Hat kötetet mutatott be Herkely Ákos, a Győr 750 projektkoordinátora, aki a szerzőkkel beszélgetett. A kiadványok szülőhelyünk városi rangra emelkedésének évfordulójára készültek az önkormányzat támogatásával, így a bekerülési költségektől függetlenül mindegyik 2021 forintért kapható a Látogatóközpontban, a Lokálpatrióta Könyvesboltban, illetve a Győr+ szerkesztőségében – ahogyan azt Herkely úr többször is elmondta.

Elsőként egy hiánypótló műről esett szó: Iparváros: Győr ipara a kezdetektől napjainkig. Honvári János szerkesztette, Andorka Zsolt tervezte, és az önkormányzat megbízásából, a Győri Ipartörténeti Alapítvány közreműködésével a Győr+ Média Zrt. adta ki. Két budapesti és négy helyi kutató tanulmányát tartalmazza a város 800 éves ipartörténetéről. Az A4-es formátumú, 300 oldalas, gazdagon illusztrált, szép kiállítású könyv gazdaságunk fejlődését mutatja be a kézművesipartól napjaink autógyártásáig. Herkely Ákos, Honvári János és Andorka Zsolt beszélgetése felvillantotta a kiadvány keletkezési körülményeit, rámutatott arra, hogy miben különbözik az eddig megjelent ipartörténeti munkáktól, és eloszlatott néhány tévhitet Győr gyárairól.

A beszedett iparűzési adók alapján lakóhelyünk az ország – Budapest után – második legnagyobb iparvárosa, 150 éve ebből élünk, de már jóval előbb kialakult és fejlődött nálunk a gazdaság ezen ága. A céhekig nyúlnak vissza a szerzők, hogy felvázolják a fejlődés ívét, melybe a kézműipar, a kisipar és a nagyipar egyaránt beletartozik. A témában eddig megjelent művek nagyrészt gyártörténetek, melyek főként különböző évfordulók alkalmából láttak napvilágot, de nem illesztették be őket a város, a régió, a földrész gazdaságtörténetébe. Az Iparváros ezt a hiányosságot igyekszik pótolni: nem a részletekről szól, hanem az egészről, távlatokat nyit, összefüggéseket és tendenciákat tár fel, és nemcsak önmagában mutatja be Győr iparának fejlődését, hanem azt is felvázolja, hogyan kapcsolódik Magyarország és Európa gazdaságába. A beszélgetés során egy aktuális téma is felmerült: a külföldi tőke szerepe a gyáriparban. Kiderült, hogy ez nem csak napjainkra jellemző, a külföldi tőke dominanciája – bár ez nem közismert tény – mindig is jelen volt a gyáralapítások és nagyobb változások esetében, és erre a Vagongyár a legjobb példa. Csak két külföldi befektető volt az alapítók között, de ők voltak a többségi tulajdonosok, így az ő szavuk volt a döntő. Nincs ezzel semmi baj, hiszen munkát adtak, adót fizettek, és a létesítmény be tudott illeszkedni a város életébe.

A második bemutatásra kerülő kiadvány a Győr vára: Erődváros a Rába partján címet viseli. Herkely Ákos Paszternák Istvánnal, az egyik szerzővel, szerkesztővel beszélgetett róla. A roppant igényes kivitelű mű párját ritkító kuriózum, hiszen eddig még soha hasonló nem jelent meg kedvenc várunkról. A kötetben térképek és metszetek alapján élethűen jelenik meg az erődítmény középkori és kora újkori formájában egy új, 3D-s technológia segítségének köszönhetően. A könyv több szerző munkájának eredménye, Paszternák István Buzás Gergely régészt, a Visegrádi Mátyás Király Múzeum igazgatóját, Domokos György hadtörténészt és Székely Zoltánt, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum igazgatóját nevezte meg.

