A bibliotéka a Girolamini templomegyüttes része, melyet 1866-ban nemzeti műemlékké nyilvánítottak. Az épületet a 18. században Arcangelo Guglielmelli (kb. 1650-1723) alakította át, de munkáját fia fejezte be 1727-ben. Pietro Bardellino (18. század vége) szépséges freskói díszítik.

Giambattista Vico (1668-1744) nápolyi filozófus, történész és jogásznak, aki minden művének első kiadását a könyvtárnak ajándékozta, egy külön szobát szenteltek az épületben. Ez 1727 és 1736 között készült el, és az összes falát diófa polcok borítják. A fatáblákból álló mennyezeten egy fenséges vászonfestmény a hit diadalát ábrázolja a tudomány felett. Az oldalakon, a lunettákban (ablak feletti félkör, díszítéssel) a művészetek és tudományok (festészet, szobrászat, földrajz, orvostudomány, jog, mezőgazdaság, kereskedelem) allegorikus alakjai láthatók. A Camino szoba – mely konzultációs és olvasóteremként szolgált – hátsó falán egy nagy, 17. századi, szürke kandalló található, mely fölött a Madonna della Vallicellát ábrázoló fehér márvány dombormű látható.

A szomszéd szobában a fapolcokon kéziratokat és ritkaságokat őriznek, a következőt pedig Benedetto Croce-nak, az idealista filozófusnak (1866-1952) szentelték. A könyvtár két történelmi terme az Oszlopok csarnoka és a Ferrara szoba. Az előbbi 1671 és 1701 között épült, és három boltív jellemzi, amelyeket két kőoszlop támaszt alá, innen kapta a nevét. Az utóbbi tágas környezete jelenleg konferenciateremnek van kialakítva, amely a rendezvényeknek ad otthont.

A Girolamini (hivatalos neve: Biblioteca Statale Oratoriana del Monumento Nazionale dei Girolamini) Dél-Olaszország egyik leggazdagabb és a város legrégebbi nyilvános bibliotékája. 1586-ban nyitották meg a nagyközönség számára, ami abban az időben nem volt szokásuk a szerzetesi könyvtáraknak. A cél az egyházi kultúra, a gyülekezet irodalmi és tudományos életének népszerűsítése és terjesztése volt. 1866 után, amikor a szerzetesrendek elveszítették függetlenségüket és vagyonukat, az intézmény állami kezelésbe került, és azóta is ott van. Az 1980-as földrengés okozta károk miatt bezárták, és nem tartották karban megfelelően. A helyreállítási és állagmegóvási intézkedések után 2012-ben ismét kinyitották az új igazgató, Marino Massimo De Caro vezetésével.

Ugyanebben az évben 3000 páratlan értékű kéziratnak és könyvnek veszett nyoma a könyvtárból, köztük a világ első könyvkiadója, az Aldus Manutius (1449-1515) által 1502-ben nyomtatott Dante című kötet, és Francesco Colonna Hypnerotomachia Poliphili c. művének első, 1499-es kiadása. 257 könyvet megtaláltak Veronában, 543-at pedig Németországban, a többi eltűnt a fekete kereskedelem útvesztőiben. A kár – az eszmei értéken kívül – több mint 6 millió euró.

A könyvtár fő gyűjtőköre a filozófia, a keresztény teológia, az egyháztörténet, az irodalom, a régészet, a numizmatika, a szakrális zene és Európa története. Az állomány 159.700 darabból áll, melyek között ókori kéziratok is találhatók, valamint 94 ősnyomtatvány (15. században nyomtatott könyv), 5000 antikva (16. században nyomtatott könyv), 6500 16-19. századi kézirat, sok mikrofilm és 485 folyóirat.

Itt őrzik Giuseppe Valletta (1636-1714) filozófus magángyűjteményét is, mely 18.000 kötetet tartalmaz ritka kiadásokkal a klasszikus görög és a latin irodalom, a történelem és a filozófia témaköréből, valamint a Gervasio gyűjteményt (5057 kötet), régészeti, numizmatikai és klasszikus irodalommal. Meg kell említenünk még a Ferrigni gyűjteményt, mely elsősorban jogi, irodalmi és filológiai jellegű szövegeket tartalmaz, valamint a Borrelli-Spada gyűjteményt és a Valeri gyűjteményt (940 kötet), mely Nápoly és Dél-Olaszország történetével foglalkozik.

Az állomány digitalizált része hozzáférhető a nagyközönség számára, de maga a könyvtár nem látogatható, mert a rendőrség mindent lefoglalt a 2012-es nagymértékű könyvlopás miatt. A botrány elülte után helyreállítási munkálatok miatt tartják zárva a bibliotékát, de egy-egy alkalommal megnyitják a nagyközönség előtt, nehogy feledésbe merüljön. A zárvatartás alatt nagyszabású digitalizálási projekt vette kezdetét a könyvtárban, melynek célja, hogy 15 millió euró felhasználásával digitalizáljanak és közzétegyenek 5000 ősi kéziratot.

tmoni

Forrás: Fidelio, Wikipedia (angol, olasz), Internet Culturale, Napoli da Vivere, Art bonus, Biblioteca e Complesso monumentale dei Girolamini, KissKiss Napoli, Altritaliani.net, Storiacity.it

A képek a Wikimedia Commons, a flickr.com és az internetculturale.it gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép; 9. kép.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Biblioteca Palafoxiana
2. rész: A pármai Palatina Könyvtár
3. rész: Biblioteca Joanina
4. rész: Az admonti bencés apátság könyvtára
5. rész: Anna Amalia Hercegnő Könyvtár
6. rész: Az ottobeureni bencés apátság könyvtára
7. rész: Biblioteca Marucelliana
8. rész: Az oxfordi Codrington Library