Sidney Poitier 1927. február 20-án született. Egész családja a Bahamákon élt, amely akkor még brit koronagyarmat volt, ám mivel egy USA-beli látogatás során váratlanul megszületett Miamiban, automatikusan megkapta az amerikai állampolgárságot. A Bahamákon nőtt fel, de 15 évesen Miamiba, 16 évesen pedig New Yorkba költözött. Csatlakozott az American Negro Theatre-höz, majd 1955-ben nagy áttörésként szerepet kapott a Tábladzsungel (Blackboard Jungle) című filmben. A későbbiekben sokszor a kimondottan a faji kapcsolatok kérdéseivel foglalkozó alkotásokban foglalkoztatták, kiemelkedő kritikai és közönségsikerrel. 1968-ban megszavazták az Egyesült Államok legnagyobb mozis „kassza-sztárjának” is. Az 1970-es évektől különböző vígjátékokat is rendezett, majd a színészettől történő egy évtizednyi szünet után 1988-ban visszatért a televízióhoz és a filmhez. Pályafutását a kétezres évek legelején fejezte be.

1974-ben II. Erzsébet („becsületbeli”) lovaggá ütötte, s bár nem használta az előnevét, Angliában Sir Sidney Poitier-ként ismerték. 1995-ben megkapta a Kennedy Center Honor kitüntetést az amerikai kultúrához való hozzájárulásáért. 1995-től 2003-ig a The Walt Disney Company igazgatótanácsának tagjaként is tevékenykedett. 1997 és 2007 között a Bahama-szigetek nagykövete volt Japánban, 2002 és 2007 között pedig egyidejűleg a Bahama-szigetek UNESCO-nagykövete is. 2009-ben megkapta az Elnöki Szabadság-érdemrendet, amely a legmagasabb civil kitüntetés az Egyesült Államokban.

1999-ben az American Film Institute „100 Years… 100 Stars” listáján a 22. helyet foglalta el a férfi színészek között. Számos jelölés mellett rendelkezett Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjakkal, még Grammy-t is nyert a legjobb prózai albumért. 1982-ben megkapta a Golden Globe Cecil B. DeMille-díjat, 2000-ben pedig a Screen Actors Guild életműdíját. 2002-ben tiszteletbeli Oscar-díjat kapott „művészként és emberi lényként elért figyelemre méltó teljesítménye” elismeréseként.

Sidney Poitier 2022. január 6-án, 94 évesen halt meg Los Angeles-i otthonában. „Rendíthetetlen nagyságával és tartásával – egyedülálló melegségével, mélységével és karakterével a vásznon – Sidney segített megnyitni milliók szívét, és megváltoztatta Amerika önképét” – írta róla Joe Biden, az USA jelenlegi elnöke. Barack Obama egykori elnök pedig példátlan tehetségnek nevezte, „aki megtestesítette a tisztességet és a jóindulatot. … Előremozdította a nemzet párbeszédét a fajról és a tiszteletről, és kapukat nyitott színészek generációi előtt.” A szórakoztatóiparban is sokan tisztelegtek előtte. Köztük például Martin Scorsese: „Évekig volt Sidney Poitier a reflektorfényben. Olyan hangi precizitással, fizikai erővel és bájjal rendelkezett, amely egyes pillanatokban szinte természetfelettinek tűnt.” Denzel Washington ezt írta róla: „Kiváltság volt Sidney Poitier-t a barátomnak nevezni. Szelíd ember volt, és olyan ajtókat nyitott meg mindannyiunk előtt, amelyek évekig zárva voltak.” De – hogy csak néhányat említsünk – Morgan Freeman, Viola Davis, Whoopi Goldberg, Halle Berry, Oprah Winfrey, Octavia Spencer, Quincy Jones is tiszteletét fejezte ki halálhírére.