A beszélgetés során – a vár fejlődésének gyors felvázolása után – főként az újszerű megoldások kerültek szóba, melynek eredményeként megszülethetett ez az igazán exkluzív és tartalmas alkotás. A 3D-s rekonstrukciót az ország legjobb modellező csapata, a Pazirik Informatikai Kft. végezte. A legnehezebb az volt, hogy összehozzák a múltat és jelent, de végül egy nagyon is látványos megoldás született: az egyes képekre (rajzok, metszetek, légi fotók) rá lehet hajtani pauszpapíron a különböző korok megjelenési formáit, így nyomon követhetők a változások. A történészek a rekonstrukcióhoz felhasználtak minden hozzáférhető képi és szöveges adatot nemcsak a győri erődítményről, hanem Magyarország és Európa korabeli hadi építményeiről is – ezek alapján történt a modellezés: az általános építészeti és korabeli szabályokhoz hozzáadták a helyi jellegzetességeket és ismert információkat. Külön szó esett a Fülesbástyáról, mely nemcsak a Győr 750 projekt logójának az alapja, hanem a korabeli hadi építészet jellemző példája is. Újszerűsége abban állt, hogy egyrészt onnan oldalra is lehetett lőni, ami egy ostromnál nem elvetendő előny, másrészt teljes egészében a török hadigépezet elleni védekezésre épült. Az addig szokásos gótikus, magasra törő építmények helyett ez – az olasz építőmestereknek köszönhetően – alacsonyabb és tömzsibb volt, s mögötte nem helyiségek helyezkedtek el, hanem földsáncok, hiszen a cél az volt, hogy ellen tudjanak állni a világ legmodernebb fegyvereivel és legnagyobb tűzerejével rendelkező hadseregének.

A harmadik jubileumi kötet Hitélet Győrben címmel jelent meg Bihari Zoltán és Takács Miklós szerkesztésében. Herkely Ákos az utóbbival beszélgetett, miközben párhuzamot vont az Öt templom Fesztivál és a kiadvány között, hiszen mindkettő a nagy történelmi vallások egy helyen való megjelenésétől különleges. Ebben a műben összegyűjtötték a katolikus egyház, a szerzetesrendek, az evangélikus egyház, a református egyház és a zsidó hitközség prominenseit a régebbi korokból és a jelenből egyaránt. Egy közös vállalkozásról van szó, melyben a vallási felekezetek megférnek egymás mellett, mindegyik szívesen vett részt benne, hiszen a cél közös volt. A papok, lelkészek, püspökök, plébánosok hitvallásából ugyanaz sugárzik: a krisztusi szeretet. Unikális és hiánypótló könyvről van szó, mely mindenkinek a hasznára válik, ezért sikerült – rengeteg egyeztetés és a személyes kapcsolatok felhasználásával – megvalósítani az elképzelést. Így aztán a Győr és az egyházak viszonyát tárgyaló, történetét és jelenét felvázoló kiadvány a tartalmán túl az összefogás diadalát is hirdeti.

Szó esett egy decemberre várható könyvről is, mely szintén Bihari Zoltán és Takács Miklós nevéhez köthető. A készülő kiadvány Győr és a nemzetiségek – németek, örmények, lengyelek, romák stb. ‒ viszonyát tárgyalja majd a Hitélethez hasonló felfogásban és metodikával.

Negyedikként került sor Hajba Ferenc és Nagy Roland újságírók közös munkájára, mely Az államminiszter alsógatyája hangzatos címet viseli. Az előző kiadványoktól merőben különböző, de roppant lebilincselő és mulatságos írások gyűjteményéről van szó, egyedi sztorikról, anekdotákról ismert győriekről. Ezek nem hallomásból származó történetek, hanem a két szerző saját, személyes élményei, melyeket pályafutásuk során éltek meg. Vannak köztük nagyon régi, akár negyven éves, és viszonylag friss, néhány éves elbeszélések is. A kötet két részből áll, a különböző generációkból származó médiaszakemberek által gyűjtött, közéleti személyiségekről, politikusokról, művészekről és sportolókról szóló írásokat külön-külön tartalmazzák.

A Herkely Ákos és a szerzők között zajló beszélgetés során kiderült, hogy a megfelelő történetek kiválasztása nem is volt olyan könnyű feladat, hiszen vannak dolgok, amiket nem nagyon lehet megírni, ill. amiket nem illik megírni. A legérdekesebb, legtanulságosabb és leghumorosabb sztorikat gyűjtötték össze – és nem lehetetlen, hogy lesz folytatás. Több történet lényege is elhangzott – nem fogok spoilerezni, olvassák el őket! ‒, mégpedig a címadó sztorié, valamint a két újságíró legkedvesebb anekdotájáé: Hajba Ferencé élete legrövidebb interjújáról Markó Ivánnal, Nagy Rolandé pedig dr. Andréka György állatkert-igazgatóról és egy zsiráfról. Végezetül szakmájuk változásáról beszélt a szerzőpáros: miben látják a különbséget a jelenlegi és régi újságírás között. Hajba úr szerint a világ változásait követte, így amit régebben tanítottak, abból jelenleg semmi nincs, sőt sok esetben pont az ellenkezője a trend. Nagy Roland a személyes kapcsolatokat hiányolta az interjúalanyok és a tudósítók között – hiszen a könyv történetei nagyrészt így születtek.

