Első fényképezőgépemet 9 évesen kaptam nagyapámtól, aki nagy utazó és nagy fotós volt. Egy Szmenát, amin megtanulhattam az alapokat. Nem lettem profi fotós, nincsenek is profi cuccaim, de azóta is imádok fotózni, és értékelem mindazok munkáját, akik képesek megszólítani a fotóikkal. Az aláírásgyűjtés sokkal régebbi dolog nálam, mint a filmek kritizálása, ezért jól tudom azt, amit mások legfeljebb csak sejtenek: a színész is ember. Ha megfelelő a pillanat, sokkal egyszerűbb odamenni hozzájuk és beszélgetni velük, mint a bulvárból tájékozódni. A rengeteg interjú és közönségtalálkozó ellenére a mai napig zavarba jövök, amikor megköszönik, hogy autogramot kérek tőlük, és azt mondják, megtisztelem őket. Én. Őket.

Trokán Nóra fotóival először a Kút (2016) kapcsán találkoztam, a filmhez készült ugyanis egy naptár, amit annak rendje és módja szerint mindenkivel szépen alá is írattam. Nem sokkal később ahelyett, hogy vénségemre egy nyitott sportautót vásároltam volna magamnak, inkább csináltam egy Insta profilt, így egyrészt sokkal olcsóbban megúsztam a dolgot, másrészt közelebb kerültem kedvenc színészeimhez. Nóra ide is felrakja rendszeresen a fotóit, így előttem nem volt ismeretlen ez a tevékenysége. Egy idő után fel is tettem magamnak a kérdést, miért nem született – még – ebből egy könyv?

Ahogy belekezdtem, kíváncsi voltam, mikor fogok elérzékenyülni, és ez az ötvenedik oldal magasságában meg is történt. Nagyon sok színésszel van már valami közös élményem, beugrott egy-egy jó film, színdarab, vagy ne adj isten, beszélgetés. A kegyelemdöfést az adta meg, amikor rájöttem, hogy az első oldalakat véletlenül átlapoztam, így lemaradtam Törőcsik Mariról. Ennél szebb nyitást el sem tudok képzelni. Egy kép és néhány sor, immáron az örökkévalóságnak. Nekem, neked, mindenkinek.

Ehhez a könyvhöz vastagon kellett Nóra kedvessége és közvetlensége, érzékenysége és jó szeme a témához, a pillanathoz. Ha előtte vagy utána kattintasz, az már nem ugyanaz a kép, nem ugyanaz a gondolat, üzenet. Nem tudom, kollégaként mennyivel volt könnyebb vagy nehezebb mindezt létrehozni, a megnyugtató jelenlét vagy éppen a láthatatlanság okán lettek ilyenek. Az egész egyszerre intim és egyben közönségért kiált, hiszen egy átmeneti állapotot örökít meg, amikor a színész éppen átalakul. Már nem X. Y., hanem az adott karakter, de még nem nekünk játszik, és ki tudja, mi jár a fejében.

A Mielőtt nem egy szimpla könyv vagy fotóalbum, hanem annál sokkal, de sokkal több. Tisztelet, alázat, tehetség. Köszönöm, hogy részese lehetek ennek az élménynek!

A Mielőtt november végétől kapható színházakban és a kijelölt könyvesboltokban, online pedig a mielottfotoalbum.com oldalon. A könyv a KMH Group gondozásában jelent meg, tervezte és szerkesztette Lengyel Zita, a felelős kiadó Pusztai Ferenc.

Hujbi
Forrás: hetediksor.hu