Katona József Bánk bán című drámájának ősbemutatója

Ezen a napon történt: 1833. február 15. – Bogár Erika írása

bank-ban-kezirata

Katona József Bánk bán című drámáját 188 évvel ezelőtt, 1833. február 15-én – az író halála után – mutatták be először Kassán.

A darabot szerzője 1814-ben elküldte az Eredetiség és jutalom című drámapályázatra, melyet a Döbrentei Gábor akadémikus és társai által alapított kolozsvári Erdélyi Múzeum legelső számában írtak ki. A téma egy történelmi esemény feldolgozása volt. Nem tudni, hogy Katona József eleve a pályázatra szánta-e drámáját. A forrásokból az sem derül ki egyértelműen, hogy a pályamű a zsűri elé került-e, és végül maga a pályázat is eredményhirdetés nélkül zárult. Az ős-Bánk bánnal, a mű első változatával írója sem volt teljesen elégedett, érezte dramaturgiai hiányosságait. A darab végleges változata 1819-ben készült el, és 1821-ben jelent meg könyvformában, Trattner János Tamás nyomdász „betűivel s költségével”. A cenzúra arra hivatkozva, hogy „Bánk nagysága elhomályosítja a királyi házét”, nem engedélyezte a mű színházi bemutatását, csak kinyomtatását. A tiltás másik oka természetesen az volt, hogy tartottak a Habsburg-ellenes erőktől. A könyv sikertelensége és bemutató híján Katona József felhagyott irodalmi törekvéseivel, és jogászként dolgozott.

A történet szerint a csatázó Endre király távollétében Bánk bán gyakorolja a hatalmat, miközben a nemesek politikai összeesküvést szőnek Gertrudis királyné és idegenekből álló udvartartása ellen. A szegény nép éhezik. A királyné testvére, Ottó szeretné elcsábítani Bánk feleségét, Melindát. A bánnak a családját és népét is védenie kellene, és amikor felelősségre vonná a királynét, hirtelen felindulásból megöli az asszonyt. A hazatérő király előtt Bánk a lázadók helyett is vállalná a felelősséget. A történet Bánk bán drámai vereségével zárul, hiszen kiderül, hogy Gertrudis nem segített a testvérének, ráadásul Melinda meghal, amikor Ottó és emberei felgyújtják Bánk házát. A király megkegyelmez a bánnak.

Az ősbemutatón Bartha János alakította a címszerepet, Déryné Széppataki Róza Melindát. Endre szerepét Szerdahelyi József bariton hangfekvésű operaénekes, zeneszerző és operarendező játszotta. Németül, olaszul, franciául beszélt, színműveket és librettókat fordított. Gertrudis Kántorné Engelhardt Anna német anyanyelvű színésznő volt, aki első fellépései idején még nem beszélt jól magyarul. A Tiborcot megszemélyesítő Szilágyi Pál sokáig katonaként szolgált a 7. Lichtenstein-huszárezredben. Többek között harcolt az 1812-es orosz hadjáratban, a lipcsei csatában és Napóleon ellen. Ottó szerepében Egressy Gábort láthatták a nézők.

A dráma előadásainak fogadtatása és megítélése mindig vegyes volt. Vörösmarty Mihály sorai az Athenaeumból, az 1839-es nemzeti színházi bemutató után, melyen Egressy Gábor alakította a címszerepet: „Sok tekintetben hiányos ’s némileg vad, de erővel teljes színmű. Legkevesbbé sikerült Bánkbán’ charactere, kiben nem látjuk azon szilárdságot, melly az általa elkövetett merész s’ nagy felelősségű tetthez kívántatik. Az egész mű mindenesetre magasb tehetségre mutat. Drámai sőt színi hatás tekintetében végre a mű ritka tünemény. Csupán a negyedik felvonást kívánnók kiigazítani.” Széchenyi István így írt róla Naplójában: „Magyar színház. Bánk bán. – Felfoghatatlan, hogy a kormány hogy engedhet ilyen esztelenséget játszani. – Rossz, veszedelmes tendencia.

A későbbi bemutatók során Egressy Gábor mellett Lendvay Márton is játszotta Bánk bán szerepét, kettőjük színészi vetélkedésről írtak is a korabeli lapok. Gertrudis szerepében láthatták a nézők Jókai Mór későbbi feleségét Laborfalvi Rózát is. A színésznő és a nála fiatalabb író épp a Bánk Bán 1848. március 15-i előadásán találkoztak először. Ezen a napon félbeszakadt a bemutató, és a drámát 1848. március 23-án adták elő teljes terjedelmében. A 25. előadásra 1858-ban került sor a politikai helyzet miatt csonkán, erősen cenzúrázott szövegkönyvvel. 1868. szeptember 27-én mutatták be újra teljes szöveggel a darabot.

A Győri Nemzeti Színház idén műsorra tűzte a dráma operaváltozatát Vidnyánszky Attila rendezésében, Haja Zsolt, illetve Molnár Levente címszereplésével. Az opera zenéjét Erkel Ferenc szerezte, szövegkönyvét Egressy Béni írta, első bemutatójára 1861-ben került sor.

Bogár Erika

Források: wikipédia (magyar), oszk.hu, arcanum.com, nemzetiszinhaz.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált kéek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a küvetkező linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.

2022.02.15