Adrienn-nel a Maszkabál című, gyermekeknek szóló balett után beszélgetünk. Vidám nyüzsgés tölti be a Győri Balett Árpád úti stúdióját. A picik az előadás után még jóízűen játszanak és beszélgetnek a szereplőkkel. Láthatóan nagyon jól érzik magukat. A TánciTánci babatáncszínházi program a 0-6 éves korosztálynak szól.

Milyen érzés ilyen apróságoknak táncolni?

Nagyon szeretem a gyerekközönséget. A nyitottságukat. Már volt több, kicsit nagyobbaknak szóló mesebalettünk, például a Forgószél, A vaskakas és a Szegény Dzsoni és Árnika, amelyekben szerepeltem. Nagyon jó a hangulatuk. Közelebb vagyunk a közönséghez, és szívesen kommunikálnak velünk. Jó látni, hogy mennyire figyelnek és mennyire értik az előadást. Együtt élnek az egésszel, tapsolnak, nevetnek. Odavagyok értük. És nekem is más gyerekeknek táncolni, felszabadultabban tudok játszani. Persze közben nagyon figyelek, hogy úgy formáljam meg az adott karaktert, hogy pontosan megérthessék.

Honnan jött a Maszkabál ötlete?

Csepi Alexandra és Velekei László együtt találták ki a produkciót. Szandi alkotta meg a karaktereket, a dramaturgiát, Laci pedig megkoreografálta. A TánciTánci programmal elindult az a szándék, hogy a legkisebbekhez is közelebb hozzuk a táncot. Hátha még meg is tetszhet nekik ez a mozgásforma. És nagyon fontos, hogy a nekik szóló mesés előadásokban is meg tudjuk mutatni magunkat.

Milyen volt a próbafolyamat?

Intenzív volt, mert rövid idő állt a rendelkezésre. Egy hét alatt meg kellett formálni a karaktereket és a csoportos jeleneteket. De mivel mindenki fogékony volt a játékosságra, arra, hogy gyerekeknek fogunk táncolni, gyorsan összeállt. Nagyon komolyan vettük, minden mozdulatát kidolgoztuk, hogy a gyerekeknek érthetőek legyenek a szituációk. Rengeteget gyakoroltuk például a szekrényből történő mozgásokat és a kellékek használatát.
A tesztközönség pedig a saját gyerekeink voltak, mert az előadást táncoló csapatból egy-két ember kivételével mindenkinek van. Láttuk, mennyire lefoglalja őket, mennyire odavannak, hogy nekik játszunk. A siker Gryllus Vilmosnak is köszönhető, hisz dalai nagyon megfogják a kicsiket, de még a felnőtteket is.

Mit változtatott az életeden a kislányod születése?

Elég sok mindent. Nem is tudom, hogyan léteztem, léteztünk gyerek nélkül. Hihetetlen volt átélni, hogy megszületett a kisbabánk. Fel se fogom még most sem. És közben annyira gyorsan pörögnek az évek, döbbenetes, hogy Lizi már három éves. Ami fontos változás, hogy felelősségteljesebb lettem. Teljesen ki vagyok éleződve rá, arra, hogy éppen mire van szüksége. Nyilván, ha dolgozom, akkor arra kell összpontosítanom, de valahol mindig ott van a tudatomban, hogy mi lehet vele. Állandó figyelmet jelent, hogy minden rendben legyen körülötte. Persze ott van Apuka is, de ő nyilván rengeteget dolgozik. Ha viszont velünk van, akkor abszolút kiveszi a részét a feladatokból.
Pozitív változásnak érzem, hogy míg a múltban leginkább csak magamra, a szakmámra koncentráltam, most van egy folyamatos figyelem a gyermekemre is. Leírhatatlan érzés, hogy ő van. Amikor nem vagyunk együtt, alig várom, hogy újra találkozzunk. Annyira jó látni, ahogyan fejlődik. Hazajön, és olyan szavakat, olyan mondatokat mond, hogy elképesztő.

Ma már egyre több balettművész vállal gyermeket. Nem volt félelmed ezzel kapcsolatban?

Abszolút nem. Már több mint 11 éve vagyunk együtt Lacival, és régóta terveztünk gyermeket. Még fiatalabban persze úgy gondoltam, hogy a pályafutásomra koncentrálok. De amikor eljött az ideje, akkor nem volt kérdés.

Hogyan viszonyul a kislányod a baletthoz?

Imádja. Emiatt persze kicsit aggódom is. Ugyan nekünk a társulatban most nagyon jó, de ki tudja, mi lesz majd húsz év múlva… A pandémia is megmutatta, mennyire instabillá tud válni a helyzet a szakmánkban. Nekünk sikerült jól átvészelni és fenntartani az érdeklődést. De ehhez olyan vezető kellett, aki ki tudta találni, hogyan. Mi ugyanúgy dolgoztunk, csak nem a nézők előtt. Felvételek készültek.
Összességében tehát aggódunk, ha Lizi a balett mellett dönt, de nem tudunk mit kezdeni vele, hisz apukája, anyukája is ebben van benne, ez az életünk. Sokat van velünk, látja, ebben fog felnőni. Valamilyen szinten biztos, hogy fog táncolni. Már most is gyakran kéri, hogy tegyünk be egy-egy számot, és olyan koreográfiát lejt, hogy csak nézünk. Nagyon jól leutánozza, amit lát, és remekül összekombinálja a lépéseket. Az, hogy szereti a táncot, abban is segít, hogy jobban elfogadja, amikor dolgoznunk kell. Mert megérti, hogy ez mennyire fontos.

Szerinted hogyan segíthet a gyerekek fejlődésében a tánc?

A mozgáskoordinációs képességet, az egyensúlyérzéket például kiválóan fejleszti. Emellett nagyon egészséges maga a mozgás, legyen szó akár táncról, akár sportról. A tanulási képességekre is pozitív hatással van, hiszen amikor a gyermek egy mozdulatot leutánoz, az is egy összetett tanulási folyamat. Tudatosítania kell, hogy a jobb vagy a bal kezét emeli. Emellett természetesen a koncentrációt is fejleszti.
Ezért örülök, hogy Lizit érdekli a tánc. Ha pedig úgy látjuk, hogy tehetséges, bármennyire féltjük, támogatni fogjuk abban, hogy az élete része maradjon. Hiszen a világon a legjobb dolog a tánc. Ha szeretnénk együtt lenni másokkal, elmegyünk bulizni, és táncolunk. Nyilván nekem kicsit mást jelent, mert a hivatásom és imádom. Amikor a színpadon táncolok, teljesen kikapcsolok, és úgy érzem, belecsöppenek egy másik világba.

Szabados Éva
Fotók: Bánkúti András (1. kép), Orosz Sándor (2-3. kép)