubizmus kora, a harmadik (1914-1918) a neoplaszticizmushoz vezető út, a negyedik (1918-1942) a fekete nélkül festett képek kora, az ötödik (1943-1944)pedig a – sajnálatos módon félbeszakadt – megújulás korszaka.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Mondrian neve Vaszilij Vasziljevics Kandinszkijéval (1866-1944) és Kazimir Szeverinovics Malevicsével (1879-1935) együtt összeforrott a nonfiguratív és az absztrakt festészet első nagy korszakával. De ami a legfontosabb: a mai napig hatással van a különféle művészeti ágakra, és inspirálja a kreatív elméket.

tmoni

Fotógaléria: Piet Mondrian festményei

20 kép

 

Forrás: Holland.com, Közszolgálat.hu, The Art Story, tarinasconsulting.com, Britannica, Irodalmi Rádió, Gov Civ Guarda, artportal, Google Arts & Culture, Wikipédia, Wikipedia (angol, holland)

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép; 9. kép; 10. kép; 11. kép; 12. kép; 13. kép; 14. kép; 15. kép; 16. kép; 17. kép; 18. kép; 19. kép; 20. kép; 21. kép; 22. kép.

A YouTube-ra feltöltött videó beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltő/tulajdonos felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videó ezen a linken található a feltöltő megnevezésével.