Weisz László néven született 1895. július 20-án Bácsborsódon. Édesapja, Weisz Lipót anyagi gondjai elől Amerikába menekült, és ezután nem törődött többet gyermekeivel. Édesanyja testvéreivel együtt Moholra költözött, ahol nagybátyja, dr. Nagy Gusztáv lett a gyámja. Apjuk helyett nevelte őt és testvéreit, iskoláztatásukat is fedezte és támogatta. Vezetéknevét iránta való tisztelete jeléül tizennégy éves korában, 1909-ben Nagyra változtatta, a Moholy előtagot – gyermekkorának színhelye utáni szeretetből – pedig 1918 tavaszától használta először.

1905-ben költöztek Szegedre, itt az Állami Főgimnáziumban kezdte el középiskolai tanulmányait, ahol Babits Mihály is tanította. Ekkor verseket is írt, amelyek 1913-ban a Szegedi Naplóban jelentek meg. A gimnáziumi évek után Budapesten kezdte meg jogi tanulmányait, de az élet közbeszólt, kitört az első világháború, és bevonult katonának. 1916-ban tüzérségi megfigyelőnek sorozták be a Magyar Királyi Hadseregbe. A keleti frontra vezényelték, ahol több száz rajzot készített, ezekből kiállítása is volt.

Leszerelését követően került kapcsolatba a Ma folyóirattal, Kassákkal és az aktivista mozgalommal. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, itt megismerkedett későbbi feleségével, Lucia Schultzcal, aki a fényképészet felé irányította figyelmét. A spanyolnátha őt sem kerülte el, felépülve Berlinbe került, és egyre jobban beleásta magát a fotóművészetbe.

1923-ban Walter Gropius felkérte őt a Bauhaus tanárának. Nagyon termékeny időszak volt ez az életében, fényképezett, könyveket írt és festett. A fényképezésben újfajta technológiákat dolgozott ki, kamera nélküli fényképeket, ún. fotogramokat készített. 1928-ban Gropiusszal együtt otthagyta a Bauhaust, feleségétől is elvált, Berlinbe költözött. Sokat publikált, filmforgatókönyveket írt, sőt a díszleteket is maga készítette (A nagyváros dinamikája; Marseille, régi kikötő; Cigányok). 1931-ben megalkotta lenyűgöző kinetikus szobrát, a Lichtrequisitet.

1934-ben második feleségével, Syville Pietzsch-csel a nácizmus elől Amszterdamba költözött, majd a család, már lányával együtt, Londonba települt át. A város kreatívan hatott rá, filmezett, fotóalbumokat készített, díszleteket tervezett. 1937-ben már Amerikában élt, ahol létrehozta az Új Bauhaust, majd a School of Designt, amely később Institute of Design néven főiskolai rangot kapott.

1945-ben leukémiát diagnosztizáltak nála, ekkor még semmilyen gyógymód nem volt erre a betegségre, nagyon gyors lefolyásúnak számított. Egészen haláláig dolgozott a Látás mozgásban című könyvén, amely egyfajta szellemi végrendelete is volt. Moholy-Nagy László 1946. november 24-én halt meg. Hamvait Chicagóban temették el, sírjánál Walter Gropius mondott gyászbeszédet. Halálát követően felesége, majd lányai gondozzák örökségét.

2006-ban az akkor 125 éves Magyar Iparművészeti Egyetem felvette a nevét, azóta Moholy-Nagy Művészeti Egyetemként (MOME) működik. A világ számos helyén megtalálhatók művei, számos a közeli bécsi Modern Művészetek Múzeumában. Elsőként kísérletezett a színes fotóval, reklámozta a jénai tálat. Ő tervezte például a híres Parker 51 töltőtollat is, amely a New York-i Modern Művészetek Múzeuma (MoMA) gyűjteményében található.

A Sotheby’s 2012. december 12-13-i A Show of Hands: Photographs from the Collection of Henry Buhl című árverésén Moholy-Nagy László 1925-ben készült Fotogramm című munkája 1.482.500 dollárért került leütésre. Ezzel egy ideig a világ legdrágább fotóinak listáján holtversenyben Herbert Bayer 1932-ben készült fotómontázsával az előkelő 10. helyen szerepelt Moholy-Nagy képe.

Nagy Mária

Forrás: artportal.hu, mome.hu, Passuth Krisztina: Moholy-Nagy László. Budapest : Corvina, 1982.

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.