Az 1962-es születésű költő, magyar-történelem szakos tanár, újságíró, akitől még a rádiózás sem áll messze, immár a 14. kötetét jelentette meg. Vajon a mai kortárs versek mennyire képesek megszólítani az olvasót, mennyire képesek aktualizálódni, megtartva minden esztétikumot? Bátran állíthatom, hogy a Légszomj című kötet csakis aktuális verseket tartalmaz, amelyeket maga a szerző többféle műfaji meghatározással is illetett a beszélgetés során, mint például: szabadversek, jegyzetversek. A legtalálóbb mégis az, amit talán már a címből is sejteni lehet, hogy karanténversek.

A kötetben szereplő költemények a hazánkat is elérő pandémiáról, az „én” megtapasztalásáról szólnak, egyfajta világ- és önismereti reflexiók, mintha az elbeszélő csak most fedezné fel, hogy az emberi kapcsolatok mennyire sérülékenyek, törékenyek. A Verebes György grafikáival illusztrált kiadvány szomorkás, valahogy mégis vigasztaló poémái igazi leképezése a pandémiás életérzésnek, melyeket, azt gondolom, nagyon sokan átéltünk.

Bári Edit
Fotó: Vas Balázs