Köszöntőjében Baloghné Pálfi Edina igazgató asszony kiemelte, hogy „a jótékonykodás, mások támogatása terén az iskolának nagy hagyományai vannak. Ezúttal a kongói Kabinda városában egy óvoda felépítése, egy iskola tetőszerkezetének megjavítása, egy templom megépítése, valamint motorbiciklik vásárlásával az ott dolgozó tanárok, papok, orvosok körülményeinek a javítása a cél. A segítés tevékeny, aktív, cselekvésre ösztönző formáját kiemelkedően fontosnak tartjuk iskolánkban. Vendéglátós kollégáink irányításával az ágazati alapozó oktatásban részt vevő tanulók afrikai állatokat formáló mézeskalács figurákat sütöttek, hogy az adomány összegét ily módon is gyarapítani tudják. Az Afrika-projekttel párhuzamosan, de ugyanezt a desztinációt megcélzó adománygyűjtő kampányba is kezdtünk. A hozzánk érkező egyetemisták amellett, hogy mesélnek majd missziós tevékenységükről, eljuttatják Kongóba az iskola tanulói és oktatói által összegyűjtött szemüvegekből álló adománycsomagot.” Hétfőn a Patrónus Lions Club Győr érzékenyítő célú foglalkozásainak középpontjába szintén a látás került. Az igazgatónő stílusosan Krúdy Gyula szavaival zárta ünnepi beszédét: „Ketten kellünk hozzá. Mindig. Ahhoz, hogy élni kezdjen egy gondolat, egy történet, egy érzés. Én csak elkezdhetem.” Megköszönte a püspök úrnak a kezdeményezést, a vendégeknek, diákoknak pedig azt, hogy a gondolatból általuk történet lehet.

A rendezvény fővédnöke, dr. Székely János püspök úr – aki maga is járt Afrikában – örömét fejezte ki, hogy az iskola ennyire nyitott szívvel karolta fel ezt a kongóiaknak segítő kezet nyújtani akaró programot. Felidézett néhány szomorú tényt az afrikai gyerekek helyzetéről: mit jelent egy cipő, egy szép ruha, egy ágy, egy iskola felépítése saját erőből, berendezni azt, vagy mit jelent az ivóvíz, analfabétának lenni, mindenféle orvosi, kórházi segítség nélkül élni. „A témahéten elhangzó döbbenetes tények után sokan érzik úgy, hogy valamit tenni kell. A mi kicsi pénzünkből Afrikában csodát lehet tenni, egy-egy adomány sokszorosát lehet létrehozni annak, ami nálunk lehetséges volna. Nagyon örülök, hogy olyan fiatalok vagytok, akik nem csak önmagukért akartok élni, hanem úgy, hogy szebb legyen általatok a világ. Éljünk úgy, hogy szebb legyen általunk a világ!”  – szólította meg a jórészt diákokból álló hallgatóságot.

Rózsavölgyi László képviselő úr beszédét szintén a fiatalokhoz intézte: „Ugye milyen távoli az az amerikai celeb, akinek saját szigete van? Nos, ugyanekkora a távolság a kongói gyerekek és köztetek. Ha ők meghallanák, hogy itt még a WC-csészében is ivóvíz folyik, akkor nagyon megirigyelnének benneteket. Ez hatalmas különbség, ami köztük és köztünk van. Ez persze nem érdem, hanem egy lehetőség, hogy ilyen környezetben élünk, de mindenképpen felelősséget ró ránk. Ti is tudtok segíteni, rengeteg lehetősége van ennek, hogy az emberek ne egymás nyakát fogják, hanem egymás kezét.”

Az ünnepi hangulat fokozására St. Martin zeneszerző, ismert szaxofonos A Föld sebe, Darvaza című kompozícióját adta elő pánsípon. A darabot a Darvaza-gázkráter, azaz a pokol kapuja ihlette. Ez egy barlangba omlott hetvenméteres átmérőjű földgázmező Türkmenisztánban. Egy lángoló lyuk, amely valószínűleg emberi rosszindulat következtében 1971 óta izzik. Lehet, hogy a Föld sebe nem is ez, hanem maga az ember? Ezen is érdemes lenne elgondolkodni – vetette fel az előadóművész.

A megnyitó és némi szünet után Stipsits Ibolya fotóművész vetített képes előadása mélyítette tovább Afrikáról, Kongóról meglévő ismereteinket. Ibolya egy humanitárius akcióhoz csatlakozva jutott el a távoli országba. Az ott tapasztaltakról őszintén és nyíltan beszélt, lebilincselő előadását saját művészi fotóival illusztrálta. Már néhány képkocka is elég volt, hogy felismerjük, a művész a lélek hangjaira mennyire érzékenyen reagál. Kongói életképei a paravánokon egész héten emlékeztetik a diákokat egy másik világra, egy másik életre.

