Csokonai vígeposza roppant szórakoztató irodalmi alkotás, ráadásul a műfaj kiemelkedő darabja. Mégsem közönségkedvenc manapság – főleg a fiatalok körében ‒, mivel 1798-1799 telén keletkezett, ezáltal a nyelvezete nagyban különbözik a mai köznyelvtől. Ezen a problémán segít a Csavar Színház, mert amit az ő előadásukban láthattunk (kicsit másképp), az a felhőtlen szórakoztatásnál jóval több volt. Divat manapság modernizálni a klasszikusokat, hogy befogadhatóvá tegyük a mai kor – elsősorban a fiatalság – emberének, és szükség is van rá, ha nem akarjuk, hogy kulturális kincseink eltűnjenek a süllyesztőben, de ezzel sajnos elveszik a kortörténeti hűség, az autentikus hitelesség. Gál Tamás és Mester László azonban áthidalta ezt a problémát, és úgy vitték színre ezt a több mint kétszáz éves darabot, hogy az megőrizte autentizmusát, mégis mindenki számára érthető és szórakoztató volt.

A módszert, amivel dolgoztak, akár színházi nevelésnek is nevezhetnénk, mert ugyanazokat az eszközöket használják, hogy megszólítsák a közönséget: improvizáció, interaktivitás, gondos dramaturgia. De ők még az élő zenét is hozzáteszik, mely mind hangulatában, mind stílusában illik a szöveghez. Ezekkel az eszközökkel teszik közérthetővé a régies szöveget, „magyarázzák el” a nem közszájon forgó fogalmakat. A játékstílus is ugyanezt a célt szolgálja, a némileg eltúlzott gesztusok és mimika nemcsak a humor forrásai, a karakterek megjelenítésének eszközei, hanem a magyarázatoké is. Nagyon ügyes és hatékony, és figyeltek arra is, hogy az interaktív részeknél mindig diákokat vonjanak be az előadásba.

A korhű, de minimalista jelmezek (díszletről nem nagyon beszélhetünk) segítettek a hangulatteremtésben, a bábok és a maszkok pedig a szereplők megjelenítésében (tervező: Őry Katalin Rozália), hiszen Gál Tamás egy személyben volt a mesélő, az egyik zenész és az összes szereplő – a mögöttem ülő fiatalember azt súgta társának: olyan, mint a stand up. És persze ő volt a rendező is, de a zenét, mely tökéletesen illeszkedett a darab világába, Bodonyi András szerezte.

Az egy órás – némileg rövidített – előadásban minden lényeges elem szerepelt: karneváli vigasság, a rövidre nyúlt farsang ellen tiltakozó és szerelemre vágyó vénleányok – Dorottyával az élen – fellázítják az asszonynépet, harcba indulnak a férfiak ellen, s diadalt aratnak. Fergeteges humor, szatirikus hangvétel, társadalomkritika, helyzet- és jellemkomikum – semmi lényeges nem maradt ki. A végére persze – igaz, csak isteni beavatkozással – minden jóra fordul, a vénlányok megszépülnek, s párt találnak maguknak.

tmoni
Fotók: Nagy-Benczey Viktor

Fotógaléria: Dorottya, vagyis a dámák diadalma a Fársángon – A Csavar Színház előadása a Könyvszalonon

Nagy-Benczey Viktor fotói

26 kép