Baráti segítséggel, orsolyita rendi tanítók oktatták. Már itt kiderült tehetsége és szépsége: ragyogóan énekelt, táncolt, műveltsége is kiváló volt, színészkedett, mesterien játszott klavikordon, és színműveket tudott kívülről.

19 éves korában férjhez ment Charles-Guillaume Le Normant d’Étiolles-hoz, ez a házasság belépőt jelentett számára a szalonok világába, ismert vendégek fordultak meg nála. Birtokán saját színházat hozott léte, ő maga szórakoztatta itt a meghívottakat: táncolt, énekelt.

Híre a királyi kastélyba is eljutott. Amikor XV. Lajos az Étiolles-hoz közeli Sénart erdejében vadászgatott, mintha csak véletlenül járna arra, két ízben is úgy intézte, hogy a király figyelmét ne kerülje el. 1745. február 25-én az uralkodó meghívta őt a fia esküvője alkalmából tartott versailles-i álarcosbálba. A pásztorlánykának öltözött Jeanne Antoinette és a tiszafa jelmezben rejtőzködő király 15 ezer álruhás vendég között is egymásra talált.

Mindenki csak egy futó kalandnak gondolta a kapcsolatot. XV. Lajost teljesen elbűvölte, Jeanne Antoinette hamarosan el is hagyta a férjét, és a király megvette neki a Pompadour kastélyt. Hivatalosan is bemutatták az udvarban, márkinő rangot kapott, az uralkodó bizalmasa lett. Színházi társulatot szervezett, ő maga is játszott benne. Az első darabot, Molière Tartuffe-jét 1747 januárjában mutatták be. 1752-ben hercegnő lett, négy évvel később pedig a királyné udvarhölgye.

500 kötetes könyvtára volt. Ő virágoztatta fel a sévres-i porcelán manufaktúrát, rávette a királyt az École militaire megalapítására, ahol később Bonaparte Napóleon is tanult. Testvérével, Marigny márkival ő tervezte a Concorde teret és a Kis-Trianon kastélyt. Támogatta Montesquieu-t és Rousseau-t, Voltaire az ő közbenjárásával emelkedett a halhatatlanok közé. Elévülhetetlen érdeme, hogy 1762-re megjelenhetett az Enciklopédia mind a 17 kötete.

Madame de Pompadour fiatalon, 42 éves korában halt meg, 1764. április 15-én. XV. Lajosnak ekkor már több, fiatalabb szeretőt tartott, de mégis vele volt a halálakor. Az uralkodói palotában hunyhatta le örökre szemét, ahol erre a királyi család tagjain kívül senkinek nem volt joga.

Nagy Mária

Forrás: she.life.hu, Poór János: Szoknyás zsarnok vagy művelt nagyasszony?.= In.: História, 1989. 1-2. sz. 23-25.p.; Poór János: Madame Pompadour. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1988.

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.