Talán az „elkövetők” sem gondolták volna, hogy akciójuk végül világhírnévre tesz szert. Az „összeesküvők” négyen voltak: Sisa István, a New World Review szerkesztője, Juharos István festőművész, Koronka István és Mártonffy István mérnök. Több ötlet is felmerült a figyelemfelhívásra: vörös festékkel színezik be a Hudson folyót, piros-fehér-zöld füstbombákat robbantanak, röpcédulákat dobnak le repülőgépről, ám amikor szóba került a Szabadság-szobor, egyértelmű lett, mit kell tenniük. Az ötletgazdákhoz társult aztán Keviczky Kálmán magyar fotográfus, hogy lefilmezze az eseményt, valamint fia, Keviczky Attila, hogy fényképezzen. Az akció végrehajtására fiatalokból álló csoportot szerveztek.

Már maga a zászló összevarrása sem volt kis feladat: három színű anyagból kellett a 7 méter hosszú, 3 méter széles lobogót legyártani. Emellett azt is tervezték, hogy a grandiózus szobor talapzatának tizedik emeletéről a következő, 15 méter hosszú felirat bomoljon ki: „STOP GENOCIDE, SAVE HUNGARY” (Állítsuk meg a népirtást, mentsük meg Magyarországot). A megvalósítást azonban több dolog is nehezítette, például az, hogy a szobor belsejében a fáklyát tartó kar felé vezető lépcső lakattal volt lezárva. Az akciót eredetileg 1956. november 17. szombatra tervezték, hogy a másnapi lapokkal a lehető legnagyobb publicitáshoz jussanak, ám a teljes szélcsend és az esős idő miatt úgy döntöttek, hogy egy nappal elhalasztják.

A végrehajtásra „toborzott” fiatalok között volt az akkor 14 éves Bakonyi Martha és nővére, a 17 éves Judith is – előbbi saját szavaival így írta le az akciót: „November 18-án mindannyian találkoztunk a 81. utcai magyar önkiszolgáló étteremben, megreggeliztünk, és metróval mentünk az első komphoz, amely a Szabadság-szoborhoz indult. Párban voltunk, és próbáltunk annyira természetesnek és nyugodtnak tűnni, amennyire csak tudtunk. Keviczky Kálmán és fia is ott voltak, hogy képeket készítsenek és filmezzenek. A zászlót és a feliratot bevásárlótáskákban vittük.”

„Sajnos nem mi voltunk az egyetlen utasok a kompon, volt ott egy Puerto Rico-i házaspár is. … Miután megérkeztünk a Liberty Islandre, egy ideig követtem őket. A nővérem rosszullétet színlelt, és leült a szobor lépcsőjére, hogy lassítsa a házaspár koronába való feljutását. Biztosan megérezték, hogy valami nincs rendben, mert elkezdtek lefelé jönni. Próbáltam figyelmeztetni mindenkit, hogy bajban vagyunk, mert biztosan szólnak majd az őröknek. Ekkorra már sikerült kifeszítenünk a feliratot a 10. emeleti erkély korlátjára, a többiek pedig már a zászlót terítették szét a fáklyát tartó kar erkélye körül. Végeztünk, szétoszlottunk, és próbáltuk elérni a visszafelé induló kompot. De az őrök megállítottak minket. Mártonffy volt a szóvivőnk: teljes felelősséget vállalt, őt letartóztatták, és minket elengedtek.”

Az eseményeket Sisa István távcsővel figyelte a Manhattan belvárosában lévő irodájából, és amikor a terv sikerült, azonnal felhívta a hírcsatornákat, amelyek helikoptereket és riportereket küldtek a helyszínre. Keviczky Kálmán és fia a szobor tövében lévő gyepről forgatta és fényképezte az akciót. Amikor meglátták, hogy az erkélyről eltávolították a feliratot, sietve indultak vissza a kompkikötőbe. A riasztott őrök megkérdezték tőlük, láttak-e zászlót lobogni a fáklyán, amelyet tagadtak, majd felszálltak a kompra, és visszatértek Manhattanbe. Megérkezésük után az NBC News stúdiójába siettek, ahol Keviczky átadta Bolex márkájú kamerájának filmtekercsét. (Később az NBC 25 dollárt fizetett neki, mert „dokumentumfilmje” első helyezést ért el egy versenyen.) Keviczky a saját laboratóriumában hívta elő a fotókat, és az Associated Press Rockefeller Centerben lévő irodájába vitte őket. Aznap este televíziók sugározták a hírt, másnap a fényképeket a New York Times, a Daily Mirror, a Daily News a címlapjaikon hozták le, melyeket világgá kürtöltek a nagy hírügynökségek is (Reuter, UPI, AP).

„Néhány nappal később Mártonffy egy FBI-ügynökkel jött hozzánk, hogy kihallgassanak ‒ mesélte később a 14 éves Bakonyi Martha. ‒ Az ügynök megkérdezte, hány éves vagyok, és miért tettem, amit tettem. Válaszoltam: azt akartam, hogy az Egyesült Államok és a világ megtudja, hogy szabadságot akarunk Magyarországnak! Ezzel a kihallgatásnak vége lett, és soha többé nem hallottam az FBI-ról. De a hatóságok elkobozták a zászlót, és nem kevés erőfeszítés ellenére sem kaptuk vissza. Szép emlékként szolgált volna a bevándorlók múzeumához a Szabadság-szobornál – de a felirat és a zászló örökre eltűnt.” A messzire szakadt magyar emigránsok hazáért szóló üzenete azonban még ma sem merült feledésbe.

Szilvási Krisztián

Forrás: magyarnews.org, sites.google.com, hu.wikipedia.org

A kép a flickr.com gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.