Sidney Poitier korának Denzel Washingtonja, Morgan Freemanje, Mahershala Alija volt, az első „fekete” színész, aki a filmvásznon megcsókolhatott egy „fehér” nőt. 1964-ben első afroamerikai színészként kapott Oscar-díjat a legjobb férfi főszereplő kategóriában (korábban első afroamerikaiként jelölték Oscarra). Valódi ikon volt, „a filmek Martin Luther Kingje”. (Vanity Fair) Több filmtörténész és újságíró Hollywood első afroamerikai filmsztárjának nevezte, aki hozzájárult a filmfőváros sokszínűségéhez, és „kikövezte az utat a fekete színészek előtt a film műfajában”. (New York Times) A Hollywood Reporter azt írta, hogy „Poitier volt az első színész, aki olyan mainstream hollywoodi filmekben szerepelt, amelyek egy fekete férfit nem sztereotip módon ábrázoltak, és befolyása, különösen az 1950-es és 60-as években példaképként és alkotóként felmérhetetlen volt.” Amikor 2002-ben Denzel Washington átadta neki a tiszteletbeli Oscar-díjat, a következőket mondta róla: „Sidney előtt az afroamerikai színészeknek mellékszerepeket kellett vállalniuk a nagy stúdiófilmekben, amelyeket az ország bizonyos részein könnyű volt kivágni. De nem lehetett kivágni Sidney Poitier-t egy Sidney Poitier-filmből.” A New York Times megjegyezte, hogy „a fehér Amerika nagykövete és a fekete hatalom jóindulatú jelképe volt”. Az amerikai film fejlődésében és a további fekete színészek előtti út előkészítésében játszott szerepéért „a 20. századi Hollywood egyik legfontosabb alakjaként” írták le.

Sidney Poitier 12 legemlékezetesebb szerepe

Nincs kiút (No Way Out, 1950)

Mint sok más film, amelyben szerepelt, a Nincs kiút is a faji viszonyokat, a feketék és fehérek közötti feszültségeket érintette. Játékfilmes debütálásában Doctor Brooksot alakítja, az első fekete orvost egy városi kórházban, akinek rasszista betegeket kell ellátnia. A Joseph L. Mankiewicz által rendezett film akkoriban ellentmondásosnak számított a faji erőszak grafikus ábrázolása miatt.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

A megbilincseltek (The Defiant Ones, 1958)

A Stanley Kramer által rendezett kaland-drámában egy déli rabot alakít, akit egy fehér elítélttel (Tony Curtis) együtt bilincselnek meg, így közösen is szöknek meg. Veszélyes útjuk során kénytelenek együttműködni, miközben fokozatosan ébrednek rá, hogy több közös van bennük, mint gondolták. Poitier két elismerést is nyert alakításáért: a legjobb külföldi színésznek járó BAFTA-díjat, valamint a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb színésznek járó Ezüst Medvét. Emellett jelölték első Oscar-díjára a legjobb férfi főszereplőnek járó kategóriában, illetve Golden Globe-díjra a legjobb drámai színész kategóriában.

A napfény nem eladó (A Raisin in the Sun, 1961)

A napfény nem eladó Lorraine Hansberry 1959-es, azonos című színdarabjának adaptációja Daniel Petrie rendezésében. A film egy afroamerikai családot követ nyomon, akik egy jobb életet keresnek. Walter Lee Younger szerepéért jelölték az 1962-es Golden Globe-díjkiosztón a legjobb drámai színész kategóriában, valamint a legjobb külföldi színésznek járó BAFTA-díjra.

Nézzétek a mező liliomait! (Lilies of the Field, 1963)

A William Edmund Barrett regényéből készült, Ralph Nelson által rendezett drámai vígjátékban egy utazó ezermestert alakít, aki összefut egy apácákból álló csoporttal, és segít nekik megvalósítani egy kápolna megépítéséről szóló álmukat. Alakításáért az első afroamerikai férfi lett, aki elnyerte a legjobb színésznek járó Oscar-díjat. Előtte pedig a legjobb drámai színésznek járó Golden Globe is az övé lett.

Fekete-fehér (A Patch of Blue, 1965)

A film egy fekete irodai dolgozó (Poitier) és egy vak fehér nő (Elizabeth Hartman) kapcsolatát meséli el, utóbbi anyja (Shelley Winters) a pár szétválasztását tervezi. A Poitier és Hartman közti (filmtörténeti első!) csókolózást ábrázoló jeleneteket végül kivágták az alkotásból – amely a polgárjogi mozgalom erősödése közepette került a mozikba –, amikor néhány déli filmszínházban bemutatták.

