Már a rendezvény előtt látszott a hatalmas érdeklődés barátok, ismerősök, művészetszeretők és a városi média részéről egyaránt. A hivatalos megnyitóra Stummer Márton gitárművész muzsikája adta meg az alaphangot.

Ezután Székely Zoltán művészettörténész, a múzeum igazgatója köszöntötte a művésznőt, örömének adva hangot, hogy ismételten lehetőséget adhatnak kiváló alkotásainak bemutatására. Az önkormányzat részéről Rózsavölgyi László, az Oktatási Kulturális és Sportbizottság elnöke köszöntőbeszédében hangsúlyozta, hogy Csurák Erzsébet átszűri lelkében mindazt, amit mi mindannyian gondolunk a világról, és ezeket mutatja be nekünk csodálatos selymein.

A kiállítást Szarka Fedor Guidó képzőművész, alkotásaiban is megismert extravagáns stílusban, kérdéseket feltéve és azokat nyomban meg is válaszolva, mondta el, játszotta el frappáns megnyitó beszédét:

„Ahogyan én látom – vagyis, ahogyan Ő, Csurák Erzsébet.
Hogyan is látja Csurák Babi?
Kiállítása címadásából kiderül, hogy fontos a hogyan, a mit és az is, hogy én.
Vagyis Ő.
A nézőpont, mint ahogy benne foglaltatik az elnevezésben, pontszerű.
E nézői pont leszúrtságával összevetve, tehát a néző pontszerű figyelméhez mérve, érezzük, hogy a látás egy tágasabb, emeltebb horizontot sejtet.
Ahogyan én látom.
– Ne csak nézz, láss is! – mondjuk gyakorta, utalva a szemlélődő figyelem lényeg-látására, a lényeg meglátására.
A nézőpontok találkozhatnak, egyezhetnek, ezáltal megerősödve együttesen megnyilváníthatnak, megjeleníthetnek valamit, valakit, valamiket, valakiket, őket, minket.
Akár mindannyiunkat egy csodás pöttyben, mint ahogy a minap több millió fényévről a Földünkre visszairányítva egy űrszonda kameráját, s ennek felvételén egy apró homályos pontocskában summázva, láthattam magunkat, kontinenseket, óceánokat, majd nyolc milliárd embert, megannyi állatot, milliárd és milliárd növényt ezen az intergalaktikus homályló selfin.
A néző pontja – a pont nézője.
Kissé parafrászolva Radnótit:
„Ki gépen száll fölébe, annak pixeles pötty e táj...”
A látás, mód.
Az érzéki észlelés, csalódásokkal szegélyezett, nem épp csalhatatlan tudásszerzési lehetőség, tudattágítási mód.
De értsük itt most a látás alatt azt a megingathatatlan bizonyosságot, hogy látom, vagyis tudom. Tudatom terében megjelent valami igazság arról, hogy módom van a látásra, a látva látásra.
A Védák, India ősi, szent iratai az anyagi megnyilvánulást Mayānak nevezik, Illúziónak.
Vagyis az érzékei által folyton illúzióba eső jīva, vagyis az egyéni lélek nem lát mást, mint Maya Dévi fátylát.
Az illúzióban elmerült ember érzékei által megcsalva, csupán e fátylat képes érzékelni. Néz, de nem lát.
Ahogyan én látom, mondja Csurák Babi. Frappáns elhessegetése ez bármily további faggatózásnak. Így és nem máshogy. Egyszerű, logikus, frappáns.
Vagyis kiemelve számunkra a hogyan áll. Mert tisztában van vele, hogy minden csak olvasat, azaz, definícióink lehetnek, értelmezéseink, vagyis módunk, hogy hogyan lássunk, láttassunk dolgokat.
Ehhez a hogyanhoz választunk eszközöket, melyek sokfélesége adja instrumentális repertoárunkat. De a látó, értő tudat számára majdnem bármi lehet eszköz.
Miért fontos az eszközhasználat?
Mert az eszközök kiválasztásában, használatuk módjában megannyi ismérv érhető tetten, tudati lenyomat figyelhető meg. Babi értője egy csodás tradícionális technikának, a selyemfestészetnek. Előadásmódja viszont modern, festői előképeket mutat. Ez az a találkozás, amelyet AHOGY annak nevez.
A hordozó tradicionális, a látásmód individualizmusa őszintén vállalt öncél.
A saját kert ekképp való gondozása számára egyre inkább lételem.

Babi fátyla a selyem, ezen láttat. Meglebbenti a hogyant, sejteti a valót.
Örömmel vállalt urbánussága elfogadásra tanít. Városai, városképei csodás egysége az embernek, épületeknek, növényi szigeteknek. Az individuum szabad kifejeződésének perspektívájából, távol a magyar vagy a nemzetközi műtárgypiac szabta logikától, talán szándékoltan vagy akaratlanul, de leválva, megélve az alkotásban rejlő erőt, kitetten akár az öncélnak, de megélve tökéletlenségünkben a tökéletest, a katartikus teremtést, ez lehet közege e munkák keletkezésének.
A kiállítás anyagának törzse az elmúlt két koronaterhes évben keletkezett, a guttázott, azaz kontúrozott vonalakon ez nem igazán vehető észre.
Bátorkodom megállapítani, hogy Csurák Babi fűvészkertjei, belső városai, BELVÁROSAI érintetlenek tudtak maradni.
Nemhogy átvészelték ezt az időszakot, de nagyobb teret nyerhettek általa.
Fogadják nagyon sok szeretettel, sétálgassanak, érezzék jól magukat Csurák Erzsébet városában.
Lássunk egy kicsit úgy, ahogyan Ő.”

Az ünnepelt néhány szóval meghatottan megköszönte a méltatásokat, aztán Stummer Márton gitárzenéje kíséretében a közönség szétszéledt a kiállítás termeibe, élvezve a színek kavalkádját, örülve találkozásoknak, hosszú idő óta nem látott barátok jelenlétének.

A kiállítás megtekinthető 2021. december 5-ig, hétfő kivételével minden nap 10 és 18 óra között (Győr, Nefelejcs köz 3.). November 24-én 17 órakor tárlatvezetésen lehet részt venni.

Molnár György művészetbarát,
a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: ''Ahogy én látom'' – Csurák Erzsébet képzőművész kiállítása a Magyar Ispitában

Molnár György fotói

35 kép