Naponta halljuk a tragikus híreket a Földközi-tenger vidékéről, a lengyel-belarusz határról, az ellentétes politikai álláspontok ütköztetését, de meglehetősen kevés ismerettel rendelkezünk az indulni kényszerülő embermilliók egzisztenciális helyzetéről és a kibocsátó országok társadalmi-gazdasági állapotáról. Milyen körülmények vezetnek az afrikai migrációhoz, melyek az elvándorlás okai? Milyen mozgatórugói vannak az egyre intenzívebbé váló elvándorlási folyamatnak? Hogyan reagálhatnak ezen trendekre a helyi vezetők és közösségek? Ezen kérdések mentén tárta fel az afrikai migrációs helyzetképet Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója január 19-én a győri MCC-ben.

Marsai Viktor rámutatott, hogy az afrikai kontinens már korántsem csak azt a negatív helyzetképet tükrözi, mint ami az 1990-es évek óta az átlagos európai állampolgár fejében él. A kontinens fővárosai rohamos fejlődésen mentek át, mely látszik még a legszegényebb országoknak titulált Etiópia vagy Szomália elmaradottnak ítélt metropoliszain is. Az afrikai kontinensről való szerényebb ismereteink főként annak hatalmas mérete és a – sokszor nehezen meghódítható – természeti környezet következményei, melyek kevésbé teszik lehetővé az alapos és mélyreható „feltérképezést”. A kontinens társadalmi-gazdasági problémái főként a gyarmati múlt negatív örökségének tudhatók be, mely negatív tendenciák megfelelő táptalajt nyújtanak a meglehetősen gyakori etnikai villongások és terrorista cselekmények számára. A helyi társadalmakban az elvándorlás „megkezdésének” egyik fő oka a perspektíva nélküliség, a bizonytalan gazdasági viszonyok és a gyenge szociális-egészségügyi háló.

A kutató fontos momentumnak ítélte az afrikai migráció erősödésében a 2010-es évek elején az észak-afrikai országokat éríntő arab tavasz folyamatát, amely az addig „pufferzónaként” funkcionáló államok (Marokkó, Tunézia, Líbia, Egyiptom) belső szilárdságát és stabilitását alapjaiban felborította. Az ezen államok területén működő ember- és fegyverkereskedő csoportok felerősítik és sok esetben előidézik az Európára nehezedő migrációs nyomást, miközben téves információkkal buzdítják a még el nem indult emberek millióit. Az afrikai társadalom egy sajátos aspektusa, amely ugyancsak kedvez a migráció erősödésének: a telekommunikációs eszközök és velük együtt az internet nagymértékű megjelenése. Miközben a helyi társadalom jelentős része alig jut hozzá a szükséges napi minimum élelmiszer- és ivóvíz mennyiséghez, szinte minden háztartás rendelkezik okos telekommunikációs eszközökkel és internethozzáféréssel, mely természetszerűleg megismerteti az emberekkel nemcsak a világ többi régiójában uralkodó „jólétet”, hanem magát az elvándorlást mint lehetőséget is. Afrika népessége rohamosan növekszik (1900-ban 100 millió, ma 1,3 milliárd ember él a kontinensen), mely demográfiai folyamatot az elmúlt két év Covid-időszaka nagymértékben felerősített. Kérdés, hogy ezen új generációk milyen életesélyekkel és egzisztenciális körülményekkel fognak rendelkezni, s ez a következő évtizedek migrációs folyamatainak alapját is jelenti majd.

Az MCC győri képzési központja hétről hétre kínál érdekes és aktuális témájú programokat, melyek közül a következő január 25-én kedden, 17 órakor kerül megrendezésre Talpra állás Trianon után: a bethleni konszolidáció címmel, dr. Gali Máté fogja értékelni a száz éves Bethlen-kormány működését.