Felesége Buchwald Szidónia, egyetlen lányuk Gizella volt. Később Buchwald Lajost maga mellé vette társnak a szigeti cégébe. A gyár a századfordulótól folyamatosan 200 és 300 közötti alkalmazottal rendelkezett.

A Schmidl-féle cukorkagyár vezetése 1894-ben a következőképpen alakult: cégtulajdonos Schmidl H. János, üzletvezető Árpás Ignác, könyvelő Vas Balázs, gyakornok Fischer Rezső, Kuster Sarolta, raktárnok Benedek Adolf, cukrász Fleischmann Gyula.

Kezdetben a gyár helyén csak egy alacsony házikó állt, melynek egyik félreeső szárnyában tepsikben sütötték az útifű-mellbombont (cukorkát). Néhány év múlva más cukorkákat és malátát is gyártani kezdtek. Újabb évek múltán egyik épület a másik után emelkedett a gyár telepén. Szép és tágas munkatermekben, a legújabb gépekkel egyre több és jobb minőségű árut állítottak elő a dolgozók. 1893-ban gőzüzeműre alakították át a gyárat, és megkezdték – hazánkban először – a selyemcukorka gyártását.

A gyár újabb bővítését és fejlesztését követően 1903-ban kakaó- és csokoládégyártásra is berendezkedett. A Schmidl cég az ország leghíresebb cukorka- és csokoládégyárai közé küzdötte fel magát. Évi termelése ezt követően meghaladta a 10000 mázsát, melyet hazánkon kívül az Osztrák-Magyar Monarchia más országaiba is szállítottak. A Győri Hírlap 1915. december 23-án a gyárról a következőket írta:

„A kicsi útifűcukorkából kinőtt pompás Schmidl-gyár Gerbaudra emlékeztető finom cukorkáival, párisi zamatú csokoládéjával és máris versenyen kívül kerekedett kakaóval büszkélkedhet.”

A gyár hírneve évről évre egyre kiemelkedőbbé vált. A Győri Friss Újság 1907 májusában munkásbarát gyárosnak nevezi Schmidl H. Jánost, miszerint „Abból az alkalomból, hogy Szterényi József államtitkár meglátogatja a Schmidl-féle cukorkagyárat, a gyár tulajdonosa minden alkalmazottjának kék zubbonyt és fehér sapkát csináltatott a saját költségén”.

Az első világháború előtti utolsó békeévben újabb modernizációval jelentkezett a tulajdonos. A csokoládé termelést fokozta, a napi előállítás meghaladta a 15-20 mázsát. Ekkor a legfinomabb desszert-bonbonokat készítették leginkább, melyből már a monarchián túlra is szállítottak, de még mindig nagyobb volt a termékeik iránti kereslet, mint a gyár előállítási kapacitása.

A Győri Friss Újság 1913. július 3-i számában írt a gyár munkásainak helyzetéről: „Ami a munkásviszonyokat illeti, a gyár büszke lehet arra, hogy harmincöt évi fennállása alatt egyetlen egyszer sem volt sztrájk. Ez a legfontosabb fokmérője annak, hogy a gyár munkásai tisztességes bánásmód mellett kereshetik meg mindennapi kenyerüket. A gyár újabb nagyítása befejeztével kívánjuk, hogy a gyár soká legyen büszkesége a győrieknek és a magyar gyáriparnak.”

Központi Védjegy Értesítő és szabadalmi leírás

A gyár további fejlődésének azonban gátat szabott az 1914-ben kitört első világháború. A termelés visszaesett, mivel nem szállíthattak az ellenséges antant országokba, illetve a monarchián belüli kereslet is egyre csökkent. A világháború alatt is kereste a cégvezetés az újítási lehetőségeket.

Új termékként született meg 1916-ban a Schmidl-féle Győri Ágyúcsokoládé. Az új csokoládé a nevét bizonyára az új ágyúgyártól vette, igen ízletesre sikeredett, és felülmúlta az idegen gyártmányokat.

