Bár egész életében tobzódott az élvezetekben – szeretők egész hadát mondhatta magáénak –, valójában nagyon is tépelődő, érzékeny lélek volt, amit kiválóan érzékeltetett szenvedéllyel lángoló tekintetének és jellegzetes, szerzetesekéhez hasonlító öltözékének ellentéte. „Az igazi szerelemtől nagyon félek, de egyben tisztelem is” – fogalmazta meg egyszer, és valóban ennek megfelelően élt. Az örömök szakadatlan hajszolása mellett talán anyja súlyos depressziója is hozzájárulhatott ahhoz, hogy határozottan elzárkózott a komoly kapcsolatok és a családalapítás elől – attól tarthatott, hogy a betegség öröklődik. Ezért aztán elköteleződés helyett inkább változatos szexuális kalandokkal szórakoztatta magát. Ám a szerelem nem elhatározás kérdése, ez pedig Gustav Klimt életében is bizonyítást nyert. A férfi, akinek házasságon kívül egyes források szerint 14 gyermeke volt – és akiről a kortárs Alma Mahler kijelentette, hogy „bárkivel kikezd, akit talál” –, akarata ellenére is élete végéig szívében őrzött egy nőt: Emilie Flögét. Talán sosem ismerték volna meg egymást, ha a nő testvére nem megy hozzá Klimt öccséhez, Ernst-hez. Ám a frigy megköttetett, és a férj halála után a festő egész nyarakat töltött a családdal. Ekkor került közel a szecesszió lelkes rajongójának bizonyuló fiatal nőhöz, aki hamarosan a múzsa, barát, szerető(?) szerepét is betöltötte életében, és aki nemcsak lelkiekben, de a kreativitás terén is méltó párja volt.

Emilie Flöge (nlc.hu)

Nem csoda, hogy talán legismertebb, A csók című képen is Emilie tűnik fel. Bár több mitológiai magyarázat született a képen látható párral kapcsolatban, a festő barátai biztosan tudni vélték, hogy magát Klimtet és kedvesét láthatjuk a hangulatában és mondanivalójában is megosztó ábrázoláson. Egy biztos: bár a festményt a szerelem szimbólumaként tartják számon, a szerelmesek közötti kapcsolat milyenségéről sokan másként gondolkodnak. Van, aki alárendelt viszonyt vél felfedezni a férfi és a nő között, mások ugyanebben a kompozícióban a harmónia egyértelmű jeleit látják. Arról azonban, hogy kinek van igaza, csak maga Klimt tudna nyilatkozni. (A cikk szerzője az utóbbi tábor véleményét osztja, ugyanakkor egyértelműen érzi a képen az alkotó félelmét a mély érzelmektől. A testek összeolvadnak, a nő arcán nyugalommal fogadja a csókot, mégis olyan, mintha a pár egy szakadék peremén egyensúlyozna.)

Lapozgasson Klimt reprodukciókat! (Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria CC BY-NC-ND)

Bárhogyan is állt Klimt a szerelemhez, képeinek köszönhetően Emilie örökre ismert lett, ráadásul saját tervezésű ruháiban vonult be a halhatatlanság birodalmába. A festő persze rajta kívül még számtalan nő nevét emlékezetessé tette festményeivel. Ott volt például a vörös hajával különösen bujának ható Marie Zimmermann, aki az 1903-as Remény című képről várandósan tekint ránk, és a festő két házasságon kívül született gyermekének is életet adott. Aztán Adele Bloch-Bauer, akit az ótestamentumi hősnőként, Juditként is láthatunk a művész 1901-ben készült képén – és még sorolhatnánk. A szeretők listáját persze tovább gyarapították a művész más modelljei, akikről már a korabeli pletykák is azt tartották, hogy a munka közben a festő szeretői lettek. Ám bármennyi kalandja is volt, Klimt nem szabadulhatott Emilie hatása alól. Szoros kapcsolatuknak talán legfőbb bizonyítéka, hogy szélütése után, 1918. február 6-án a spanyolnátha okozta tüdőgyulladástól haldokolva állítólag őt hívta utolsó szavaival halálos ágyához.

Címlapkép: Klimt és Emilie, utóbbi egyik saját kreációjában (twitter.com)

Kecskés Nikoletta
Forrás: forumhungaricum.hu