Bármily megdöbbentő, ez a felsorolás csak a töredéke azoknak az eseteknek, amikor két ország közös határának egy szakaszán különböző biztonsági fokozatú fizikai akadályokat emeltek, és különösen magas ez a szám, ha az egyes országokon belüli – akár egy-egy város különböző részeit elválasztó/elhatároló – falakat is ideszámoljuk.

Tim Marshall Falak című 2018-as könyve elsősorban ezekről, az országokat, népeket, törzseket vagy városrészeket elválasztó falakról szól. A fizikai akadályok mellett kiemelten foglalkozik azokkal az élesen szembetűnő vagy láthatatlan törésvonalakkal, amelyek néhol pár éve, esetleg évtizede, máshol több évszázada megosztják a világ társadalmait, kultúráit, és amelyek voltaképpen az okai a fizikai akadályok, barikádok felállításának. A könyv szerkezeti és tartalmi felépítését, valamint stílusát tekintve is nagyon hasonlít a szerző korábbi sikerkönyvéhez, A földrajz fogságában címűhöz, a közös témákon túlmenően jól kiegészíti azt. Nyolc fejezetből épül fel, ezek nagyjából lefedik a Föld összes nagyobb régióját, ahol a különféle konfliktusok és törésvonalak jelentős mértékben áthatják és meghatározzák a mindennapokat. Akárcsak korábbi könyvében, a szerző itt is a múlt, a jelen és a jövő hármas idődimenziójában járja körül a kérdést az egyes fejezetekben: jelentős hangsúlyt fordít a történelmi előzményekre, a törésvonalak kialakulásának múltban gyökerező körülményeinek ismertetésére; részletesen tárgyalja ezek hatását az érintett országok, társadalmak, közösségek mindennapi életére; illetve foglalkozik a lehetséges megoldásokkal, jövőképekkel. A témakezelés olyan értelemben asszimetrikusnak mondható, hogy nem minden fejezetben kapnak akkora hangsúlyt napjainkban is létező fizikai akadályok, hanem inkább a nemzetiségi, vallási, politikai törésvonalak vannak előtérben – ez általában az adott fejezetben tárgyalt régió sajátosságaiból adódik. A közös bennük az, hogy ezek az akadályok mind elválasztanak, megosztanak egymás szomszédságában élő közösségeket.

A Kínával foglalkozó első fejezetben például egy olyan fizikai választóvonalból indul az okfejtegetés, amely egyértelműen a távolabbi múltban töltötte be eredeti funkcióját. A birodalmat az északi nomád törzsek támadásaitól több száz éven keresztül megvédeni hivatott kínai nagy falról van szó – a jelenhez közeledve viszont teljesen más típusú törésvonalak kerülnek előtérbe, amelyek megosztják a kontinensnyi lakosságú ország társadalmát (pl. a han és az egyéb népesség, a vidéki Kína és az urbánus Kína között). A jövő pedig még ennél is rémisztőbb: az ún. „nagy tűzfal”, amely a világhálón keresztül választja el a kínai társadalmat a világ többi részétől, vagy teszi őket kiszolgáltatottá egy, a befolyását az élet minden szegmensére kiterjeszteni próbáló felsőbb hatalomnak, nem vizionál túl biztató jövőt. A fizikai akadályok sokasága mellett szinte az összes régióban előjönnek ezek az egyéb törésvonalak. Az Egyesült Államok kapcsán a Mexikóval közös határfal – ami a 2016-os elnökválasztási kampány egyik hangsúlyos témája volt – szintén csak egy tünet: jóllehet a szerző elég sokat foglalkozik konkrétan magával a fallal is, ehhez kapcsolódóan az igazi törésvonalak (bevándorlásellenesség, faji előítéletek stb.) nem a két ország határán, hanem az országhatárokon belül húzódnak. Izrael és Palesztina esetében is a két nép között szinte minden téren összeegyeztethetetlennek tűnő konfliktus különböző vetületei vannak előtérben, amelynek csak következménye a két entitást elválasztó kerítés. A Közel-Keleten az iszlám két nagy irányzata, a szunniták és a síiták közötti mély törésvonal osztja meg a régiót – és több esetben egyes államok saját belső társadalmát is –, az indiai szubkontinensen a nemzetiségi és vallási különbözőségek összefonódásából adódó konfliktusok képeznek áthatolhatatlannak tűnő választóvonalakat, az afrikai szubkontinensen pedig a mesterséges, a törzsi határvonalakkal nem egyező országhatárok nehezítik, sőt lehetetlenítik el országok békés egymás mellett élését és együttműködését. Az egyre csak szaporodó fizikai akadályok – falak és kerítések, amelyek közül több már a legkorszerűbb technológiák és jelentős határvédelmi emberi erőforrás segítségével próbálja távol tartani a túloldalon élőket – jelzik, hogy ezekben a konfliktusokban nem a közeledés, hanem a törésvonalak mélyülése vagy legalábbis bekövesedése a jellemző. A felsorolt térségekben (nyilván elsősorban Ázsiában és Afrikában) közös pont, hogy magukon viselik a nyugati világ által rájuk erőltetett – de azóta felszámolt – több évszázados gyarmati uralom súlyos örökségét, aminek eredményei a helyi viszonyok figyelmen kívül hagyásával megrajzolt országhatárok és az ezek révén mesterségesen kialakított államok.