Az ötödik bemutatott jubileumi kiadvány Czvikovszky Tamás Győri utcák könyve, mely városunk mind az 1062 közterületét ismerteti. Utcák, terek, hidak, alul- és felüljárók szerepelnek benne praktikus elrendezésben, városrészenként, azon belül betűrendben. Régi és új nevek, pontos helymeghatározás és információk a névadóról – hatalmas munka, teljes és naprakész. A szépen illusztrált kötetben térképek is találhatók, melyek megmutatják, hogy az adott városrész hol helyezkedik el. Az anyag szöveges része az interneten is fent van, ahová bárki elküldheti az észrevételeit.

A beszélgetés során kiderült, hogy szerző a város földmérésével, földmérési térképeivel foglalkozott, mielőtt nyugdíjba vonult, így az utcanevek munkája részei voltak. Mindnek van története, de nem biztos, hogy a város polgárai ismerik ezeket saját lakhelyükről, és nem mindenki tudja, hogy utcája kiről van elnevezne – és itt nem a Kossuth Lajos utcára gondolt. Ez indította arra, hogy egy sorozatot írjon a Győr+-ban a témáról A mi utcánk címmel, melynek 440 része jelent meg. A visszajelzések sarkallták arra, hogy kutatásait kibővítse és a végeredményt könyv formájában adja közre. Nem maradt ki egyetlen nevesített közterület sem, bár Marcalváros 4 utcájának régi névadóit „kifelejtette”: Vajcsuk Lajos, Heszky Erzsébet, Pogány Imre, Rákos Ferenc – róluk nincs semmi a műben. Herkely Ákos kérdéseire válaszolva Czvikovszky Tamás elmondta, hogy akadt néhány olyan közterület, melynek elnevezéséről egész egyszerűen nincs adat egyetlen közgyűjteményben sem, így magyarázat nélkül szerepelnek a kötetben. Erre a sorsra jutottak a növényneveket viselő utak is, hiszen ezek elnevezésén nincs mit magyarázni. Végül a szerző szót ejtett az utcanevek összefüggéseiről is, hiszen vannak helyek, ahol tematikusak a névadások, mint például a szabadhegyi volt tüzérségi laktanya, melynek köszönhető az Üteg, a Mozsár vagy a Gábor Áron utca.

Utolsóként került sorra a Győr 750 címet viselő album, Tóth Tibor fotós, grafikus szerkesztésében, akinek már több művészeti jellegű könyv fűződik a nevéhez. A kiadvány célja, hogy helyi kötődésű művészek – grafikusok, festők, iparművészek, szobrászok, fotósok – szemén keresztül mutassa be városunkat és magukat az alkotókat is, hiszen méltatlanul keveset tudunk róluk. Nemcsak ma élők szerepelnek a párnázott kötésű, fekvő formátumú kötetben, nemcsak hivatásosak, és nemcsak már befutottak, hanem feltörekvők is. Hatalmas munka volt, ugyanis meglepően sok művész él Győrben. A 3000 példányban kiadott mű első 750 példánya számozott, ezzel is tisztelegve az évforduló előtt.

A szerző elmondta, hogy az alkotók és az alkotások összegyűjtése volt a legnehezebb feladat, illetve a különböző problémák leküzdése, megelőzése. Ilyenek voltak például a jogi kérdések, amelyek miatt felismerhető személyeket ábrázoló művek nem is kerültek be az igényes külsejű, három nyelvű könyvbe. A kérdésekre válaszolva megtudhatta az érdeklődő közönség, hogy az életművekből való válogatást elsősorban maga a művész végezte, és a szerző ezek közül választott szerkesztési szempontok figyelembevételével: ne kerüljön be olyan alkotás, melynek tárgya más művésznél is szerepel. A szöveges információt is az alkotó állította össze magáról megadott maximális karakterszám terjedelemben, így érvényesülhet az egyénisége. A ma már nem élő művészek esetében a már létező életrajzokat, leírásokat használták. Olyan kulturális értékeket mutat be a könyv, melyekre méltán lehetünk büszkék, de egyáltalán nem biztos, hogy ismerjük őket.

A jubileumi kiadvány-sorozatnak létezik egy hetedik tagja is, melynek bemutatására a Könyvszalonon – sajnálatos módon – nem kerülhetett sor betegség miatt: Király Ervinné Így éltünk mi… avagy Nyanyulok. 

tmoni
Fotók: Nagy-Benczey Viktor