Ürgehurok lószőrből, vadászpuska rakétapisztolyból
Az illegális vadászat módszereit sorba véve azt látjuk, hogy az ezt művelők leginkább olyan eszközöket használnak, amelyek nem ütnek zajt. Mert az orvvadász, mint olyan, megjelenését követően kialakult a vadőri mesterség is. A vadőrök füle jó, a szemük pedig éles volt.
Ahogy a sorozat előző cikkéből tudhatjuk, Magyarországon II. Ulászló idejében született meg az 1504. évi XVIII. törvénycikkely, amely felsorolta, milyen állatok azok, melyekre csak a földbirtokos, a nemesember vadászhat, egy jobbágy pedig nem emelhet kezet. Ugyanakkor az is egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a tehetős nemesek inkább sportból, a teljesítményt szem előtt tartva kezdtek el vadászni, már nem feltétlenül voltak rászorulva arra, hogy vadhússal lássák el a konyhájukat. De persze nem veszett kárba az így elejtett zsákmány sem, feldolgozták, eladták azt, vagy a hajtók is ebből, „természetben” kapták meg fáradalmaikért fizetségüket. A földműves, a jobbágy viszont megélhetési okokból vadászott, ha nem volt levágható állatállománya, akkor csak így juthatott húshoz. Aztán, ahogyan azt az 1504-es felsorolásból is látjuk, csak egyes madárfajták, kártékony rágcsálók vagy veszélyes ragadozók vadászata volt engedélyezve számára. A rendelkezésekre a válasz pedig a tilosban járás, az orvvadászat volt szerte a középkori Európában, ahol például így sokáig az íj és a nyíl volt használatban, mert az nem ütött zajt. (Ugyanakkor megvolt a rizikója, hogy a vesszővel elszalad a vad, majd később pedig elpusztul. A tetemre, benne a nyílvesszőre pedig felfigyel a földesúr embere. Így aztán továbbra is bevett módszer volt a csapdázás is.)
Hurok vaddisznóra (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)
A csapdák fajtái legalább három nagy egységre oszthatók. A legősibb, Afrikában és Ázsiában máig is használatos megoldás volt a veremcsapda. Ehhez csak egy ásó kellett, esetleg az aljába néhány kihelyezett karó, hogy a gödörbe esett nagyobb testű vadat helyben marasztalja. Hasonlóan nagyobb vadakra használták a ládás csapdákat, avagy csapóládákat, ahol a láda belsejébe, a csalétekhez igyekvő állatra csapódik az ajtó. Ezeket a ládákat most a vaddisznók befogásánál használják leginkább. Ha a számosságot nézzük, akkor a legtöbbet a hurkokat használta az ember. A legegyszerűbb az állat (jellemzően őz vagy szarvas) fejének magasságában elhelyezett, erős drótból készített eszköz. A kisebb testű állatokat sokszor rántóhurkokkal ejtették el. Itt általában valami hajlékony fa hirtelen kiegyenesedése adta meg azt a mozgást, erőt, ami rászorította az állatra a drótból, zsinegből, bélből készített hurkot. A csikkentőnek, csiklének is nevezett rántóhurkokkal nagyobb testű madarakat, foglyokat, fajdot, túzokot is fogtak Magyarországon. Itt minden esetben a csalétek megmozdítása volt a lényeg, ami aztán feloldotta a lehajtott rugalmas fa, vessző rögzítését. A kisebb testű madarak megfogásához használták a lépesvesszőket is, amikor a csalétekre leszálló madár lába ráragad arra az ágra, amelyre leszállt a finom falat reményében. A kisebb madarak megfogásához használták még a kukoricacső hurkot is. Itt egy cső kukoricát raktak tele minden oldalról lószőrből fonott apró hurkokkal, amelyek rabul ejtették aztán a beléjük lépő madárkákat.
Házilag előállított elöltöltős egylövetű gyári elsütőszerkezettel (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)
A lőfegyverek megjelenésével megkezdődött azok vadászatra való alkalmazása is. Magyarországon 1509-ben, egy címerben találjuk az első puskás vadászat ábrázolását. Puskája pedig a jobbágyfelszabadításig komoly büntetés terhe mellett csak nemes embernek lehetett, így aztán az amúgy is hangos eszközt csak később kezdték az orvvadászok használni. A 19. és 20. századból, már csak a háborúk miatt is, számtalan házilag átalakított, orvvadászathoz használt puska maradt ránk. Szép számmal találunk ilyeneket a keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjteményében is. Az átalakítások célja az volt, hogy minél kisebb helyen, kabát alatt, nadrágszárban elférjen az eszköz, a házilag összerakott, kialakított fegyvereknél pedig előfordult, hogy valami legálisan beszerezhető eszközt, mondjuk éppen egy rakétapisztolyt, légpuskát alakítottak át éles lőfegyverré.
Vadászpuska rakétapisztolyból (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)
Amellyel aztán kerülve a vadőröket, hivatásos vadászokat, no és a helyismeretüket kihasználva általában eredményesek is voltak a rabsicok. Még úgy is, hogy csak egyet tudtak lőni ezekkel a primitív, sokszor huzagolt csővel sem bíró eszközökkel.
Címlapkép: Ürgefogó hurok lószőrből (Hajdúsági Múzeum CC BY-NC-ND)
Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu