Hol is található ez a híres nevezetes nyílászáró? Portugáliában, Lisszabontól 100 km-re, az Alcobaçai Szent Mária ciszterci kolostorban. Az itt található templom és maga az épületegyüttes is a legnagyobb a portugál egyházi építmények között. A kolostor jelentőségét mutatja, hogy ez az ország egyházi központja. 1989 óta a világörökség része, Portugália hét csodájának egyike.

A kolostort 1153-ban az első portugál király, I. Alfonz alapította. A hagyomány szerint I. Alfonz fogadalmat tett, hogyha a mórok ellen folytatott háborúja (reconquista) eredményes lesz, kolostort építtet a Szűzanya tiszteletére. A kolostor építését a ciszterciek az alapítás után 25 évvel, 1178-ban kezdték el. A szerzetesek 1223-ban költöztek be teljesen a létesítményekbe, ahol imádkoztak és a mindennapi fizikai munkát is végezték („ora et labora”). A kolostort a rend 1833-ban hagyta el.

A több évszázadon át folyó építkezéssel a ciszterci rend leghatalmasabb kolostoregyüttese jött létre. Újabb és újabb szárnyakat, kerengőket, könyvtárat, kápolnát, műhelyeket építettek, így vált egyre komplexebbé az épület. Az idő elteltével természetesen változott a kor divatja, ennek megfelelően barokk stílusú átalakításokat végeztek az építményen. A technikai fejlődéssel lépést tartva komoly vízvezetékrendszert építettek ki, amelynek segítségével összegyűjtötték az ivóvizet, és a kertészetekben, szőlészetekben, gyümölcsösökben hasznosították – így az eddig használhatatlan földeket művelés alá tudták vonni. Fenntartottak egy tanodát, feltehetően az első nyilvános iskolát és a legnagyobb könyvtárat az országban, valamint egy menhelyet és egy szegényházat is.

Az itt élő szerzetesek jól sáfárkodtak vagyonukkal, jól működő, korszerű gazdaságot létesítettek. Minden bizonnyal sokkal jobb életszínvonalon éltek, mint az egyszerű földművelők. Az itt lakó közel ezer szerzetest gigantikus konyha szolgálta ki, a szabadkémény alatti tűzhelyen akár egy ökröt is meg tudtak sütni. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy el tudjuk képzelni, miféle jó falatok készültek ott, s milyen mennyiségben!

A helyi legenda szerint az egyik feljebbvalónak feltűnt, hogy a szerzetesek milyen jól tápláltak, mondhatni gömbölyűek. Kétség sem fért hozzá, hogy a barátok közül sokan a falánkság bűnébe estek!

A probléma orvoslására drasztikus lépésre került sor: a továbbiakban minden szerzetesnek ki kellett szolgálnia magát, a konyhában kapott ételt saját magának kellett átvinnie a refektóriumba. Ez önmagában még nem lett volna túl nagy feladat. Igen ám, de a konyha és a szerzetesi étkező közötti átjárót átépítették! Ekkor készült az ominózus, alig kétarasznyi széles „fitness-ajtó”! És bizony, amíg a „bűnös” le nem adta fölös kilóit, addig nem jutott élelemhez... Kemény diéta volt, igaz, ami igaz!

Közelednek az év végi ünnepek, családi összejövetelek, bulik, trakták. Terített asztalok lépten-nyomon. Amikor repetáznának, a következő szelet süteményért nyúlnának, jusson eszükbe ez a cikkecske, s ez a több évszázados súlykontroll-program! …és az, hogy a megelőzés kevesebb lemondással jár!

Berente Erika

Forrás: wikipédia, Google Arts & Culture, Az UNESCO világörökségi listája, Világörökség utazásaim. Blog

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.

A cikksorozat korábbi részei: