Emily Henry: Strandkönyv

Könyvkritika

emily-henry-strandkonyv

Emily Henry regénye nem véletlenül lett nemzetközi sikerlistás könyv. Semmi nem az benne, aminek látszik. Már a címe is megtévesztő: Strandkönyv – egyáltalán nincs benne strand, kivéve talán egy tópartot, de ott sem fürdik vagy napozik soha senki. A főhős neve is ellentmond a címnek, hiszen a January nem éppen egy strandidőszakra utaló név.

Bár a történet vízközelben játszódik, és van benne nyár, szerelem és humor, ennél azért sokkal több is történik. Számomra már az a felvezetés izgalmassá tette a könyvet, hogy két íróról szól, akik alkotói válságban szenvednek. Igaz, hogy a válság mindkettőjüknél más és más okból történik, de az íróknak mégis vannak közös vonásaik. Igaz, ez sokáig nem derül ki, az első fejezetekben csak annyi közöset érezni, hogy osztoznak egy vízparti hétvégi házon, átlátnak egymás nappalijába, de ennyi, semmi több. Aztán egy napon kiderül, hogy már a kreatív írás kurzusra is együtt jártak, és mindkettejükben közös, hogy lenézik a másikat. January, a romantikus regények írója megveti egykori csoporttársát, Gust, aki a magas irodalmat képviseli, és lenézi a lányregény írókat. January regényeiben mindenki szép és boldog, mindig van happy end, és még véletlenül sincsenek csúnya lelkű vagy külsejű karakterek. Gus ezzel szemben kinyírja a szereplőit, megmutatja a csúnyaságukat, és nem hisz a boldog végkifejletben, sem a regényekben, sem a valós életben. A két író találkozására nem is lehetne jobb környezetet találni, mint egy tóparti kisváros, melynek lakói ki vannak éhezve az irodalomra, a könyvekre, és szívesen olvassák a helyi könyvklubban, bármi legyen az. Így találkoznak az íróink, de ettől még nem lesz köztük sem barátság, sem más szívmelengető kapcsolat. Marad a lenézés és a megvetés, mindkét fél részéről.

Amikor January beköltözik elhunyt apja egykori házába, és rájön, hogy az egy titkos szerelmi fészek volt, egy világ omlik össze benne, hiszen megdőlni látszik minden, amit a szülei házasságáról és a sírig tartó szerelemről gondolt és megírt a könyveiben. Haraggal és dühvel tölti napjait, nincs kedve sem az íráshoz, sem más tevékenységhez. Ebből mozdítja ki a szomszédban lakó Gus, aki más okokból, de hasonlóképpen megrekedt az alkotásban. Ez az egyetlen közös vonás bennük, és bár nehézkesen indul a kommunikáció, végül mégis siker koronázza a találkozásukat. Már ha sikernek lehet tekinteni azt, hogy műfajt cserélnek, fogadást kötnek: Gus fog írni egy romantikus történetet, míg January megpróbálkozik egy nehezebb, komoly kutatómunkát igénylő műfajjal. Hogy mit nyernek? Ez a könyvből derül ki, de az úgynevezett főnyeremény mellé a végére mindketten olyan élményekkel gazdagodnak, amelyekre korábban nem számítottak. Közben, míg az írás folyamata tart, hőseink is ismerkednek, egymás sztoriját írva akaratlanul is kötelék alakul ki köztük, és a végére ellenségekből válnak valami mássá.

Annak ellenére, hogy ez a könyv a romantikus regények listáját vezeti, sokkal több a mondanivalója és az üzenete, mint ezeknek a regényeknek általában, ahol kiteljesedik egy szerelem, hiszen itt nemcsak két ember találhat egymásra (ha nem rontják ezt el a makacsságukkal), hanem családi konfliktusok megoldására is van benne kulcs. Ugyanakkor rengeteg benne a humor, a szeretetbomba mellékszereplők és a gonosz csábítók igazán vicces jeleneteket produkálnak, és az is kerül, hogy milyen nehéz határidőre írni, megfelelni a kiadó követelményeinek úgy, hogy közben nem a saját, megszokott műfajunkban alkotunk.

A Strandkönyv a perzselő nyárban játszódó, szellemes szerelmi történet, amelyen az olvasó nagyokat nevethet, meg sírdogálhat is egy kicsit. A tökéletes kikapcsolódás napsütés mellé vagy helyett. Azoknak mindenképpen ajánlott olvasmány, akik szeretik a romantikus regényeket, de azoknak is tetszeni fog, akik ódzkodnak az amerikai szerelmesfilmek történeteitől, hiszen rengeteg a csavar ebben a regényben, jól kidolgozottak a karakterek, és nyoma sincs olyan sablonos eseménysorozatnak, amelynek mindannyian ismerjük a végét már a második oldalnál. Itt teljesen másképp történnek a dolgok, hiszen a főszereplők élete nemcsak az írásról szól, hanem megoldatlan problémákról is, így családi zűrök, korábbi szerelmek romjai, saját egyéniségük nehézsége tetézi az eseménysorozatot. A történetvezetésben nemcsak két embert ismerünk meg, hanem azok családi hátterét, elvárásaikat és csalódásaikat, titkaikat és reményeiket is. Az író nemcsak a felszínt karcolgatja, hanem mélyre ás, kérdéseket vet fel, amelyekre a válasz nem biztos, hogy benne van a könyvben, de sokkal inkább bennünk lesz a regény végére. Ajánlom hát azoknak ezt a könyvet, akik olyat keresnek, amelyben sok a konfliktus, de nem tudni, mi és hogyan oldódik fel a végére.

Bús Ildi
Forrás: olvasoterem.com

2022.01.02