A karantén ideje alatt a kertünkbe zárva írtunk – árulta el Szabó T. Anna a párhuzamosan született könyvek háttértörténetét. Megtudhattuk, hogy természetesen elolvassák egymás írásait, sőt intenzív szerkesztői munka folyik az otthonukban. A beszélgetésből kirajzolódott a két művész bensőséges egysége és dinamikus egymásra hatása.

Szabadulógyakorlat a címe Szabó T. Anna novelláskötetének. Ha az ember átéli az életközépi válság állapotát, akkor végiggondolja az életét, és feltesz jó pár kérdést. Hogyan éljem túl a sebesüléseimet? A visszatekintő belelát az önátadás csapdáiba, az ifjúkori rajongásból fakadó kiszolgáltatottság problémáiba. A felnőtt szenvedélyek rabságából, melyek épp a korábbi sérülésekben gyökereznek, van, akinek sikerül szabadulni, van, akinek nem. A lélek oázisa a nagymama kertje, ahol az írónővel együtt az olvasó is békére lelhet. Hogy sajátunkká válik-e ez a harmónia, ez a „Belső mosoly”, azon múlik, mennyire tudjuk végigjárni a novellák mögött fel-felsejlő utat. Az egyik olvasat lehet az, hogy önvizsgálat és változás nélkül nem lehet kilépni az ördögi körből. Az írásokat átszövi a zene, amely gyakran a túlélés eszközévé is válik. A sors úgy alakította, hogy a könyvborítóra is egy énekesnőről, Kiss Erzsiről készült fotó került (Szilágyi Lenke munkája).

A Főzőskönyv is egyfajta szabadulógyakorlat. Mert az írás kemény munka – „tigrisketrec”, ahonnan ki kell néha törni. Dragomán György számára a konyha az a hely, ahol megpihenhet. Ám ez egy hétköznapi halandó szemével inkább koncentrált alkotásnak tűnik, csak egy anyagibb terepen. Hiszen a szerző olyan igényességgel veti bele magát a sütés-főzés titkaiba, amit sok séf megirigyelhetne. „A káposzta egy érdekes dolog…” – ez a mondat rengeteg kísérletezést takar, például egy párolt káposzta összeházasítását némi karamellizált almával. Már maga a karamellizálás egy külön dimenzió, melynek során kb. kétszáz különböző reakció zaljik le. A tudományos igényű, ugyanakkor roppant szórakoztató Főzőskönyv történeteket is magában foglal. Dragomán György megmutatja, hogy az evés ünnep is lehet. Hogy nagyon fontos az élet pillanatainak tudatos megélése. Az étkezéshez való kapcsolatunk összefügg az önmagunkhoz való viszonyunkkal.

A főzés rituáléja a megőrzésről is szól. Egy illat, egy íz egész emléktömböket képes felhozni bennünk. Hányszor próbáltuk már meg előhozni ugyanazt a zamatot egy ételből, mint amit a dédi vagy a mama tudott… Kísérletezünk, hogy megtaláljuk az igazit, az életünk régi ízeit, melyek visszarepítenek azokhoz az emberekhez, akik fontosak számunkra.

A Könyvszalon egyik záróprogramja gyönyörűen példázta, mennyire fontos, hogy az olvasók találkozhassanak az írókkal. Vasárnap késő délután röpke ötven percre Szabó T. Anna és Dragomán György vendégei lehettünk. Tápláltak bennünket derűjükkel és azzal a jelenléttel, amely az írás mágiájához nélkülözhetetlen, de az élet teljességének megéléséhez is.

Szabados Éva
Fotók: Nagy-Benczey Viktor