A San Lorenzo de El Escorial-i királyi kolostor (Real Monasterio de San Lorenzo de El Escorial) II. Fülöp (1529-1598) spanyol király számára a 16. században készült épületkomplexum: palota és klastrom. A Habsburg uralkodó a saint-quentini csata napján (1557. augusztus 10.) tett fogadalmát váltotta valóra, amikor megbízta a munkával Juan de Toledo (1515-1567) és Juan de Herrera (1530-1597) jeles építészeket. A munkálatok 1563-tól 1584-ig tartottak. A gránitból készült hatalmas építmény, melynek hossza 240 m, szélessége 190 m, a 7 tornyával, 15 kapujával és 1110 ablakával igazán lenyűgöző és látványos.

A könyvtár 1874-ben és 1862-ben

A kolostorpalotában kialakított bibliotéka tekinthető az első barokk teremkönyvtárnak, ahol már nem pultokon helyezték el a dokumentumokat, hanem fali polcokon (repositoriumokon), ezáltal a helyiség közepén alkalom nyílt a ritkaságok és drágaságok kiállítására. A könyvtár a király személyes felügyelete alatt rendkívül gyorsan gyarapodott. A könyvtárosa, Benito Arias Montano (1527-28 - 1598) különleges rendezési elveket vezetett be: az állományt először nyelvek szerint csoportosította, majd elválasztotta a kéziratokat a nyomtatványoktól, s végül az egészet tartalmuk szerint 64 csoportba sorolta. Az Escurialense vagy Laurentina néven ismert bibliotéka létrehozásának eszménye a humanizmus volt, a tudásanyag összegyűjtése. Éppen ezért nemcsak könyveket, hanem metszeteket, rajzokat, földrajzi eszközöket, matematikai és más tudományos műszereket, pénzeket, valamint az állat- és növényvilág reprodukcióit is gyűjtötték.

Több mint 400.000 szöveget őriznek itt, köztük a latin, görög, héber és arab kéziratok igen gazdag gyűjteményét. A világos, hordóboltozatú főterem – mely a főbejárat felett található – 54 méter hosszú, 9 méter széles és 10 m magas. Elkápráztatja a látogatót polcainak gazdagságával és csodálatos freskóival, amelyeket 1586 és 1592 között Pellegrino Tibaldi (1527-1596) készített a maga manierista stílusában, melyen erősen látszik Michelangelo (1475-1564) hatása. A terjedelmes és bonyolult, utalásokkal teli, zömében bölcseket és ókori karaktereket felvonultató ikonográfia az El Escorial alapításának krónikása, Fray José de Sigüenza (1544-1606) nevéhez fűződik. Az oldalakat olajfestmények díszítik, és néhány mellszobor is akad. A padló fehér és barna márvánnyal van kirakva.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

A monumentális, márvány lábazaton álló, klasszikus-reneszánsz stílusú, mahagóni, cédrus és ébenfa polcokat José Flecha, Juan Senén és Martín de Gamboa készítette Juan de Herrera tervei alapján. 1660 körül öt barna márványasztal és két porfír nyolcszögű asztal volt a könyvtárban, mind Bartolomé Zumbigo (1620-1682) márványművész alkotása. Rajtuk földgömbök és éggömbök, térképek, asztrolábiumok (csillagórák) széles gyűjteménye hevert. Ma a hosszanti tengelyen (északról délre) egy faasztal található, amelyhez további öt, szürke márványból készült asztal tartozik, ezeken vannak kiállítva a legértékesebb kincsek. A bútorok a 16. századból származnak, és a könyveket oldalukkal kifelé helyezték el, hogy az aranyozás miatt egységesnek látszódjanak. Ez II. Fülöp döntése volt. Ne feledkezzünk el a tényről, hogy akkoriban nem volt cím a gerincen. A nagyterem egyik legismertebb darabja az armilláris gömb (Fernando de Medici ajándéka), amely Klaudiosz Ptolemaiosz (85-90 körül-168 körül) elmélete szerint ábrázolja a Naprendszert, és a csillagok mozgásának tanulmányozására szolgál. A többi helyiség (a nagyterem feletti Alto szoba, a nagyterem melletti Nyári szoba, a kéziratszoba és a kóruskönyvtár) jelenleg kihasználatlan.

