Stipsits Ibolyát művészi vénával megáldott, nyitott személyiségnek ismerhettük meg a beszélgetés során. A múzsákhoz való vonzódása dolgos évei alatt megmaradt kedvtelésnek. Ám 55 évesen elkezdett fényképezni, s képeivel nagyon hamar komoly sikereket ért el. Ma emellett már újabb és újabb képzőművészeti műfajokkal kísérletezik.

Régóta versel is, talán régebben, mint hogy fotografálni kezdett volna. Ugyanakkor a költészetet nagyon intim műfajnak találta, s nem akart túlságosan kitárulkozni a nagyvilágnak. Felgyülemlett élettapasztalata azonban arra predesztinálta, hogy megossza gondolatait a nagyközönséggel, hogy megpróbáljon bátorítani mindenkit, aki éppen életének nehezebb periódusát éli.

Meglátása szerint életünknek három jól elkülöníthető szakasza van. A vágyakozás, az álmodozás, tervezgetés. Ezt követi a megvalósulás fárasztó, kudarcokkal, harcokkal és örömökkel teli korszaka. És végül az elmúlás, amire jó felkészülni, amivel muszáj megbarátkozni, de legalábbis el kell fogadni – hálát adva a tartalmas életért. Ehhez azonban az szükséges, hogy életkortól függetlenül megfogalmazzuk vágyainkat, és küzdjünk azok megvalósulásáért.

Merjünk kilépni komfortzónánkból! Fogadjuk el és szeressük önmagunkat! Tanuljunk tapasztalatainkból és hibáinkból is! Ha elestünk, álljunk fel, és folytassuk utunkat céljaink felé – erről szólnak a kötetben olvasható versek.

A rendezvény egy lírai hangulatú rövidfilmmel zárult. A narrátor Bajzát Zsuzsi volt, az Egyszer majd című verset Czirók Tamás olvasta fel, aláfestésként St. Martin zenélt.

Berente Erika
Fotó: Pozsgai Krisztina