A két központi helyszín a – Győri Nemzeti Színház Nagyszínpada és a Kisfaludy Terem – mellett a Széchenyi tér is bekapcsolódott a rendezvénysorozatba, az ide átköltöztetett szabadtéri színpad több néző befogadására képes.

A Pécsi Balett a kezdetektől kihagyhatatlan résztvevője a fesztiválnak, a tánchét keddjének estjén A Jó, a Rossz és a (Csúf) Colos című táncbohózatukkal arattak nagy sikert. Igazi közönségdarabot hoztak idén, amely humorával, könnyedségével elnyerte a modern balettet kevésbé kedvelők tetszését is. Hamisítatlan vadnyugati jeleneteket láttunk western kocsmával, verekedéssel, indián táborral és az elmaradhatatlan pisztolypárbajjal. A történet egy kincsestérkép megszerzése körül bonyolódott, feltűntek hősök és gazemberek. Olyan alapértékek jelentek meg, mint a barátság, a szerelem, a becsület, de félreértés ne essék, Vincze Balázs koreográfiájának minden percét átszőtték a burleszkelemek, az előadóknak nemcsak a tánc, hanem gyakran a színészi tudásukat is meg kellett csillogtatniuk. A jó hangulatot tovább fokozta Ennio Morricone zenéje. A darab minden korosztálynak remek szórakozást nyújtott.

Egészen más élményt adott a következő napon, szerdán a Kisfaludy Teremben látott előadás. Az első részben Horváth Csaba Sztravinszkij zenéjére készült A menyegző című koreográfiáját a Forte Társulat adta elő. A színészekből és táncosokból álló formáció 2005-ben alakult, céljuk egy újrafogalmazott formanyelv létrehozása, mely másként gondolkodik a történetmesélésről. Stilizált, orosz népviseletre emlékeztető jelmezeikben a néphagyományoknak megfelelő esküvő állomásait mutatták be. Rövid szünet után következett a Budapest Táncszínház produkciója Tavaszi áldozat címmel. A mű alapgondolata egy orosz pogány-kori szertartás látomása, melyben a tavasz ébredését egy fiatalember életének feláldozásával köszöntik. Koreográfiájával, jelmezeivel, látványvilágával hamisítatlan kortárs balettet láthattunk.

Csütörtök este a Honvéd Együttes Monarchia (Népek tánczai) című előadásával varázsolta el a közönséget. A Széchenyi téren előadott műsorukban megjelenítették az 1867-es kiegyezés után létrejött Osztrák–Magyar Monarchia népeinek virtuóz táncait, viseleteit, szokásait. Zsuráfszky Zoltán látványos koreográfiáját a nézők (akik között rengeteg fiatal volt) vastapssal jutalmazták. Köszönet a szép estéért!

A Magyar Állami Népi Együttes (élén Mihályi Gáborral) kitartóan keresi az utat, hogy nemzeti hagyományainkat a mai kornak megfelelő köntösben tárja elénk. Nem lehet könnyű feladat a két szempontot egyensúlyban tartani, de Szarvasének című produkciójuk maximálisan megfelel ennek a törekvésnek. A pénteki, telt házas előadás fantasztikus sikert aratott a Győri Nemzeti Színház Nagyszínpadán. Minden együtt volt, a koreográfia, a színpadi látvány, a jelmezek; semmi túlzás, túlmisztifikált, idealizált csodaszarvas-kép. Az irodalmi alapanyagból képzett történet a líra és a táncjelenetek füzérén keresztül próbálta megválaszolni az emberi élet alapvető kérdéseit születésről, halálról, hitről, szerelemről és elválásról. Az elhangzott zenemű (Kelemen László szerzeménye) tökéletesen illett a látottakhoz. Szólót énekeltek Herczku Ágnes, Tintér Gabriella és Hetényi Milán.

A X. Magyar Táncfesztivál egy hete alatt idén is minden táncot kedvelő megtalálhatta azt a műfajt, stílust, zenei világot és vizuális-érzelmi katarzist, amely közel áll hozzá. A nézők a hazai táncélet legnívósabb, legfigyelemreméltóbb előadásaiból kaptak képet a művészeti ág modern és hagyományos törekvéseiből, amelyekért csakis hála és köszönet illetheti úgy a szervezőket, mint a fellépőket.

A képgalériában Szabó Béla csodálatos fotóin további előadások és programok momentumai is megelevenednek.

Galambos Krisztina
Fotók: Szabó Béla

Fotógaléria: X. Magyar Táncfesztivál

Szabó Béla fotói

46 kép