Az ifjú Goldoni a tanulmányait Riminiben, majd Perugiában végezte, aztán 1727-ben vándorszínésznek állva megszökött. 1725-ben már joghallgató volt Padovában, ám a város hölgyeiről írt szatirikus hangú művei miatt kicsapták az egyetemről, sőt még Padovát is el kellett hagynia. Ezután jogi tanulmányait Udine, Chioggia, Modena és Felire városaiban folytatta tovább. Tudatosan és részletesen tanulmányozta a népéletet, a halászok és a város izgalmakkal teli életét. Végül mégiscsak megszerezte a jogi doktorátust a padovai egyetemen (1731), és a következő év tavaszán a velencei ügyvédi karba is felvették. Velencében, Milanóban, Genovában és Pisában dolgozott ügyvédként. 1736-ban Genovában feleségül vettei Nicoletta Gonniót, egy jegyző leányát.

1747 után végleg az irodalom mellett döntött, és Velencében Girolamo Medebac színtársulatához csatlakozott. Európa legtöbb színháza ekkoriban Velencében működött, vagyis „színházi nagyhatalomnak” számított. A színházak nemesi családok kezében voltak, de a város legkülönbözőbb társadalmi rétegei mind lelkesen látogatták a teátrumokat, amelyek versengtek kegyeikért. Velence egyébként a zenében is élen járt, itt született meg az opera. Goldoni 1748-1753 között a Medebac vezette Sant’Angelo Színház írójaként dolgozott, leghíresebb ellenfelei ekkoriban Pietro Chiari és Carlo Gozzi voltak. 1753-1762 között a Francesco Vendramin-féle San Luca Színház társulatának írt darabokat, majd 1762. április 22-én feleségével Párizsba utazott, és a Párizsi Olasz Színház művészeti vezetője lett.

Az 1759-1762-es időszak Goldoni legjobbnak tartott időszaka, ekkor készült A bugrisok, a Nyaralás trilógia, a Chioggiai csetepaté. Párizsban született A legyező című vígjátéka. 1764-ben feladta színigazgatói állását, és XV. Lajos lánytestvéreinek az olasztanára lett, a király 1780-tól évjáradékot is adott neki. Ezenkívül az udvarban élt, és a francia nyelvű memoárjain dolgozott. Ez lett utolsó nagy műve, amelynek megjelenését hat évvel élte túl. A forradalmat nem értette meg, és mivel a Konvent eltörölte az udvari kegydíjakat, Goldoni is nagy szegénységben élt. Csak később, a forradalom nagy költőjének, André Chénier-nek a fivére adatta vissza eltörölt nyugdíját, de ezt már alig élvezhette, mert 1793. február 6-án, nyolcvanhat éves korában meghalt.

Goldoni korában a commedia dell’arte dívott, ő azonban, elszakadva az általa idejétmúltnak és megkopottnak tartott hagyományoktól, megújította az előre megírt vázlat alapján rögtönzött vígjáték műfaját. Leküzdötte a színészek nem kis ellenállását, hogy azok maszk nélkül, az általa írt, vagyis rögzített, gyakran helyi dialektusú szöveget betanulva játsszanak, de miután darabjai óriási sikert arattak, ez nem lett többé probléma. Hogy mi volt a siker titka? Szereplőiben a hétköznapi polgári élet egy-egy jellegzetes alakja ismerhető fel: fösvények és tékozlók, hízelgők és rágalmazók, fecsegők és hazugok, szoknyavadászok és nőgyűlölők. Ő találta ki az anyós figuráját, a zsémbes após, a nyelves és csélcsap csaplárosné, a zugprókátor, az ostoba kuruzsló és sok más alak jellemét. Megújította a színházi nyelvet, szakított a „fentebbstílussal”, de ügyelt a művészien kidolgozott szövegre, hőseit nyelvhasználatukkal is jellemezte.

Minden műfajban alkotott, írt operalibrettókat, tragédiákat, történelmi drámákat, intermezzókat, Vivaldi és Galuppi librettóival a zenés komédiát európai szintre emelte. Kétségtelen, hogy ma a komédiái a legnépszerűbbek.

Vígjátékait a győri színházlátogató közönség is ismerheti, hiszen a Győri Nemzeti Színház művészei nagy sikerrel játszották és játsszák a Mirandolina, a Chioggiai csetepaté vagy a Két úr szolgája című, a mai korban is remekül élvezhető és szórakoztató darabjait.

Nagy Mária

Források: wikipédia; Világirodalmi lexikon. F-Groc. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1975.; H. Tóth István - Vasvári Zoltán: Az olasz komédia megreformálója – Carlo Goldoni. (Olvasmányok a dráma és a színház történetéből)= Magyartanítás, 49. évf. 2008. 2.sz. 14-16.p.

A kép a flickr.com szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.