Amikor a motiváció, a lelkesedés, és a tudás találkozik – így indult ennek az online újságnak a története, melyről dr. Horváth Sándor Domonkos, a győri könyvtár igazgatója az alapítók közül Szalai Zsolttal és Sütő Csaba Andrással beszélgetett.

„Az ezredforduló tájékán arról beszélgettünk Zsolttal, hogy nagyon szeretnénk az irodalommal foglalkozni. Ültünk egy csónakban, és gyakorlatilag ahogy sodort minket a Duna, mi is úgy szőttük egyre szorosabbra a terveinket” ‒ fogalmazott Sütő Csaba András. A konkrét megvalósításig azonban egy kicsit várni kellett, végül aztán a haladó szellemű fiatal irodalmárok egy nem hétköznapi felületet álmodtak meg a folyóiratuknak.

Nem nyomtatásban, hanem az interneten jelent meg az első lapszám. Ebben még nem lenne semmi fura, ám ez annak idején egy merőben új ötlet volt, pláne annak tükrében, ahogyan a szerkesztési elvek összeálltak. Hiszen ha már folyóirat, akkor a keretek is legyenek olyanok. Nem felülve az online tartalomgyártás rohanó vonatára – vagy esetünkben motorcsónakára – a szerkesztők időt hagynak az olvasóknak és a szerzőknek az elkészült munkák fogyasztására. Kéthavi rendszerességű lapról van szó, amelybe a bekerülés mára igen komoly presztízzsé vált szerzői körökben.

„Az első mérföld az volt, amikor csináltunk egy próbaszámot. Nagyon jó visszajelzéseket és támogatást kaptunk, ez adta a kellő lendületet ahhoz, hogy 2011-ben elinduljon az első igazi évfolyam” ‒ ezek már Szalai Zsolt szavai, aki a mai napig nagyon büszke arra, hogy az Ambroozia Folyóirat sikere közös munka eredménye, hiszen a náluk publikáló szerzők nélkül nem jöhetett volna létre.

Az indulás óta sok víz lefolyt a Dunán, ám a lap továbbra is működik. Habár voltak hullámvölgyek az elmúlt 10 év alatt – elsősorban a támogatói oldalról –, mégis sikerül lapszámról lapszámra hozni az elvárt minőséget. Ehhez persze szükség van az alapos szerkesztői munkára. Szalai Zsolt és Sütő Csaba András is egyetértenek abban, hogy fontos megtartani az egyensúlyt a megjelenő művek között. Nagyon ügyelnek arra, hogy az új szerzők és a régi alkotók aránya megfelelő legyen minden lapban. Éppen ezért nincsenek is külön jegyezve a friss szerzők, hiszen vallják, egy alkotó munkáját nem a műfajban eltöltött idő minősíti.

A folyóirat mellett évről évre várja az érdeklődőket a Véneki Alkotótábor, amely lehetőséget biztosít a kezdő íróknak, költőknek a műhelymunkára, tanulásra, kapcsolatépítésre.

Az Ambroozia Folyóiratot nagyságrendileg 10 ezren olvassák, ez a szám akkor is elismerésre méltó, ha figyelembe vesszük, hogy milyen példányszámban fogynak a nyomtatásban elérhető lapok. Az online jelenlét a határtalanságban is segíti a szerkesztőket, hiszen mindig is cél volt, hogy akár olvasói, akár szerzői oldalról, ne legyen probléma a lokalitás. Szélesre tárták tehát az ollót, és a Kárpát-medence minden területére eljuttatják a magyar szót. A mostan jubileumi évet egy 66 írást tartalmazó Antológiai Kötettel ünnepli a szerkesztőség, melybe 40 friss írás és 16 olyan mű került, amely az elmúlt években nagyon mély nyomot hagyott.

Arra a kérdésre, hogy mi a terv a következő időszakra, könnyen jött a válasz. Továbbra is a város, a régió, a Kárpát-medence legjobb kortárs irodalmárait szeretnék összefogni, és bebizonyítani, hogy szükség van minőségi, online publikálási lehetőségre. Ehhez a megfelelő támogatási háttér és egy stabil informatikai fejlesztés kidolgozása a legfontosabb. „Nem csak beszélünk róla, hanem tesszük a dolgunkat. Lesz Ambroozia” ‒ zárták a bemutatót a szerkesztők.

Bajzát Zsuzsi
Fotó: Óbert Klára