A párizsi Sainte-Geneviève Könyvtár

Csodálatos könyvtárak 13. rész – tmoni írása

sainte-genevieve_01

Gyönyörűek és különlegesek, egyetlen olvasni szerető embert sem hagynak hidegen, s bár napjainkban egyre több a digitális olvasnivaló, mindig szükség lesz rájuk, a könyvtárakra. Világszerte rengeteg van belőlük: lehetnek nagy múltú, patinás létesítmények, vagy a legmodernebb, már-már futurisztikus építmények – a könyveket szerető emberek otthon érezhetik magukat a falaik között. Sorozatunkban néhány valóban csodálatos, szemet gyönyörködtető bibliotékát mutatunk be – most a párizsi Sainte-Geneviève Könyvtárat.

A Bibliothèque Sainte-Geneviève egy a Latin negyedben található nyilvános egyetemi könyvtár, mely az I. Clovis (I. Klodvig 466-511) frank király által a 6. században alapított Szent Geneviève-i Apátság gyűjteményén alapul. Ma nagyjából 2 millió dokumentummal rendelkezik, és egyetemközi könyvtárként funkcionál – de nyitva áll a nagyközönség előtt is.

sainte-genevieve_02

Az első fennmaradt feljegyzés a bibliotéka létezéséről 831-ből származik. Ekkor már a teológiai műveken kívül irodalmi és történelmi kéziratok is megtalálhatók voltak itt, de ezekből – sajnálatos módon – egy sem maradt fenn, a vikingek 9. századi portyázásai során eltűntek. A könyvtárat újjáépítették, amire szükség is volt az apátsági iskola miatt. 1108 körül a Sainte-Geneviève-i apátság, a Notre Dame és a királyi palota iskoláját egyesítették, hogy létrehozzák a párizsi egyetemet. A 13. század elején az egyetemi könyvtár már Európa-szerte híres volt, s nemcsak a diákok, hanem a francia és a külföldi tudósok is használhatták. A vallásháborúk súlyosan megzavarták a tevékenységét, de XIII. Lajos (1601-1643) uralkodása alatt Francois de Rochefoucauld bíboros (1558-1645) újra életre keltette, mert az ellenreformáció fontos fegyverének tekintette. 1687-re húszezer könyv és négyszáz kézirat volt a gyűjteményben. A 18. század végén már megtalálhatók voltak a felvilágosodás korának legfontosabb munkái, s kitárták a kapukat a nagyközönség előtt is. Ekkor – bár a költségek egy részét továbbra is az apátság fizette – az üzemeltetést nagyobb részét Párizs városa finanszírozta, s ez meg is látszott a szerzeményezésen: a teológiát egyéb tudományterületek szorították háttérbe. A francia forradalom után az apátságot szekularizálták, s minden vagyonával együtt a könyvtárat is elkobozták. Szerencsére a gyűjtemény egyben maradt, sőt gyarapodott is, mivel bekebelezték a többi apátságtól elvett dokumentumokat. A bibliotéka egyenlő státuszt kapott a nemzeti könyvtárral, és 1796-ban a nevét is National Library of the Pantheonra változtatták. A 19. század elején is tovább virágzott az intézmény: a Napóleon által a pápai gyűjteményből, valamint a forradalom idején külföldre menekült nemesektől elkobzott művekkel gyarapodott – a császár bukásakor 110.000 kötettel rendelkezett. Ez a mennyiség azonban megoldhatatlan helyhiányhoz vezetett, ezért a kormány új épületet építtetett a régi közelében – ez volt az első olyan könyvtár Párizsban, amely kifejezetten erre a célra készült.

sainte-genevieve_05

A feladattal Henri Labrouste építészt (1801-1875) bízták meg. A 19.000 négyzetméteres épületen 8 évig dolgoztak. Az új bibliotékát 1851-ben adták át a nagyközönségnek. Az építmény magán viseli az uralkodó akadémikus beaux-art stílusjegyeit, valamint Firenze és Róma hatását. Az alap és a homlokzat római boltíves ablakokkal és diszkrét szoborsávokkal nagyszerű látvány, de a fő díszítőelem az olvasóteremben van: a karcsú vasoszlopok és a tető alatti csipkeszerű öntöttvas ívek nincsenek elrejtve, s ez a hatalmas ablakokkal együtt a tágas teret könnyedséggel ruházza fel. A nyílászárók alá 810 szerző és tudós neve van vésve időrendi sorrendben, Mózestől Berzeliusig.