Tanár úrnak szeretettel (To Sir, with Love, 1967)

Ebben a James Clavell rendezte brit drámában – amely egyike a Poitier főszereplésével 1967-ben bemutatott három nagyszabású filmnek – a színész egy friss mérnöki diplomával rendelkező férfit alakít, aki nem talál munkát a szakmájában, ezért tanárként vállal munkát egy londoni iskolában, ahol problémás gyerekek tanulnak. Ott aztán olyan kapcsolatot alakít ki a diákokkal, amilyet korábban egyetlen tanár sem tudott velük. Higgadtsága, bátorítása és pozitív hozzáállása révén teljes mértékben kivívja a tanulók tiszteletét.

Forró éjszakában (In the Heat of the Night, 1967)

Ebben a Norman Jewison rendezte krimi-drámában philadelphiai rendőrnyomozót alakít, aki egy gyilkossági ügyben nyomoz egy fajilag ellenséges déli városban. Alakításáért Golden Globe- és BAFTA-díjra jelölték, emellett kihívó-dacos mondata, a „Mister Tibbs-nek hívnak!” a filmtörténet egyik leghíresebb idézete lett.

Találd ki, ki jön vacsorára (Guess Who’s Coming to Dinner, 1967)

Talán legikonikusabb szerepében egy orvost alakít, aki „vegyes bőrszínű” kapcsolatba bonyolódik egy szabadelvű fehér nővel (Katharine Houghton). A Stanley Kramer által rendezett film pozitív színben mutatja be a fajok közötti házasságot egy olyan időszakban, amikor több mint egy tucat államban tiltották azt. (Hat hónappal a bemutatása előtt a Legfelsőbb Bíróság a Loving kontra Virginia ügyben úgy döntött, hogy a fajok közötti házasságot tiltó törvények alkotmányellenesek.) A film nagy kasszasiker volt, 4 millió dolláros gyártási költségeire közel 60 millió dollár volt a válasz világszerte.

Separate But Equal (1991)

Poitier pályafutása során több valós közéleti személyiséget is alakított. Ebben a televíziós minisorozatban a legendás polgárjogi aktivista és NAACP-ügyvéd (későbbi legfelsőbb bírósági bíró) Thurgood Marshallt játszotta az 1954-es, Brown kontra Oktatási Tanács mérföldkőnek számító perében, amelyben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a fekete és fehér diákok számára külön állami iskolákat létrehozó állami törvények alkotmányellenesek. Alakításáért Golden Globe-jelölést kapott, valamint Emmy-nominációt is.

Komputerkémek (Sneakers, 1992)

A Komputerkémek című, Phil Alden Robinson rendezte hacker-akcióvígjáték nem egy társadalmilag fontos film (és nem egy kiemelkedő szerep), szerény kasszasiker is volt, de egy új generációnak mutatta be Poitier-t. A színész egy volt CIA-tisztet alakít egy biztonsági rendszerek tesztelésére szakosodott csapatban, akik váratlanul titkos megbizatásban találják magukat, amely egészen magas körökbe vezet. A legendás aktor olyan társak mellett találta magát a moziban, mint Robert Redford, Dan Aykroyd vagy Ben Kingsley.

Mandela és de Klerk (1997)

Poitier játszotta Nelson Mandela dél-afrikai elnököt ebben a Showtime-filmben, amely Mandela és F. W. de Klerk (Michael Caine) dél-afrikai apartheid felszámolására tett erőfeszítéseit követi nyomon. Ez a szerep 1997-ben Emmy-jelölést hozott a számára.

Puszta kézzel (The Last Brickmaker in America, 2001)

A Puszta kézzel volt az utolsó színészi szerepe. A tévéfilmben egy férfit alakított, aki feleségének elvesztésével és munkája elavulásával küzd, majd példaképe lesz egy 13 éves gyereknek, aki szintén elveszve érzi magát az életben.

Szilvási Krisztián

Forrás: en.wikipedia.org, imdb.com, hollywoodreporter.com

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.

A YouTube-ra feltöltött videó beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltő/tulajdonos felhasználók felé történő általános engedélyét követve.