Hirdetési jeligéje: „Aki egyszer a Schmidl-féle Győri Ágyúcsokoládét megízleli, soha idegen gyártmányt nem vesz, mert meggyőződik róla, hogy jobb és az árak is mérsékeltebbek az idegen gyártmányok árainál.”

Schmidl-féle Kakaós doboz és cukorkás dobozok

Az I. világháborút követő trianoni döntés sajnos már nem csak a külföldi piac elvesztését jelentette a gyár számára. A Győri Hírlap 1923-ban sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a Schmidl-féle cukorka- és csokoládégyár nem állíthatja be üzemét a békebeli termelés mennyiségére, mert a „Csonkamagyarország” befogadóképessége aránylag csekély az édességek terén. A háború előtti nívót csak az export lehetősége mellett lehetne elérni, de ehhez az előfeltételek hiányoznak.

A gyár helyzetén időlegesen javított, amikor 1934-ben a Schmidl-cég a tulajdonos elnökletével a Pannónia Édesipari Vállalattal egyesült, Schmidl – Pannónia Egyesült Csokoládé és Kekszgyár néven.

Schmidl-féle csokoládé bonbon, csomagolóanyag

Schmidl H. János szigeti letelepedését követően hathatósan kivette részét a város közéletéből. Kezdeményezte a Győr-szigeti Ipartestület megalapítását. Az 1896. évi budapesti Millenáris Kiállításon miniszteri dicséretben részesült közösségszervezői munkájáért. 1903. január 8-tól az Országos Ipartestület Igazgatóságának tagja lett. Szorgalmazta Győr és Győr-Sziget egyesülését, amely 1905-ben megtörtént. 1908. július 16-án Sziget megválasztotta a győri Törvényhatósági Bizottság képviselőjének. 1906-tól 1928-ig az Országos Iparegylet cukorka- és csokoládé szakosztályának alelnöki tisztségét töltötte be. 1913-tól Révfalu és Sziget önkormányzati képviselőjeként tevékenykedett. A Győri Neológ Izraelita Hitközség elnöke is volt, a város zsidó kulturális és szociális intézményeinek támogatójaként. Ebben partnere volt felesége, Bucwald Szidónia is, aki 1817-től 1928 márciusáig a Győri Nőegyesület elnöki tisztségét látta el.

A Schmidl gyár árucímkéje

Schmidl H. János gyártulajdonos nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1936. május 16-án, 78 évesen hunyt el Győrben. A nehézségekkel küzdő Schmidl-féle Győri Cukorka- és Csokoládégyár megfelelő felkészültséggel rendelkező vezető hiányában 1937-ben bejelentette megszűnését.

Csitkovics Gyula

Felhasznált irodalom:
Győri tanulmányok, Győr 2011. Szakál Gyula: Győr a modellváltó város 1867-1918. Források a dualizmus kori Győr történetéből 47.p
Magyar Zsidó Lexikon, Szerkesztette: Ujvári Péter 1929. 333.p
Győri Életrajzi Lexikon 2. kiadás, Győr 2003. Szerkesztők: Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc 
Győri Friss Újság VIII. évfolyam 120. szám, 1907-. május 23. 4. p
Győri Friss Újság XIV. évfolyam 149. szám, 1913. július 3. 1-2. p
Dr. Borovszky Samu: Magyarország Vármegyéi és Városai 1910. Győr Vármegye, Országos Monografia Társaság 124. p (Arcanum Adatbázis Kft. 2004.)
Győri Hírlap, 1905/299. szám, Győr 1905. december 23. 2. p 
Győri Hírlap, 1923/196. szám, Győr 1923. augusztus 31. 2. p
Népakarat, XV. évfolyam 1. szám, 1916. január 2. 4. p 

A címlapkép 1931-ből a Győr-Moson-Pozsony k.e.e. megyei Fejek című könyvből származik. A 2. és 3. kép a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményéből származik. A következő képek a Magyar Nemzeti Digitális Archivumból származnak: 4. kép, 7. kép, 8. kép. A 5. és 6. kép a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér blogjáról származik.