A nagyszámú érdeklődő jó hangulatát Ihász Anna alapozta meg a könyvben szereplő Virágos hadművelet című novella felolvasásával. A szöveg értékei előadásában teljes mértékben érvényesültek, a nézőtérről fel-felharsanó kacagások igazolták mind a mű, mind az interpretáció hatásosságát.

Pátkai Tivadar elmondta, akkor fordult a próza felé, miután úgy érezte, hogy az általa művelt költészet kiment úgymond a divatból. Első prózai írásokat, konkrétan tárcákat tartalmazó kötete 2007-ben jelent meg. 2013 óta ír novellákat.

A Nagyothalló angyalban közreadott alkotások közös jellemzője, hogy az 1950-es években játszódnak, a szerző igyekezett korabeli nyelvezetet és kifejezéseket használni, szülőfalujából ismert történeteken alapulnak, az ottani tájnyelv megjelenik a szövegekben, szereplői között felbukkannak a falu egykori beszélő neveket viselő lakói is, de csak akkor, ha pozitív szereplők. A humor és az anekdoták sem hiányoznak. Az alkotás során több generáció emlékeit használta fel, ezért az író kiemelte, hogy a kötet egyfajta emléke a szülők és a nagyszülők korcsoportjának.

Pátkai Tivadar elárulta, hogy nem véletlenül fordult az 1950-es évek felé. Rendkívül izgatta ez az időszak, a városi és a megyei levéltárban egyaránt megfordult, Sokorópátka, Tényő, Kajárpéc tanácsainak VB jegyzőkönyveit is átolvasta. Az egyik onnan vett történetet is közölte, amit novellájában egy tanár mond el így, a valóságban azonban a hivatalos iratban szerepelt. Az 1950-es években jellemző volt, hogy a krumplibogarakat kézzel kellett az erre kijelölt személyeknek összeszedniük, az akkortájt sokat szapult kulákok földjein is meg kellett ezt tenni. Mindezt azzal indokolták meg számukra, hogy a krumplibogár nem tud különbséget tenni a jó és a rossz ember között.

Ősze Mária
Fotók: Pozsgai Krisztina