A röviden csak Győr monográfiának hívott könyvsorozat munkálatai már 2017-ben elindultak, márciusban az első műhelykonferenciára „olyan szakembereket hívtak meg a szervezők, akiknek a szakterületük a településmonográfia, illetve akik gyakorlati tapasztalatokkal rendelkeznek a témában”. Ugyanezen év májusában pedig a város múltját tekintették át vázlatosan egy hasonló rendezvényen. Az egyes kötetek koncepcióját a felkért szerkesztők állították össze, továbbá ők tettek javaslatot a tematikára és a szerzők személyére is. Utóbbiak között egyaránt vannak helyiek, budapesti kutatóintézetek munkatársai, illetve egyetemi oktatók is. A megindult kutatások eredményeit nyilvános műhelynapokon foglalták össze az egyes részek szerzői.

A Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér által 2021-ben megjelentetett első kötetről először szerkesztőként Horváth Richárd történész, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa beszélt. Kihangsúlyozta, hogy a kiadvány nem klasszikus értelemben vett monográfia, nem egy-két szerző írt átfogó művet Győrről, hanem tulajdonképpen egy tanulmánykötetről van szó, az egyes dolgozatok adott esetben azonban nagyobb ívet foglalnak magukban. A kötetek időhatárainak megállapításánál Győr története volt iránymutató, az országos események nem mindig jelentettek a város esetében is sorsdöntő pillanatot. Az első kötet épp ezen elv miatt ér véget 1447-ben, amikor is Győr „végleg elvesztette az V. István által adományozott királyi városi kiváltságokat”, és újra mezőváros lett, amely földesúri fennhatóság alatt állt. Előfordul azonban, hogy egyes szerzők kicsit túlcsúsztak a dátumon, vagy épp előbb befejezték, ahogy éppen a témájukból adódott.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy kinek készült a kötet? A szerkesztő elmondta, egyaránt szánják a tudományos világnak és a szélesebb nagyközönségnek. Az utóbbi érdekében figyeltek arra, hogy a nyelvezet, a stílus és a szakkifejezések használata segítse a megértést, a jobb áttekinthetőség érdekében képeket, ábrákat és térképeket is közöltek. Több kimondottan a szerzők útmutatói alapján készült újonnan. A jegyzetek az egyes írások végén kaptak helyet, az összes tanulmány után találhatók a felhasznált források és irodalom bibliográfiája. A kéziratokat 2019-ben lezárták, a hivatkozásokat vagy a felhasznált irodalmat csak nagyon-nagyon indokolt esetben egészíthették ki a szerzők. A kötetben való eligazodást személynév- és helymutató segíti.

A tanulmányokat két nagy fejezetbe sorolták. Az általános részben olyan értekezések szerepelnek, összesen öt írás, amelyek áttekintik Győr történetét a kezdetektől 1447-ig, a különös részben pedig hat tanulmány olvasható, amelyek egy-egy részterületet dolgoznak fel alaposan. Összesen 16 szerző vett részt a munkában, köztük találhatók régészek, történészek és egy művészettörténész is.

Ezt követően Horváth Richárd (a képen) röviden ismertette azokat a tanulmányokat, amelyek szerzői a konferencián nem vettek részt. Bíró Szilvia, Melis Eszter, Molnár Attila, Tomka Péter és Ujvári Ferenc régészek az őskor, a római kor és a népvándorláskor leletei nyomán rajzolták meg Győr területének történetét az államalapításig. Zsoldos Attila a Győr az Árpádok királyságában címmel „nyújt nagy ívű áttekintést”. Szovák Kornél Győr városának egyházairól és templomairól értekezett az írott források nyomán, Weisz Boglárka a középkori Győr gazdasági színtereit, Lakatos Bálint pedig Győr önigazgatási szervezeteit a 15. század közepéig tekintette át. A szerkesztő szerzőként a középkori győri várról foglalta össze az ismereteket, az írott, azon belül pedig a késő középkori források nyomán, László Csaba régész pedig a középkori győri várról és épületeiről régészeti szempontok alapján.

Horváth Richárd elárulta, hogy a kutatások egyes részeredményei a szigorú terjedelmi korlátok miatt nem kerülhettek be a kiadványba, de ezek nyomán újabb publikációk, sőt kiadványok is születtek már. Remélhetőleg ezek sora tovább fog folytatódni.

A konferencián az érdeklődők másodikként Tomka Gábort hallgathatták meg, akinek Kolláth Ágnessel közösen írt Győr és külvárosai a középkorban a régészeti kutatások tükrében címmel jelent meg tanulmánya a kötetben. Tomka Gábor térképekkel, fotókkal illusztrált előadásában szó esett Győr víz és domborzati viszonyairól, mely folyók határozták meg a város életét, mely oldalon alakulhatott ki a település, részletesen áttekintette azokat az ásatásokat, leleteket, maradványokat, amelyek a középkori Győrről árulkodnak. Nehezítik azonban a pontos meghatározásokat a későbbi ráépítések. Elmondta, milyen régészeti emlékek, nyomok tanúskodnak az egykor a városban található egyházi építményekről.

A konferencia második részét Vajk Ádám, a Győri Egyházmegyei Levéltár igazgatója kezdte Győr az Anjouk királyságában címmel megtartott előadásával. Egyebek mellett szó volt arról, hogy Károly Róbert többször járt Győrben, törvénytelen fia, Kálmán volt a győri püspök 1337-től kezdve egészen haláláig, 1375-ig, hogyan bővítette az uralkodó a Duna mentén a királyi birtoktömböt magánbirtokok kárára, milyen volt a társadalma és a településszerkezete Győrnek. Az előadás végén az érdeklődők számos érdekességet tudhattak meg Boldog Csák nembeli Móric fráterről is.

Nemes Gábor, a Győri Egyházmegyei Levéltár főlevéltárosa a könyvben Győr 1387 és 1447 közötti történetéről írt. Előadásában ennek a korszaknak a helytörténeti érdekességeiből szemezgetett, a történelmi háttér megvilágítása mellett. Ezen időszakban ugyanis Győr többször is az országos jelentőségű események középpontjába került, köszönhetően a város kedvező geopolitikai helyzetének, a győri püspökök politikai szerepvállalásának, a polgárháborús helyzetnek és a központi hatalom meggyengülésének. Szóba került többek között, hogy mi okból járt Győrben Erzsébet királyné, I. (Nagy) Lajos király özvegye és lánya, Mária királynő, mikor tartózkodott Luxemburgi Zsigmond a városban. A trónviszály közepette az özvegy királyné, Luxemburgi Erzsébet és fia, V. László sorsa hogyan fonódott össze a településsel, valamint szó esett még Salánki Ágoston győri püspökről, Erzsébet egykori titkáráról.

Székely Zoltán művészettörténész, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum igazgatója Középkori töredékek Győr művészeti emlékei a 11-15. századból tartott előadásának kezdetén elmondta, hogy a legismertebb győri középkori emlékek, elég, ha csak a Szent László hermát tekintjük, a 17. században kerültek Erdélyből Győrbe. Sajnos kevés eredeti győri középkori maradvány látható ma már, csak néhány töredék és néhány emlék. Ezeket azonban részletesen bemutatta szóban és képeken, szó esett többek között egy keresztelőkút töredékről, a székesegyházhoz köthető kőfaragványról, sírkövekről, keresztekről, pecsétekről, püspöki kehelyről, kályhacsempékről.

Ősze Mária
Fotók: Vas Balázs