Az Üvegfal Dobray Sarolta újságíró első könyve. Idén júniusban jelent meg, de máris nagy a visszhangja. Népszerűségét az is mutatja, hogy a könyvtári példányok folyamatosan kölcsönzésben vannak. Melyek voltak eddig a legmeghatározóbb reakciók?

Nagyon jó érzés, hogy rengeteg a pozitív visszajelzés. A megdöbbentő pedig az, hogy jóval többen érintettek a témában, mint gondolnánk. Persze nem feltétlenül ugyanúgy, mint a könyv főszereplői, Péter és Léna esetében látjuk.
Van, aki a közvetlen környezetében néz végig egy ilyen történetet. Van, hogy egy anya írja, hogy a lánya vergődik egy ilyen kapcsolatban, és ő teljesen tehetetlen. Kaptam olyan visszajelzést is, hogy valaki a könyvet olvasva ismerte fel igazán, miben is van benne.
Az Üvegfal még azokat is fel tudja kavarni, akik már túl vannak egy bántalmazó kapcsolaton, és ebből a nézőpontból olvassák. Többen nem is tudják egyben elolvasni, olyan intenzív érzéseket hoz fel bennük. Ez nyilván az érintettségtől függ. Ugyanakkor persze az is egy nagy dicséret, hogy sokan egy szuszra befalják a könyvet.

Az üvegfal átlátszó, de mégis elzár. Aki belül van, miért nem lát ki?

Aki nem ismeri ezt a helyzetet, mert nem volt még benne, könnyen rámondja: dehát miért marad benne, akit bántalmaznak? Ő már az első jelnél lelépett volna, vagy ráborította volna a másikra az asztalt. Szerettem volna megmutatni, hogy ez mennyire csalóka, hogy mennyire trükkösen épül föl egy ilyen kapcsolat, nagyon-nagyon apró lépésenként. A nárcisztikus személyiségtípusok, mint Péter is, nagyon intenzíven indítanak. Már a megismerkedés után mindent odadobnak a másik lába elé. Máris elhangzik, hogy te vagy életem szerelme! Rögtön menjünk el Velencébe! Soha nem éreztem még ilyet! Közben pedig iszonyú erős ragaszkodást mutat.
Sokan könnyen úgy veszik, hogy ez a szerelem jele. Milyen aranyos, milyen féltékeny, állandóan velem akar lenni… Azonnal feleségül akar venni, azonnal gyereket akar tőlem… Nyilván a nők többsége erre vágyik.
Tehát van egy nagyon erős marok, ami megfogja az embert, és utána apránként jönnek a semmiségeknek tűnő dolgok, amiket könnyű megmagyarázni. Így halad lassan előre, amíg végül az ember már azt sem tudja, hogy mi van. Közben pedig lesznek gyerekek, mint ebben a történetben is.

A bántalmazott nő mellett párhuzamosan a bántalmazó férfi nézőpontját is megismerhetjük a könyvből. Hogyan tudtad megfogalmazni Péter nézőpontját?

Eleve nagyon izgat, és újságíróként a munkám része is, hogy egy dolgot több nézőpontból megvizsgáljak. Ráadásul azt láttam, hogy bár az utóbbi években egyre több szó esik a bántalmazó kapcsolatokról, és ez nagyon jó, mert segít felismerni, de általában a bántalmazott szemszögéből mutatják be a helyzetet. Arról, hogy a bántalmazó honnan jön, mit él át, miért csinálja, amit csinál, kevés szó esik. Ez engem nagyon izgatott, és sokat foglalkoztam vele. Régről személyes tapasztalatom is van, de a közvetlen közelemben is végignéztem egy hasonló folyamatot. Szakemberekkel beszélgettem, és sokat olvastam a témában.
Egy bántalmazó kapcsolatban jellemző, hogy a bántalmazott egy idő után állandóan azon gondolkodik, hogy vajon mi lehet a másik fejében, már csak önvédelemből is, hogy lássa a másik következő lépését, ami persze általában kiszámíthatatlan. Sok emberrel beszélgettem, aki ezen keresztülment, és utólag a történteket meg tudta fogalmazni. Ez is nagy segítséget jelentett abban, hogy meg tudjam írni a könyvet.
Persze féltem, hogy Péter figurája hiteles lesz-e. Ezért volt pár férfi, akiknek megbízom az ízlésében és az értékítéletében, akiken folyamatosan teszteltem, hogy mennyire találják életszerűnek Péter mondatait, viselkedését. Szerencsére mindig megerősítettek benne, hogy bármennyire is meglepő, de teljesen.

Milyen érzés volt a férfi oldaláról is ránézni a helyzetekre?

Amikor írok, egyszerre kell valamennyire eltartanom magamtól az anyagot, hogy kívülről is rá tudjak nézni, és a nehéz részek ne viseljenek meg kezelhetetlenül, ugyanakkor persze benne is kell lennem a történetben, sőt, jelen esetben a két szereplőm fejében, lelkében. Volt, hogy megharagudtam Péterre írás közben, de ugyanúgy Lénára is. Szóval összetett folyamat, egyszerre kínlódás és örömteli teremtés.

Mi a kulcsa annak, hogy valaki ki tudjon szabadulni egy bántalmazó kapcsolatból?

Egy kardinális pont, ahol az Üvegfal befejeződik: a felismerés. Amikor az ember ki tudja mondani, hogy ami velem történik, ahogy velem bánnak, ez egyértelműen nem oké. Biztos én is hibás vagyok, de ez nem menti föl a másikat. Nem magyarázható végsőkig minden tette a gyerekkori sérüléseivel. Ez így nem mehet tovább, valamit tenni kell.
Nagyon örülök annak, hogy számos olyan visszajelzés érkezett, hogy a könyv segített eljutni eddig a felismerésig. Sajnos sokan megrekednek. Ugyan egyre rosszabbul vannak, de – többek között – a másik által folyamatosan keltett bűntudat miatt saját magukat hibáztatják. Elhiszik, hogy minden bajnak ők az okai. Van, aki évekig, sőt, évtizedekig nem is bír kiszállni ebből az önhibáztatásból. Másrészt ott a félelem, hogy a másik mit fog csinálni, ha ő kimondja, hogy elég.
Úgyhogy az egyik kulcs, hogy nem szabad félni a másiktól, bármilyen nehéz is ez. A másik pedig a felismerés. És van még persze sok fontos pont, de ez már a következő könyv témája.

Ezek szerint lesz folytatás?

Igen, muszáj folytatni. Rengetegen kérdezik, hogy mikor készülök el vele. Egyelőre nem tudok időpontot mondani, de igyekszem.
Ezzel kapcsolatban felelősséget is érzek, mert a felismerésnél nem áll meg a történet. Ha sikerül is kilépni, utána nem úgy van, hogy rögtön minden jó. Mert aki benne volt egy ilyen végtelenül szövevényes ügyben, annak utána vissza kell magát, ezen belül is elsősorban az általában porig rombolt önbecsülését építenie. Tehát a lelki felépülésre is szüksége lesz, a fizikai, anyagi nehézségek megoldása mellett. Az embernek újra önmagára kell találnia, újra meg kell tanulnia hinni abban, hogy a másik nélkül is egész, teljes értékű ember, akinek jár a boldogság. De idáig nagyon hosszú az út.

Dobray Sarolta Üvegfal című kötetének bemutatójára november 19-én, pénteken délután 18 órakor kerül sor a Győri Nemzeti Színház Pódiumszínpadán.

Szabados Éva