1931-ben Harmath Imre mutatta be a teátrum akkori igazgatójának, a mindössze 19 éves, ámde végtelenül tehetséges Fényes Szabolcsot, akivel már 1927-ben közös dalt írtak. Eredetileg Ábrahám Pállal, a Viktória című operettel világhírűvé vált komponista zenéjével mutatták volna be a Mayát, de a két szerző összeveszését követően jutott eszébe Harmathnak Fényes Szabolcs.

Az ősbemutatón az Operaház neves karmestere, Komor Vilmos vezényelt, aki a zenét rendkívül igényesnek tartotta. A címszerepet végül a kor legnagyobb operettprimadonnája, Honthy Hanna játszotta és énekelte (a képen). Eredetileg ugyanis teljesen elutasította, hogy egy ismeretlen zeneszerző művében lépjen színpadra, el sem olvasta a darabot, a zenei anyagot sem ismerte.

A próbák azonban nem zajlottak minden zökkenő nélkül. A fiatal zeneszerző korrepetitorként is közreműködött a próbákon, és mikor Honthy Hanna nem az általa képzelt módon énekelte Maya dalát, minden bátorságát összeszedve felszólt neki a színpadra: „Művésznő, kérem! Ez így nem lesz jó!”, amelyre Honthy így reagált: „Gimnazista! Mars vissza, az iskolába!”. Sztárságát igazolja, hogy a plakátra nem a szerzők, hanem az ő neve került fel a legnagyobb betűkkel.

A további főszerepeket Kertész Gábor (Charlie), Sziklay József (Rudi), Szokolay Olly (Madelaine), Somogyi Nusi (Barbara), Békássy István (Dixie) játszották. Az előadást Lóránth Vilmos rendezte. Eredetileg november 7-én mutatták volna be, de Honthy Hanna betegsége miatt végül három napot csúszott a premier.

Az operett fordulatos, „rafinált szerelmi játszmákban bővelkedő” története, a rendezés, a díszlet, a színészek alakításainak ötvözete a nagyszerű muzsikával megerősítve óriási sikert aratott az ősbemutatón. Ezt követően Lakatos László, a kor egyik kedvelt szerzője így írt: „Fényes Szabolcsban felfedeztem egy új Puccinit, egy új Lehárt. Ez a húszéves fiatalember több mint tehetséges. Vannak melódiái, van fantáziája és bizonyára van sok ambíciója. Boldog jövő vár rá. Ámbár azt hiszem, Fényes Szabolcs már ma is boldog. Színre került, sikere van, tapsolnak neki!” A szövegkönyv dicsérete sem maradt el a kritikákban: Harmath Imre „tehetsége, humora, szíve, lírája tölti be azt a keretet, amit három oldalról színfalak határolnak. Elmond egy tragikusan induló, vidámságba torkolló mesét, és még az emésztő forróságú Szaharán is oázist varázsol, viszont ha akarja, a jazzes, bolondos bárhangulat közepén szíven üti az embert egy szóval. … Harmath Imre operettje kész és épkézláb, kedves mese, amely gazdag lehetőségeket nyújt a zeneszerzőnek, a rendezőnek, a díszlettervezőnek.”

A világhírű Lehár Ferenc a bemutatót követően így nyilatkozott: „Tegnap este egy roppant ígéretes, roppant tehetséges fiatal komponistát ismertem meg a Fővárosi Operettszínházban. Áradó dallamok, pattogó ritmusok váltják egymást operettjében, a Mayában. Fényes Szabolcs istenáldotta tálentum, gratulálok!”

A Mayát választották a Magyar Rádió első élő színházi közvetítésére is. Nagy sikerét talán az is igazolja, hogy 1932 februárjában már a 100. alkalommal játszották. Fényes Szabolcsnak ezt az operettjét az elmúlt 90 évben számtalanszor műsorra tűzték a magyar színházak, sőt tévéváltozata is elkészült. A teljesség igénye nélkül olyan nagyszerű színésznők bújtak a címszereplő bőrébe, mint Karády Katalin, Tolnay Klári, Pécsi Ildikó, Almási Éva, Lehoczky Zsuzsa, Fischl Mónika.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Winkler Gábor: Operett; Nemlaha György: Fényes Szabolcs Maya; wikipedia; operett.hu

A kép az OSZK Digitális Képarchívumának gyűjteményéből származik. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel ezen a linken található.