A szerző a tavalyi évben is megjelentetett egy kötetet Elveszett igazság címmel, amely az első világháború befejezéséhez, a Tanácsköztársaság időszakához kapcsolódóan szűkebb pátriájának két historikus epizódját dolgozza fel, de a járványhelyzet miatt csak szűk körben került bemutatásra.

A 20. Győri Könyvszalonra viszont legújabb, Tanyákon című könyvével érkezett. A két visszaemlékező monológban két asszonysors rajzolódik ki a második világháború és az ötvenes évek kulisszái között. A Hortobágyon című kisregény Sághy Irma, a tanítóképzőt éppen elvégzett lány sorsának fordulatain keresztül enged bepillantást az ötvenes évek elején kényszermunkatáborokba hurcolt, kuláknak minősített gazdálkodók hányattatásaiba. A főszereplőt a családjával együtt (rajtaütésszerűen és bírói ítélet nélkül) mindössze néhány batyuval kitelepítik egy hortobágyi munkatáborba. Szállásként egy üres juhhodályban 70 centinyi földpadlója jut, napközben izzasztó munka a földeken, állandó félelem, kiszolgáltatottság, bizonytalanság. A történet drámaisága mellett a szerző fontosnak tartotta ennek a korszaknak az irodalmi feldolgozását, mert erről viszonylag kevés szépírói igénnyel megírt művet olvashatunk. Azt is hangsúlyozta, hogy a főszereplő Sághy Irmával 1995-ben találkozott, azóta már papírra vethette volna az elbeszélést, de ez mindig nehéz, amikor még élnek a családtagok, rokonok. A rendkívüli asszonysorsot bővíthette volna fikcióval, ő mégis fontosnak tartotta a tények területén maradni. A lezárás, a főszereplő halála így is katartikusan alakult, de ezt már az élet írta meg így. A történelmi hitelesség által számos kérdés is tisztázódik, például hogy mi a különbség kulák és tanyasi kulák között. (A tanyákon élőket nehezebb volt ellenőrizni, így már nem csak a földbirtok nagysága számított, bárki az lehetett a magatartása alapján is.)

A terjedelmesebb Holtág című elbeszélés Cser Anna gyermekkorának, rövid, meghitt házasságának és a boldog éveket követő megpróbáltatásainak bemutatásával szemlélteti a tanyasi mindennapokat a háború előtt, alatt és után. A főszereplők szemén át mégis tárgyilagos képet kapunk erről a világról.

A két kisregény hiánypótló, ugyanakkor egyedi színt visznek a huszadik századi történelmünket idéző emlékek folyományába.

Arra a kérdésre, hogy a lassan benépesülő „Reisinger univerzumból” összeáll-e egy nagyregény, a szerző kitérő választ adott, praktikus okokból megmarad a rövidebb lélegzetű regényeknél, ezek egybeszerkesztett változatát viszont egy lehetséges megoldásnak tartja.

Korábbi írásaink Reisinger Attila műveiről itt, itt és itt olvashatók.

SzaSzi
Fotók: Vas Balázs