A velencei Szent Márk téren található Marciana Nemzeti Könyvtár (Libreria Marciana vagy La Libreria) – történelmi dokumentumokban Libreria pubblica di San Marco – az egyik legkorábbi fennmaradt közkönyvtár és kézirattár Olaszországban, amely a világ egyik legjelentősebb klasszikus szöveggyűjteményét őrzi.

A bibliotéka létrehozásának ötlete Francesco Petrarca (1304-1374) lagúnavárosi tartózkodásával fogalmazódott meg először, amikor (1362-ben) úgy döntött, hogy a köztársaságnak adományozza könyveit, hogy azok képezzék a tudósok és a kultúra szerelmesei számára nyitott nagyobb gyűjtemény első magját. 1468-ban Bessarione humanista bíboros és bizánci filozófus (1403-1472) is Velencének ajándékozta impozáns és értékes könyvgyűjteményét (482 görög és 264 latin kódexet), mely a Dózse-palotában kapott helyet (ma a Bessarione-teremben található). Ez ismét adott egy impulzust a közkönyvtár létrejöttének, de csak Andrea Gritti (1455-1538) regnálása alatt valósult meg a Renovatio urbis (a város megújítása) nevű monumentális építészeti program részeként, mely a Szent Márk tér átalakítását célozta meg középkori városközpontból klasszikus fórummá. Az építéssel Jacopo Sansovinót (1486-1570) bízták meg, aki 1537-ben meg is kezdte a munkát, ami 1547-ig tartott. Az épületet, mely ma is a Procuratie része, később Vincenzo Scamozzi (1548-1616) bővítette.

Az isztriai kővel díszített könyvtár úgy néz ki, mint egy összefüggő loggia egy földi karzaton, amelyet dór árkádok jellemeznek. Az alkotást egy mellvéd teszi teljessé három szögletes obeliszkkel, valamint istenszobrokkal. A kétszintes homlokzat alsó része árkádok sorából áll, díszítésére az alsó szinten dór a felsőn jón stílusú oszlopokat használtak fel. Az épület erről az oldalról, a nagy méretű velencei vagy Palladio ablakokon keresztül kap fényt. A homlokzaton – mely nem tölt be statikai funkciót – római motívumokkal díszített, széles fríz húzódik végig.

Az 1550-es években elkezdték az épület belső díszítését. Első lépésként 1553-ban elkészült az olvasóterem márvánnyal díszített bejárata. A monumentális lépcsőház mintája a Dózse-palotában található Scala d’Oro lehetett. A stukkódíszítést Alessandro Vittoria (1525-1608) készítette 1556 és 1559 között. A szabad művészeteket, az évszakokat és az erényeket ábrázoló freskók Giambattista Franco (1510-1561) és Battista d’Angelo (1512-1568) alkotásai. Az előcsarnok mennyezetfreskóit Cristoforo és Stefano Rosa festette. A keretekben elhelyezett vászonképek között látható Tiziano Vecellio (1488-90-1576) alkotása, a Bölcsesség allegóriája. Az olvasóterem hétárkádnyi területet foglal el, az aranyozott famennyezetet Giambattista Franco készítette. A mennyezeten három sávban hét-hét vászonképet helyeztek el, amelyek a művelt arisztokrata erényeit és kedvelt foglalatosságait mutatják be. A festmények Paolo Veronese (1528-1588), Giovanni Demio (1510 után-1570), Giuseppe Porta (1520-1575), Giambattista Franco, Giulio Licinio (1527-1591), Giambattista Zelotti (1525-1578) és Andrea Meldolla (1510-1563) munkái.

A könyvtár szépen gyarapodott a hagyatékoknak, adományoknak és egy 1603-as törvénynek köszönhetően, mely előírta a nyomdászoknak, hogy minden kötetből egy példányt helyezzenek letétbe (kötelespéldány). A 18. század elején már 10.000 könyvből állt az állomány, melyeket 1722-től ex librissel is elláttak. Ennyi dokumentumhoz már magát a bibliotékát is bővíteni kellett, így hát használatba vettek az épületegyüttes szomszédos szárnyából is egy helyiséget. Ezenkívül évenkénti támogatást is kaptak új könyvek vásárlására. 1741-ben restaurálták és egységes bőrkötéssel látták el a kódexeket, rajtuk a Marcianus oroszlán dombornyomásával. A század végén néhány kolostor is átadta a gyűjteményét a La Libreriának, és elkobozták a velencei magisztrátusok hivatalaiban tárolt dokumentumokat is. Mindez szükségessé tette a könyvtár további bővítését, így újabb részeket kaptak a szomszéd szárnyból.