A két utolsó fejezetben Marshall „közelebb” jön. Egyrészt részletesen foglalkozik az Európai Unióval, ahol bár a fizikai akadályok kevésbé jellemzőek, de jelen vannak és számuk nő. Ebben a fejezetben a második világháború után a kontinenst két részre szakító kelet-nyugat törésvonal szimbólumának tekinthető, azóta már ledöntött berlini fallal indít, és jut el a pár évvel ezelőtt a kontinens egészét megrázó menekültválságig, amelynek eredményei az országhatárokon megjelenő határkerítések (köztük a görög-török határon vagy a magyar-szerb határon húzódó drótkerítés), de itt is sokkal fontosabbak az okok, amelyek nem kis mértékben a már említett kelet-nyugat törésvonalban keresendők. Az utolsó tematikus fejezetben a szerző hazai vizekre evez, és Nagy-Britanniát veszi górcső alá. Itt is egy több évszázados fizikai választóvonal (az i.sz. 200-as években épült és valamilyen formában mintegy másfél évezredig fennálló Hadrianus fala) ismertetésével vezeti be a dolgokat, de eljut a szigetországot megosztó egyéb törésvonalakig, amelyek a Brexit tükrében újra felerősödni látszanak: ezek közül a két leghangsúlyosabb talán a skót függetlenségi mozgalom és az Észak-Írországot megosztó vallási-politikai törésvonal.

A Falak az irodalomjegyzéket és hivatkozási módot tekintve is nagyon hasonlít Marshall már említett könyvére: nincsenek benne szerzői láb- vagy végjegyzetek; a kötet végén van egy a fejezetek szerint tematizált bibliográfia, valamint egy több mint tízoldalas név- és tárgymutató. A szövegben található néhány térkép, amelyek segítenek jobban átlátni az adott fejezetben tárgyalt törésvonalakat, emellett minden fejezet elején van egy-egy kétoldalas, néha az adott régió törésvonalai szempontjából szimbolikusnak is mondható élethelyzetet ábrázoló fekete-fehér fénykép. Aki olvasta a szerző korábbi könyvét, annak ismerős lesz a témaválasztás világpolitikai értelemben vett aktualitása – amelyet jól egészítenek ki a történeti visszatekintők –, a közérthető, olvasmányos, de mégis szakszerű nyelvezet, a jól strukturált felépítés és a semlegességre törekvő szerzői hozzáállás. Számukra – de nyilván nem csak – hasonlóan tartalmas, információgazdag és szórakoztató olvasmányélményt kínál, mint A földrajz fogságában. És nem mellesleg kiváló kiegészítése is az abban tárgyalt témáknak.

Tim Marshall (1959) brit újságíró, tudósító és külügyi szakértő. Korábban a Sky News szerkesztője, a BBC munkatársa. Több mint 30 országból küldte tudósításait, részletesen beszámolt a horvátországi, boszniai, macedóniai, koszovói, afganisztáni, iraki, libanoni, szíriai és izraeli konfliktusokról. Foreign Matters című blogját 2010-ben Orwell-díjra javasolták. Az általa 2015-ben alapított hírelemző portál, a TheWhatandtheWhy.com főszerkesztője. Hét könyv szerzője, amelyek közül a magyarul a The New York Times és Sunday Times bestseller A földrajz fogságában, valamint az ennek kvázi folytatásaként tekinthető Falak jelent meg.

Márton János
Forrás: olvasoterem.com