A rendkívül tartalmas, elegáns kivitelű tanulmánykötet 42 szerző munkájának eredménye. Hazai szakemberek mellett erdélyi, osztrák, isztambuli, cseh, felvidéki és stockholmi régészek küldtek írást Nemes Gábornak, a főszerkesztőnek. Végül 33 gazdagon illusztrált írás került be a könyvbe. A tanulmányok témája rendkívül változatos: őskori, római kori leletek vizsgálata, az avar és honfoglalás kori sírok mellékleteinek az értelmezése, Árpád-kori települések elemzése, szakrális építészet egyes emlékeinek vizsgálata, a győri harangöntők története, 6-7. századi elefántcsont-tárgyak a Kárpát-medencében, a 19-20. század nyugat-dunántúli muzeológia kérdései, egy jól sikerült restauráció nyomon követése stb.

A bemutatón moderátor és az ünnepelt együtt ütötték fel a kötetet, s vették számba, hogy ki-ki milyen írásával gazdagította a tartalmat. A „névsorolvasás” során felidéződött egy-egy emlék, amelyekről ízes adomákat hallhattunk: miként került feleségével együtt Győrbe, hogyan „kényszerült” a középkorral is foglalkozni, milyen szerepe volt az oktatásban és az új régész-nemzedék kinevelésében.

A diskurzus során óhatatlanul körvonalazódott az, hogy miképpen is gondolkodik Tomka Péter a régészetről. Holisztikus megközelítésmódja aktív éveiben még szokatlan volt. Mindazonáltal a mai forráshiányos időszakban sem lenne könnyen megvalósítható az antropológia, régészet és egyéb segédtudományok együttes munkája – ahogy azt ő kívánatosnak látná.

Az est a kilencvennél több nevet tartalmazó tabula gratulatoria (gratulálók névsora) áttekintésével zárult. Tomka Péter a rá jellemző göcögős nevetéssel csak ennyit mondott: „Bízom benne, hogy nem csak azok szeretnek, akik a kötetben szerepelnek. Hiszen nekem se pénzem, se időm, hogy ellenséget tartsak.”

Berente Erika
Fotó: Óbert Klára