1811-ben a Marciana átkerült a Dózse-palotába. Ekkor az állománya már mintegy 50.000 könyvet és 4556 kéziratot tartalmazott, köztük az 1515 körül készült, 65 gyönyörű illusztrációt tartalmazó Grimani breviáriumot (a fenti képeken), melyet a flamand reneszánsz egyik legfontosabb alkotásaként tartanak számon. A kéziratgyűjtemény az ókori, középkori és humanista-reneszánsz kultúra örökségét tartalmazza. Megtalálható itt például az Íliász két töredéke, a Planudea antológia (1299-1301), a 13. századi angol Psalterium huszonnégy egész oldalas miniatúrával, a Missale Romanum, a 15. századi Liber de simplicibus és De architectura, valamint Marin Sanudo naplója 58 dedikált kötetben.

A gyűjtemény egyik legértékesebb darabja Fra Mauro világtérképe (Fra Mauro Mappamondo), mely körülbelül 1450-ből származik. A velencei térképészet egyik legfontosabb dokumentuma a középkori világfelfogás és a felfedező utak által megszerzett új ismeretek közötti átmeneti időszakról. Fatartókra ragasztott, 230 cm x 230 cm pergamenről van szó, melyen a térkép kézzel készült, és kb. 3000 feliratot tartalmaz, mindenféle információt és híreket a világ különböző helyeiről, ahogyan azt akkoriban tudták. Vannak más kartográfiai dokumentumok is, többek között Andrea Bianco atlasza 1436-ból és egy 1559-es török-velencei világtérkép.

A kis terek, a könyvállomány növekedése, az épületben keletkezett károk 1900-ban meggyőzték a kormányt, hogy új székhelyet jelöljön ki a könyvtárnak. Ez meg is történt: átalakították a pénzverde épületét, ami szintén a Procuratie része. 1904-ben át is költöztették a Marcianát, és a megnyitón elhelyezték a Carlo Lorenzetti (1858-1945) szobrászművész által készített Petrarca szobrot. 1924-ben pedig visszakapta a könyvtár az eredeti, Sansoviana által alkotott épületrészeket is. Jelenleg a Procuratie új épületében és a Sansoviniana Library épületében könyvgyűjtemények és irodák találhatók, míg az előcsarnok és a Sansoviniano Hall főként kiállítási és rendezvényhelyszínek.

A Marciana Nemzeti Könyvtár a klasszikus filológiára és Velence történelmére specializálódott. Az állományt még ma is gyarapítják modern és ókori dokumentumok beszerzésével. A bibliotéka most körülbelül 1.000.000 könyvvel rendelkezik, valamint 13.117 kötött és 4639 kötetlen kézirattal, 2887 ősnyomtatvánnyal és 24.060 antikvával (16. századi nyomtatott könyv). Ezek egy része elérhető online katalógusokban és digitalizált formában.

tmoni

Fotógaléria: A velencei Biblioteca Nazionale Marciana

32 kép

 

Forrás: a könyvtár honlapja, Wikipédia, Wikipedia (angol, olasz), (Sok)mindent Olaszországról, Venice Museum, Internet Culturare, Histouring

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép; 9. kép; 10. kép; 11. kép; 12. kép; 13. kép; 14. kép; 15. kép; 16. kép; 17. kép; 18. kép; 19. kép; 20. kép; 21. kép; 22. kép; 23. kép; 24. kép; 25. kép; 26. kép; 27. kép; 28. kép; 29. kép; 30. kép; 31. kép; 32. kép; 33. kép; 34. kép; 35. kép.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Biblioteca Palafoxiana
2. rész: A pármai Palatina Könyvtár
3. rész: Biblioteca Joanina
4. rész: Az admonti bencés apátság könyvtára
5. rész: Anna Amalia Hercegnő Könyvtár
6. rész: Az ottobeureni bencés apátság könyvtára
7. rész: Biblioteca Marucelliana
8. rész: Az oxfordi Codrington Library
9. rész: A nápolyi Girolamini Könyvtár
10. rész: A melki bencés apátság könyvtára