Írói munkássága huszonhat kötet: történelmi elbeszélések, indiántörténetek, gyerekregények, a tudományos fantasztikum műfajába tartozó prózák, irodalmi életrajzok. Legnépszerűbb művei százezres példányszámot hoztak: a Hínáros tenger (1959), A királynő kalóza (1961), a Színház az egész világ (1962), a Kartal-tetralógia (1973-1989), az Így élt Marco Polo (1974), a Gézengúzok-regények (1982-1991), Az a híres Háry János (1980). Ez utóbbi meseregénye Spanyolországban hat kiadást ért meg. Ő volt a legendás Delfin-könyvek ötletgazdája, szerkesztője. Talán nincs is olyan könyvbarát a 60-70-80-as évekből, aki a három évtizedig futó sorozat (1964-1990) valamelyik tagjával ne találkozott volna, és talán sokakban éppen ezek a könyvek ültették el az olvasás szeretetét. Olyan művek is megjelentek a sorozatban, mint Csukás István Keménykalap és krumpilorr, Daniel Defoe Bob kapitány, Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa, Erich Kästner A repülő osztály vagy Astrid Lindgren Az ifjú mesterdetektív. Voltak egészen egzotikus kötetetek is, mint például A kétéltű ember, Az aranybányák titka, Salamon király kincse. 

Nagy siker volt A gézengúzok meg az idegenforgalom című regényéből elkészült a Kismaszat és a Gézengúzok című ifjúsági játékfilm is. Ebben is és sok más, főként ifjúsági, valamint a sci-fi műfajában született munkái helyszíneiben az erzsébetvárosi környezetre ismerünk. Rónaszegi Miklós egész életétől és pályafutásától elválaszthatatlan a VII. kerület: itt született, élt és dolgozott. Erzsébetvároshoz kötődő lokálpatriotizmusa nem csekély szerepet játszott szakmai sikerei elérésében, amire mindig is nagyon büszke volt. Egyébként remekül rajzolt, amit édesapjától örökölt, de őt inkább a mese, a dolgok mögötti történések érdekelték. Már iskolásként gyakran megesett, hogy az osztályt saját frissen kitalált történeteivel kötötte le. Gimnazistaként irodalmi önképzőkörbe járt, ahol saját verseit adta elő. 18 évesen szerkesztőségi titkárként (Hungária Könyvkiadó, 1948-49), majd 1949-től korrektorként a Franklin Könyvkiadónál, azután 1990-ig az Ifjúsági (később Móra Ferenc) Könyvkiadónál dolgozott. Az ELTE magyar-angol szakán szerzett tanári oklevelet 1953-ban. 1955-től jelentek meg főként ifjúsági könyvei.

Hogy mit jelentett számára az írás, olvasás, arról egy interjúban a következőt nyilatkozta: „Megragadott egy téma vagy egy történelmi pillanat, és egyszerűen nem eresztett. Amikor a Színház az egész világ című Shakespeare-életrajzot írtam, akkor éppen angol korszakom volt, amikor a Kartal-sorozatot, akkor pedig a magyar középkor érdekelt. Alkotómunkámban sohasem volt egyfajta hideg-rideg tervszerűség. Mesélni akartam, mert a mesélés kegyelmi állapot. Az írói tehetség lényege is abban rejlik, vajon le tudom-e kötni eléggé az olvasót, hogy feltárjak előtte egy másik életet, amit aztán a sajátjaként él át. Mert a jó könyv nem csupán annyi, amennyit az író beleálmodott, az is benne van, amit az olvasó fantáziája felfedez benne. Az olvasás bensőséges kapcsolat, és ha elragad minket a fantázia, már nem létezik számunkra sem idő, sem tér. Nem hiába mondják: egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal, de az, aki nem olvas, hát ő bizony csak egyet.” A beszélgetésben többek között arról is nyíltan vall, hogy mi történt 1990-ben, a rendszerváltás után, hogyan lehetséges, hogy Magyarország egyik legsikeresebb írója eltűnt az irodalmi palettáról.

Utolsó televíziós interjúja: 

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Írói-szerkesztői tevékenységének elismerése a kétezres években történt meg: 2013-ban Pro Urbe Erzsébetváros kitüntetést kapott, 2015-ben Magyar Arany Érdemkeresztet, írói életművéért pedig 2020-ban Herczeg Ferenc-díjat vehetett át.

Összeállította: SzaSzi

Forrás: gyermekirodalom.hu, magyaridok.hu, ectopolis.hu