A könyvtár állománya 1576-ban már 4546 kötetet tartalmazott, melyből 2000 kézirat volt, de még ebben az évben megvették az ország legnagyszerűbb gyűjteményét, Diego Hurtado de Mendoza (1504-1575) hagyatékát, mely több mint 850 – nagyrészt Itáliából származó – kódexből és 1000 nyomtatott könyvből állt. Az uralkodó gondoskodott róla, hogy mindig legyen pénz gyarapításra, sőt még arról is, hogy ez halála (1598) után is így maradjon (pénzalap). Utódja, III. Fülöp (1578-1621) 1616-ban ezt kiegészítette egy rendelettel, melynek értelmében az Escurialense minden az országban megjelent könyvből ingyenesen kap egy példányt (kötelespéldány). Így adott volt a bibliotéka folyamatos növekedése. És az sem vált kárára, hogy az intézményre nem vonatkoztak az inkvizíció által meghatározott szabályok.

Sajnos 1671. június 7-én nagy tűz ütött ki, amely komoly veszteségeket okozott: 4000 kódex veszett oda, a többi dokumentumot emberfeletti erőfeszítések árán sikerült megmenteni, mintegy 4500 darabot. Az 1808-as francia invázió is okozott hasonló problémákat: 20 kézirat és 1608 nyomtatvány eltűnt. A 19. század közepétől folyamatosan változtak a bibliotéka felelősei, de szerencsére ez nem eredményezett fennakadást a folyamatos gyarapításban. Ekkor a Laurentina kizárólag a kutatóknak volt fenntartva, a 20. században azonban már turisztikai látnivalóként is funkcionált.

Spanyolország első nyilvános könyvtárának domináns művei a latin kódexek, jelenleg ez 1400 példányt jelent, emellett 650 görög, 2000 arab, 80 héber és néhány kasztíliai kézirattal is rendelkeznek. Akad néhány egyéb nyelven íródott kódex is: 2 német, 2 örmény, 40 kínai és japán, 50 katalán, 30 francia, 80 olasz, 30 perzsa és török, valamint 15 portugál és galíciai. A könyvtárban 600 ősnyomtatvány is található, valamint 10.608 antikva (16. századi könyv). A legrégebbi dokumentum Szent Ágoston 6. századi kézirata, a De Baptismo. Különgyűjtemények: zenei gyűjtemény, érmegyűjtemény, rajzgyűjtemény, ereklye-bizonyítványok gyűjteménye, nyomatok gyűjteménye. A kutatók az olvasóteremben tanulmányozzák a műveket, évente csaknem ezren járnak itt. Természetesen a régi dokumentumok miatt konzerválási és restaurálási munkálatok is folynak az intézményben. A minél szélesebb körű hozzáférést pedig a digitális könyvtár biztosítja.

Az Escurialense, Spanyolország legszebb könyvtára, mint minden más El Escorialban, szimbolikus jelentéssel bír: összeköti a kolostort és a szemináriumot az épület elvi tengelye mentén, szimbolizálva a szellemi és fizikai világ egyesülését.

tmoni

Fotógaléria: Az El Escorial kolostor királyi könyvtára

18 kép

 

Forrás: Wikipédia, Wikipedia (spanyol, angol), a könyvtár honlapja, Julian Marquina, IlLibraio.it, Guía Repsol, BiblogTecarios, minube, viajesdeprimera.com, Lo que viene siendo una documentalista, Historiae, Lugares Historia, Atlas Obscura

A képek a Wikimedia Commons és a flickr.com gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép; 9. kép; 10. kép; 11. kép; 12. kép; 13. kép; 14. kép; 15. kép; 16. kép; 17. kép; 18. kép; 19. kép; 20. kép.

A YouTube-ra feltöltött videó beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltő/tulajdonos felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videó ezen a linken található a feltöltő megnevezésével.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Biblioteca Palafoxiana
2. rész: A pármai Palatina Könyvtár
3. rész: Biblioteca Joanina
4. rész: Az admonti bencés apátság könyvtára
5. rész: Anna Amalia Hercegnő Könyvtár
6. rész: Az ottobeureni bencés apátság könyvtára
7. rész: Biblioteca Marucelliana
8. rész: Az oxfordi Codrington Library
9. rész: A nápolyi Girolamini Könyvtár
10. rész: A melki bencés apátság könyvtára
11. rész: A velencei Biblioteca Nazionale Marciana