sainte-genevieve_06

Az olvasótermet egy központi oszlopcsarnok két részre osztja, de a tér nincs elválasztva. Téglalap alakú, 80 méter hosszú, 17 méter széles és 15 méteres magas. Az egész helyiség nagyon világos a negyven nagy ablaknak köszönhetően. A falakon 2 szinten sorakoznak a könyvek, a második szint egy galérián keresztül érhető el, melyre négy saroklépcső vezet fel.

sainte-genevieve_07

A 282 láb hosszú és 95 láb széles, kétszintes épület alaprajza roppant egyszerű, a helyiségek elhelyezése funkcionális. Úgy tervezték, hogy 500 felhasználó és 80.000 könyv befogadására legyen alkalmas. Az előcsarnokot egy kertet ábrázoló falfestmény és szobrok díszítik, a padló márvány, geometrikus mintákkal. Az olvasóteremet úgy készítették el, hogy az akkori állomány jelentős része elférjen (60.000 kötet), és könnyen elérhető legyen. A létesítmény építészeti újszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy kivívta a modernisták tiszteletét, illetve a tény, miszerint Charles Follen McKim (1847-1909) építész ezt használta mintának a Boston Public Library főépületéhez, de hatással volt az amerikai egyetemi könyvtárak tervezésére is (pl. a New York-i Columbia Egyetem Low Memorial Library, a berkeley-i Kaliforniai Egyetem Doe Könyvtára).

sainte-genevieve_08

1851 és 1930 között a gyűjtemény millió fölé nőtt, aminek következtében egy sor átépítésre és módosításra volt szükség. 1892-ben liftet szereltek be, amellyel a könyveket a raktárból az olvasókhoz szállították, 1928 és 1934 között pedig az olvasóterem férőhelyeinek számát megkétszerezték hétszázötvenre. Ehhez drasztikusan meg kellett változtatni a teret. Eredetileg hosszú asztalok voltak, amelyek a szoba teljes hosszában elnyúltak, és a könyvespolcok tagolták. Az új tervben a központi könyvállványokat eltávolították, és az asztalokat keresztben helyezték el. Ahogy az állomány tovább bővült, 1954-ben új, modernista stílusú épületszárnyat építettek be, a katalógus későbbi számítógépesítése további száz férőhelynek adott helyet. A bibliotékát 1992-ben – eredeti berendezéseivel és díszítéseivel – nemzeti műemlékké nyilvánították.

sainte-genevieve_09

A gyűjtemény enciklopédikus, multidiszciplináris és pluralista. Három fő része: a Réserve (régi és ritka könyvek, melyekből 5400 digitalizált), a Fonds général (1821 óta megjelent dokumentumok) és a Bibliothèque nordique (skandináv részleg, melynek eredete az apátság gyűjteményeire nyúlik vissza). A dokumentumok a tudás minden területére kiterjednek: filozófia, pszichológia, vallások, társadalomtudományok, tiszta és alkalmazott tudományok, nyelvészet, művészet, irodalom, történelem és földrajz. A nyomtatott könyvek mellett körülbelül 85.000 mikrofilmlap (szakdolgozatok, régi folyóiratok, életrajzi archívumok), számos elektronikus forrás (digitális dokumentumok, online adatbázisok és folyóiratok, e-könyvek) és multimédiás információhordozók állnak a használók rendelkezésére. A kutatók 6300 kézirathoz, 1500 ősnyomtatványhoz, 160.000 régi és ritka nyomtatványhoz és rengeteg rajzhoz, nyomathoz és fényképhez (ezekből 50.000 egyedi) férhetnek hozzá. És akkor még nem beszéltünk a műtárgyakról, melyek az egykori apátsági könyvtárból származnak. Ilyen például az a csillagászati óra, melyet a könyvtár 1695-ben szerzett be, vagy a francia tudósok mellszobrai, amelyek közül néhányat a 17. és 18. század vezető szobrászai készítettek.

A párizsi Sainte-Geneviève Könyvtár ma nemzeti könyvtár, egyetemi könyvtár és nyilvános közkönyvtár egyszerre. Több mint 43.000 olvasója van. Érdekesség, hogy jelentős szépirodalmi művekben is megjelenik díszletként: Honoré de Balzacnál (1799-1850) az Elveszett illúziókban, Simone de Beauvoir (1908-1986) regényeiben, James Joyce (1882-1941) Ulyssesében és Guillaume Apollinaire (1880-1918) írásaiban.

tmoni