A beszélgetés elején Pálfalvi-Pottyondy Nóra Dobray Saroltának épp ezt az arcát igyekezett megismertetni a közönséggel, felidézve az egyik kockázatos tényfeltáró írását. Az olaszországi magyar „zug”-prostituáltakról szóló Őrült világ (2011) című riportkönyv megírásához a fiatal újságírónő ugyanis konkrétan odautazott, és „beépült” a lányok közé. A sorsok érdekelték, ami miatt valaki arra a döntésre jut, hogy eladja a testét. Mert látszólag mindenki önként vállalta az „olasz melót”, de a háttérben súlyos okok húzódtak meg. De foglalkozott már a Sugar Daddy – Sugar Baby témával is, többféle szerepbe bújva levelezett, hogy megértse a háttérben meghúzódó motivációkat, történeteket.

Dobray Sarolta az Üvegfal esetében is rengeteg emberrel beszélgetett. Elmondása szerint megdöbbentően sok Léna és Péter él körülöttünk. Egyre több szó esik a bántalmazó kapcsolatokról, közismertté váltak szakkifejezések, de nem jó megbélyegezni senkit. Kit hívhatunk személyiségzavarosnak? Sok emberben vannak például nárcisztikus vonások. Tény, hogy Péter a nárcizmus spektrumán ott tart, ami már nem egészséges. De Lénában is van önzés, olyan hiba, ami Péterhez sodorja. Ha mélyre nézünk: a sérülések egymásba kapaszkodnak.

Péter, akit nem szeret az édesanyja, és ezért minden nőn bosszút akar állni. És Léna, akit állandó bűntudat gyötör egy gyerekkori baleset miatt. A könyvből, melyben mindkét szereplő nézőpontját megismerhetjük, kiderül, hogy mindketten szenvednek a kapcsolatban. A férfinak állandó visszajelzésekre lenne szüksége, hogy enyhítse a szeretethiányt. Tulajdonképpen kisfiú maradt. De a nehéz gyerekkor mégsem menti föl, mégsem kínozhatja emiatt a végtelenségig Lénát. Az Üvegfal az erőszaknak azt az arcát mutatja meg, amikor nincs szó verésről. De Péter olyan szinten lépi át a morális szabályokat, amivel Léna először nem is tud mit kezdeni. Ám aztán kezdi átvenni a bántalmazó bizonyos vonásait, már csak önvédelemből is. Dobray Sarolta kihangsúlyozta, hogy egy ilyen kapcsolatot könnyű megítélni kívülről, mert senki nem látja a látszat mögötti bonyolult szövedéket, az egészet fenntartó dinamikát. Nincs olyan éles választóvonal a bántalmazott és a bántalmazó között. Léna és Péter folyamatosan hazudnak. Egymásnak és saját maguknak is. Olyanok, mint két párhuzamos, amely a végtelenben sem találkozik.

Ami azonban nagyon fontos különbség a két szereplő között, hogy Léna tud fejlődni. Folyamatosan vezekel, szociális munkásként dolgozik, és végül eljut a kilépéshez szükséges felismerésig. Míg Péter csak maga körül forog az eszméletvesztésig.

Az izgalmas beszélgetés végén Dobray Sarolta néhány pillanatra engedett betekinteni saját arca mögé, s elárulta, hogy Lénában van egy pici darab belőle is. A gyötrelmes kapcsolatokról szóló könyvbemutató meglepő és lírai zárásaként egy olyan dalt hallgathattunk meg, melynek elemei, képei átszövik a könyvet. A U2 zenekar Who’s gonna ride your wild horses című száma egy olyan nőről szól, aki látszólag megzabolázhatatlan, de talán csak arra vár, hogy valaki tényleg el tudja fogadni, meg tudja szelídíteni őt. Sok párkapcsolati problémában jelenthet segítséget az elfogadás. De amikor elfajulnak a dolgok, mint Léna és Péter esetében, akkor onnan menni kell.

Szabados Éva
Fotók: Vas Balázs