A további programokról Gasparek Ildikó projektfelelős számolt be magazinunknak: „Egy a diákok által készített, több paravánból álló kiállítássorozaton keresztül mutatjuk be Kongó természetföldrajzi, gazdasági, sőt politikai helyzetét, az ott élő emberek, gyerekek nehéz sorsát. Több standot állítottak fel a tanulóink, ezek különböző oldalról közelítik meg a témát, egész héten látogathatók a szünetekben. Lesz még Ki mit tud?, afrikai arc- és kézfestés, tematikus filmnézés, és lehetőség van kongói ruhában fotózkodni. Szerdán délelőtt három, a misszióból hazatért hallgatót látunk vendégül, akik vetítéssel egybekötött beszámolót tartanak az ottani életről, tapasztalataikról. Csütörtökön afrikai hangszerbemutatóval készül a Liszt Ferenc Zeneművészeti Iskola egyik 6. osztályos növendéke, Vecsey Árpád és tanára, Jank Péter. Mint az elhangzott, a témahét keretében adománygyűjtő akciót is indítottunk. Egyrészt pénzadományokat gyűjtünk a tankonyhán készült afrikai állatokat formázó mézeskalács figurák megvásárlásával, illetve az osztályok diákonként száz forintos felajánlásával, másrészt használt szemüveg összegyűjtésével. Ez utóbbi Hardi Richárd szemészorvos missziós csapatát segíti, ők ezeket a szemüvegeket újrahasznosítják. A heti program és az adományok lezárására pénteken kerül sor. Úgy érezzük, a témahéttel sikerül újra feléleszteni a krúdys hagyományoknak megfelelő diákéletet. Nagyon sok osztály és kolléga csatlakozott a kezdeményezéshez, egyik ötlet hozta a másikat. Például reggeltől késő délutánig az aula nagy kivetítőjén végtelenítve láthatók a misszióban dolgozók fotói egyik informatikus kollégánknak köszönhetően. Egy korábban szintén missziós hallgatótól pedig eredeti kongói ruhák érkeztek bemutatásra, amelyek a Kossuth iskolától kölcsönkapott próbababákon láthatók."

A program végén alkalmunk nyílt három standot meglátogatni. Elmondhatom, hogy mindegyiken alapos felkészültség és rengeteg érdekesség fogadott bennünket. Kongó és a kávé – a 11. c osztály pultján mindenféle (nyers, pörkölt, tisztítatlan stb.) kávébabot láthattunk, és nekünk szokatlan, érdekes rézedények sorakoztak. Bár kóstolóval éppen nem szolgálhattak, a kávékészítés terén, mégpedig a termesztéstől a szedésen át egészen az elkészítésig alaposan belerázódtak a témába, az biztos. Kongóban a gasztronómia is egészen más, például ha csak az alapanyagokat nézzük: rizs, manióka, burgonya, banán, jamgyökér, bab, mogyoró, cukornád, mangó, papaja, kókuszdió. A helyiek mindennapi kenyere a fufu, ami kukoricalisztből vízzel elkészített puliszkaszerű, leginkább köretféle. Ezeket is érdemes tudni annak, aki az Afrika Quiz kérdéseire megpróbál majd helyesen válaszolni a diákok közül. Az osztályfőnök elárulta, hogy a gyerekek jól tanulnak, és ezt a plusz feladatot is önként és örömmel vállalták el.

A 10. i osztály a Humanitárius turizmus – az Afrikáért alapítvány bemutatására vállalkozott. Ez egy civil kezdeményezés, vezetője egy kongói származású úriember, aki Magyarországon tanult, és sokkolta a két kultúra közötti szakadék. Az általa létrehozott alapítvány turistautakat szervez, amelynek különlegessége humanitárius jellegében van. Ötvözi az egzotikus nyaralás és a misszió elemeit, vagyis az utazás mellett ajándékozás, közös kunyhóépítés, iskolafestés, vízgyűjtő felállítása is a program része, ami segíti a helyiek fejlődését. A stand mellett felfedeztem egy fotófalat, kétszáz forintért hamar csináltattam is magamról egy képet afrikai turbánra emlékeztető fejkendővel.

Lehetőségem lett volna ruhában is fotózkodni, de már a következő asztalnál a kongói népművészetről világosítottak fel a 10. t osztályos lányok. Mosolyogva jelentették, hogy Kongó nem csak a dzsungelek, oroszlánok és leopárdok hazája! Számos törzs él itt rendkívül színes életet. Plakátjukon és diavetítésükön jól tudtam követni a kauri csigával díszített pompás fejdíszek, a csodás gyöngyékszerek, a bajűző arcfestések, a gazdagságot jelképező borostyánkövek, érmék világát, azt a világot, amely fétisekkel és totemállatokkal van benépesítve, és az élet egyszerűségét és szeretetét hirdeti. Bizonyára a többi stand is sok érdekesség kínált, kíváncsi lettem volna például a kongói tetkóra is, de az idő gyorsan elszaladt.

Igaz, hogy a programok és az adománygyűjtés az iskola zárt kapui mögött zajlanak, a hírük mégis átlépte az intézmény falait, és bizonyítja, hogy a tanárok és a diákok összefogása, tenni akarása a régi krúdys hagyományokat tükrözi. Azt hiszem, ez a legjobb, ami a pandémia idején történhet.

SzaSzi
Fotók: Vas Balázs

Fotógaléria: Az Afrika-hét megnyitója a Krúdy Iskolában

Vas Balázs fotói

46 kép