Credo vitam aeternam – Hiszek az örök életben
A Győri Egyházmegyei Levéltár forrásközlő sorozatában jelent meg Tóth Vilmos Credo vitam aeternam című kötete, amely tulajdonképpen városunk temetkezőhelyeinek adattára. A győri születésű szerző számtalan kötetet jelentetett meg magyarországi sírkertekről, s most érkezett el az ideje, hogy szülővárosának temetkezési helyeit is felkutassa. Az összegyűlt adatokat kötetbe rendezte, s a nagyközönségnek be is mutatta a 20. Győri Könyvszalon első napján. Beszélgetőtársa dr. Horváth József, a győri könyvtár igazgatóhelyettese volt.
Tóth Vilmos történelem és antropológia szakon végzett az egyetemen, tanulmányainak idején ébredt fel az érdeklődése a temetkezési kultúra és a síremlékművészet iránt. A témában a kétezres évektől publikált, miután rájött, hogy ez a történet hosszú évtizedekre visszamenően feltáratlan. Meglepő volt a számára, hogy például a Kerepesi temetőről 1938 óta nem jelent meg dokumentáció.
Tóth Vilmos meggyőződése, hogy minden város helytörténetének elengedhetetlen része a temetkezési helyek vizsgálata, a temetői dokumentációk és gyászjelentések tanulmányozása. A plébániák és levéltárak anyaga sokszor hiányos vagy éppen feltáratlan, a temetői kutatómunka ellenben gyakran lexikonok adatait pontosítja vagy egészíti ki.
Mint mindenütt máshol, a munkát Győrben is a tervezéssel kezdte. Választ kellett keresnie arra az egyszerű kérdésre is, hogy mit értünk Győr alatt? Végül tágabb értelemben kezelte a fogalmat, így Újvárostól Révfaluig, Szentivántól Nádorvárosig minden városrészt figyelembe véve gyűjtött anyagot 2019-ig bezárólag. De hol is kellett kutakodnia? Győr sajnos nem rendelkezik ősi, több évszázados múltú temetővel. Előbb a Káptalandombon temetkeztek a győriek, utána az ún. Belvárosi temetőben, majd 1912-től a Nádorvárosi temetőben is. A Belvárosi temetőt a XX. század első felében felszámolták, a tehetősebb családok áttetették a Nádorvárosi temetőbe őseik maradványait, áthelyezték a legjelesebb győriek síremlékét is, de számtalan, addigra kihalt család síremlékei megsemmisültek. A felekezeti és köztemetők számbavétele csak egy része a munkának. Az altemplomokat és urnakerteket is lajstromba kellett venni, így állt össze a 18 győri temetkezési helynek az adattára. A szerző munkamódszere akkurátus: először végigjárta és végigfotózta az összes helyet, utána anyagot gyűjtött, és írott forrásokat is keresett. Ez a munka körülbelül másfél évtizedig tartott.
Mintegy 3000 síremléket gyűjtött össze. Bár az adattár terjedelmi keretei végesek voltak, előzetes limitet nem szabott meg. A kötetbe bekerültek mindazok, akik a Magyar életrajzi lexikonban és a Győri életrajzi lexikonban szerepelnek, jeles közéleti személyiségek, mindazok, akik Győr történetében jelentős szerepet töltöttek be. Tóth Vilmos kifejezetten törekedett arra, hogy ne csak értelmiségiek, hanem megbecsült iparosok és sikeres kereskedők is bekerüljenek a kiadványba.
Hogy kiknek készült a kötet? Az adattárat nem végigolvasásra szánták, hiszen – információkban gazdag – kézikönyv. A kötetet haszonnal forgathatják mindazok, akik Győr, esetleg saját családjuk története iránt érdeklődnek, vagy éppen kutatómunkát végeznek.
Berente Erika
Fotó: Óbert Klára