Először Oberczián Géza harmadik nyomtatásban megjelent művéről esett szó, mely válogatás a szerző hét év alatt írt elbeszéléseiből, és a rejtélyes magántörténetek alcímet viseli. Az író igazi műfaja a nagypróza, melyben azonban a szereplők gyakran önjáróakká válnak, s nem feltétlenül az író szándékait követik. A kisprózában viszont a karakterek mindvégig az ő teremtményei maradnak, ezért ebben a műfajban sokkal inkább önmaga lehet – erre utal az alcím. A könyvben nagyon változatos írások szerepelnek mind témában – a történelmi novelláktól az absztraktig mindenféle megtalálható benne –, mind hangulatban, mind terjedelemben. Az összefogó elv maga az alkotó, hiszen mindegyik róla szól. A kötetből született egy rádiójáték-sorozat is, mely hamarosan hallható lesz a Kossuth Rádióban.

A címadó elbeszélésben szereplő hátsó szoba egy elvont hely, ahova bárki eljuthat, de nagyon ritkán sikerül. A tudatunk mélyén található, ahol a kíméletlen őszinteség uralkodik. Nem véletlen, hogy ez az az írás, melyben Oberczián a legmélyebben tekint önmagába. A leghosszabb történet A baleset, mely egy érdekes gondolatkísérlet: mi lett volna, ha az első világháború egy apró baleset miatt nem tört volna ki... Ebből egy film is készül talán, a megkeresés már megtörtént. Érdekes az író viszonya az időhöz, hiszen több novellában is szerepel, sőt, az egyiknek egyenesen ő a főszereplője. Az utca éjjel azt mutatja be, hogyan viszonyulnak különböző emberek az időhöz egy azonos cselekménysorban: lépést tartanak, lemaradnak, vagy a jövő felé kacsingatnak. Négy nagyon rövid, úgynevezett A4-es történet is bekerült a válogatásba, ezekben azzal kísérletezett alkotójuk, mi módon tudja a legkevesebb szóval a legtöbbet elmondani.

A bemutató második felében Berta Zsolt Szomjas Szűz című novellafüzére került sorra. Ez a műfaji megjelölés annyit jelent, hogy az elbeszéléseket egy kerettörténet, az azonos főhős és/vagy az azonos helyszín köti össze. Jelen esetben minden írás a Szomjas Szűz nevű kocsmában játszódik, a főszereplőjük maga a szerző, valamint Cseke András, aki eddigi műveiben az író alteregójaként (az író feljavított változataként) jelent meg. Ők beszélgetnek egymással, de a történeteket Cseke András meséli el. És ott vannak még az átjáró szereplők is összekötő kapocsként, akik több novellában is felbukkannak. Ez az enyhén skizofrén állapot a két főszereplő majdnem azonos személyiségével okozhatna némi zavart a túlzsúfolt cselekményben, de nem teszi. A könyv végig érthető és jól követhető, mert a szerző átéltsége sugárzik belőle.

A szolgálati közleménynek nevezett összekötő szövegekben áthúzott sorok vannak, ezzel jelezvén, hogy a megértéshez nem feltétlenül szükséges elolvasni őket. Egyetlen olyan sztori van a kötetben, melyet – záróakkordként – a valódi szerző mesél el, és ez az összes között a legmélyebb darab. A többi történet nem a sajátja, de mindegyiket átszövi az ő élethelyzete. A szövegekkel együtt dalok is születtek, melyeknek el kellene hangozniuk a Szomjas Szűzben, de ez nem tud megtörténni, mert Cseke András állandóan közbeszól, és mesélni kezd… Így a zene a könyv mellékleteként egy CD-lemezen jelenik meg, csak ebben a formában lesz a mű része.

tmoni
Fotók: Vas Balázs