130 éve halt meg Arthur Rimbaud francia költő
Százharminc évvel ezelőtt, 1891. november 10-én hunyt el Arthur Rimbaud francia szimbolista költő. 1854. október 20-án, Charleville-ben született, szigorú katolikus nevelést kapott. Korán sikert aratott latinul írt verseivel, tanárai, diáktársai csodálták képességeit.
1870-ben Párizsba szökött, ahol letartóztatták és börtönbe került, kiszabadulása után hazautazott, de később többször visszatért a fővárosba. Verseiben ekkor már megjelenik egyházellenessége. Miután Paul Verlaine olvasta a költeményeit, találkozni szeretett volna a tizenhét éves ifjúval. Rimbaud ismét Párizsba ment, ahol egy ideig Verlaine-nél és feleségénél lakott.
A két költő kicsapongó életet élt, botrányokba keveredtek, miközben Verlaine és felesége lassan elhidegültek egymástól. Az asszony végül elköltözött a kisfiukkal. A két férfi kapcsolata még a párizsi művészvilágot is megbotránkoztatta. Rimbaud egy időre ismét hazatért szülővárosába, szerette volna, ha a házaspár kibékül. Később azonban Verlaine hívására visszament. Párizsból hamarosan Belgiumba, majd Londonba, Dél-Angliába utaztak. Miután Verlaine rálőtt Rimbaud-ra, a fiatalabb költő könnyebb sérülést szenvedett, és elmenekült. Verlaine börtönbe került, kiszabadulását követően változtatott addigi életmódján.
Rimbaud verseit mindössze négy év alatt írta, nem volt még húszéves, amikor a Verlaine-nel való kapcsolat megszakadásával elfordult az irodalomtól. A régi versformákkal próbálkozott, majd a modern költészet felfogásait követte, szabadverseket is írt. Paródiáiban kifigurázta a kor népszerű irodalmárait. Költészetét látnoki költészetnek nevezzük, az impresszionista-szimbolista irányzat kiemelkedő művelője volt, mely irányzat első nagy alakjának Charles Baudlaire tekinthető, kinek legismertebb műve A Romlás virágai.
Az impresszionizmus az irodalom területén a lírában tudott igazán megmutatkozni. Főbb eszközei a metafora, a szinesztézia és a festői színek, képek használata. Az impresszionista alkotások a természet jelenségei által a művészre, a szemlélőre gyakorolt benyomásokat, érzéseket örökítik meg, a ténylegesen látható dolgok helyett. A szimbolista művész pedig összetett jelképekben gondolkodik, asszociatív képek segítségével fejezi ki magát. Így ezek a művek az irodalmi szöveg megértésén túl bizonyos lelki ráhangolódást, szellemi azonosulást is igényelnek.
„Azt mondom, hogy látnokká kell válnunk, látnokká kell tennünk magunkat. A Költő azzal válik látnokká, hogy hosszú, roppant, meggondolt munkával összezavarja összes érzékeit” – írta Rimbaud. Legismertebb művei: Kóborlásaim, A részeg hajó, A magánhangzók szonettje és az Egy évad a pokolban című önéletrajzi ihletésű írása.
„Szurok Á! hó É! rőt I! zöld Ü! kék O! – csak egyszer
lehessek titkotok mind elbeszélni bátor!
Á!: – bolyhos öv, mely a setét legyek faráról
csillog, ha szörnyű bűzt belepnek lomha testtel!”
(A magánhangzók szonettje, részlet)
Bár Rimbaud felhagyott a költészettel, lázadó szelleme, mely gyermekéveiben korlátok közé szorult, nem hagyta nyugodni. Katonáskodott, utazott, és egy francia kereskedelmi cégnek dolgozott, majd fegyverkereskedelemmel is foglalkozott. Átkelt az Alpokon. Járt a skandináv országokban, Alexandriában, Cipruson, Egyiptomban. Etiópiában telepedett le, felkereste az ország több térségét, Galla-földet és Ogadent, elutazott Szomáliába is. Utazásai során megtanult németül, oroszul, arab és hindu nyelven, beszámolókat írt a Francia Földrajzi Társaságnak.
Életkörülményei aláásták az egészségét, súlyos betegen tért haza Franciaországba, az életét azonban itt sem tudták megmenteni, Marseille-ben halt meg 1891. november 10-én. Húga szerint halálos ágyán megtért. Elhunyta után vált világhírű költővé, az Ereklyetartó címmel megjelent kötetben addig kiadatlan versei is szerepeltek.
Paul Verlaine így írt róla:
„Halott! Ó, élve élsz, ezerrel tűzzel lobog
bennem szent bámulat, idézve alakod,
s húnyt emlékek sora, élők arcainál
jobban te óriás! ezer tűz őrzi már
szűzi szerelmedet, mely nyílt gőggel ragyog.”
(Arthur Rimbaud-hoz, részlet, fordította: Somlyó György)
Bogár Erika
Forrás: wikipedia.org, vates.hu, tudasbazis.sulinet.hu, enciklopedia.fazekas.hu, Baudlaire, Verlaine és Rimbaud: Versek, Európa Könyvkiadó 1998.
A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.