Telt ház előtt mutatta be első könyvét Kis Péter grafikusművész, aki ‒ saját bevallása szerint – nem igazán a szavak embere. Nincs is ezzel semmi gond, hiszen a Győr városi rangra emelkedésének 750. évfordulójára megjelent Győröm című munkája képzőművészeti album: 100 ceruzarajz a történelmi belváros emblematikus épületeiről és utcanévadó személyiségeiről. Három év munkájának termését rendezte kötetbe, s az előszóban fejtette ki gondolatait a városról és a képzőművészetről.

A kötet megjelenését az indokolta, hogy volt igény győri városképekre, ráadásul ezek neki is a szíve csücskei. A szerző véleménye szerint egész életünkben – ösztönösen vagy tudatosan – arra törekszünk, hogy akár mulandó, akár maradandó nyomot hagyjunk magunk után, mert a „nyomhagyás” az emberi kommunikáció egyik formája. Ez a könyv ennek a bizonyossága.

Keszei L. Andrásnak volt szerencséje munka közben látni a művészt, s ezt az élményt megosztotta a hallgatósággal is. Lenyűgözve mesélte, hogyan készülnek a tusrajzok, melyek közben hibázásra nincs lehetőség. De Kis Péter bekukkantást engedett műhelytitkaiba, és elárulta, hogyha tussal rajzol, és hibázik, akkor átalakítja a képet, így a hiba a mű részévé válik. Apró csalás ez – mondta –, de a festészet és a rajzművészet egyébként is illúzió, hiszen megpróbálja három dimenziósnak láttatni a két dimenzióban készült alkotást.

A technikára vonatkozó kérdésekre válaszolva a művész kifejtette, hogy bár a ceruza a rajzművészet eszköze, mindenki ismeri és használja. Ez mindennek az alapja. Ha csak ceruzát használsz, nincs mellébeszélés, az megmutatja, hogy mit tudsz. A festészet sem létezhetne nélküle, gondoljunk csak a híres képekhez készült – és szerencsére fennmaradt – tanulmányrajzokra. Utalt Cziráki Lajosra is, aki – véleménye szerint – a legfrappánsabban fogalmazta meg a festő- és rajzművészet alapját: ha nem teszed magadévá a perspektivikus rajzolást, műved nem lesz időtálló.

Külön szó esett a portrékról, melyeknél Kis Péter arra törekedett, hogy ne a külsőségek domináljanak, hanem az alany esszenciális lényegét mutassa meg. Személyes kedvence a II. János Pálról készített rajza. 101. képként maga a grafikus is bekerült az albumba. Megtudtuk, hogy az alkotásokon átlagosan 18 órát dolgozott a szerző, s ez alól csak Szent László hermája jelentett kivételt, amelynek elkészülte 4 teljes napig tartott. S ha már a kivételeknél tartunk, a földrajzi határon kívüli területekről is bekerült a kötetbe két hely: a Kálvária-domb és a Kossuth Lajos út. S mivel többen kérdezték, hogy miért korlátozta ezt a projektet a történelmi belvárosra, nem kizárt, hogy lesz folytatás.

A könyvben elhelyeztek egy térképet is, melyen fel van tüntetve a grafikák által ábrázolt épületek elhelyezkedése. Az egyes képekhez (a portrékhoz is) rövid információkat fűzött Kis Péter, akinek igen nagy örömöt okozott, hogy műveit nyomtatott formában is láthatja.

tmoni
Fotó: Óbert Klára