Nem tetszett neki az iskola, rosszul tanult, később megszökött. A Felvidéken és Morvaországban bolyongott, majd katonának állt, végül hazatért Sopronba, és apjánál kitanulta az aranyművességet. E rövid kitérők után újra kedvet kapott a tanulásra, a jó hírű grázi protestáns kollégiumban folytatott elmélyült jogi és retorikai tanulmányokat. Grazból Saurau báró 1590-ben meghívta fiához tanítónak, majd 1591-ben mindkettejüket Páduába küldte az egyetemre.

1591-ben a páduai egyetemen doktorált, és megszerezte a magiszteri címet is. Ő volt az első, akit a római katolikus egyetemen protestánsként, vallási eskü elengedésével avattak doktorrá. Pádua után beutazta egész Itáliát, 1597-ben tért vissza Sopronba. 1603-ban és 1608-1610-ben városbíróvá választották. 1613-ban lett először polgármester, ezt a hivatalt 1619-ig megszakítás nélkül hatszor nyerte el. 1621-1625 között ismét ő töltötte be a tisztséget, majd 1629-1631 között is, mikor már betegeskedett, de közakaratra újra elvállalta. Így 32 évi pályafutása alatt 11 évig volt polgármester, 6-ig városbíró és 15 évig tanácsos. 1608-ban Pozsonyban részt vett II. Mátyás koronázásán, és ekkor a Szent Koronát is közelről láthatta.

Hosszú polgármesteri időszakában sokat tett városáért. Megerősítette a települést, megszervezte a köztisztaságot, az élelmiszerellátást. A német nemesi „Ordensgesellschaft”-ok mintájára létrehozta a Studiosorum Nobilium Confoederatio intézményét. Bocskai István és Bethlen Gábor idejében neki kellett gondoskodnia a város védelméről. Kiváló diplomáciai képességgel áldotta meg a sors, pazarul hárította a várost ért zsarolásokat, de a nagypolitika színpadán is eredményesen lobbizott a Sopron számára oly fontos vallásszabadság és a borkereskedelem dolgában, számos kiváltságot szerezve meg.

Lackner a polgármesterségen kívül számos művet írt a teológia, a jogtudomány, a pedagógia, az erkölcstan, a történelem, a szépirodalom és a katonai tudomány területéről. Első értekezését 21 éves korában, még Grazból küldte haza.

A sok munka és izgalom korán felőrölte Lackner erejét, 1629-ben elkezdett betegeskedni. Felesége szintén sokat gyengélkedett. Végrendéletét is megírta, pedig 1629-ben ismét őt választották meg, negyedízben, polgármesternek. Betegsége azonban tovább fokozódott, és 1630-ban hivatalát Artner Farkasnak adta át. Felesége, Gurtner Orsolya, akivel 33 évet töltött boldog házasságban, 1630 elején meghalt. A gyászév letelte után újra megnősült, Paur Máriát vette feleségül, akivel azonban csak négy hónapig élhetett együtt, mert váratlanul korán elhunyt.

1631-ben megírta második, az elsőt kiegészítő és módosító végrendeletét. Nagy vagyonát három egyenlő részre osztotta, egyiket a városi kórház építésére hagyta, vulkaporcláinyi malmát pedig a kórházi szegény betegeknek adta. A második részt török fogságba esett soproniak kiváltására, vagy ha ilyenek nem volnának, szegény és tisztességes polgárleányok kiházasítására hagyta. A harmadikat pedig külföldi egyetemeken tanuló szegény és szorgalmas ifjaknak adta. Teljes vagyona mellett házát is a városnak adományozta, mondván, legyen ez a mindenkori városkapitányok otthona. Ezért a házat Generális vagy Tábornok háznak nevezik.

Lackner Kristóf 1631. december 29-én hunyt el. Holttestét a Szent György templom sírboltjába, síremlékét az oltár mellé helyezték el.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, epa.oszk.hu, elmenynektek.blog.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.