Karl volt a legidősebb fia Gottschalk Diederich Bädekernek (1778-1841), így a tíz testvér közül ő örökölte a nagyapja, Zacharias Gerhard Bädeker (1750-1800) által alapított kiadót. 1850 körül változtatta meg a neve helyesírását: az umlaut helyett sima „a” hangzót használt.

Karl Baedeker Hagenben tanult, majd Heidelbergbe költözött, ahol a vezető helyi könyvkereskedő mellett dolgozott, míg be nem vonult katonának. A szolgálat teljesítése után Berlinbe ment, ahol 1823 és 1825 között Georg Andreas Reimer könyvkereskedőnek volt az asszisztense. Ezután hazatért, és apja mellett tevékenykedett 1827-ig, amikor is Koblenzben megnyitotta saját üzletét. 1829-ben megnősült, felesége Emilie Heintzmann lett, akitől az idők során 5 fia és 5 lánya született. 1832-ben megvásárolta Franz Friedrich Röhling (1796-1846) koblenzi kiadóját, amely 1828-ban útikönyvet adott ki Rheinreise von Mainz bis Cöln címmel. Ez a kiadvány szolgáltatta a kiindulópontot Baedeker saját útikalauzaihoz.

Miután a könyv elfogyott, Baedeker új kiadással jelentkezett, amely felhasználta az eredeti egy részét, de hozzáadta saját ötleteit is, amit szerinte egy útikönyvnek tartalmaznia kell, hogy a használó fizetett idegenvezető nélkül is boldoguljon, s minden információt egy helyen megtaláljon: útvonalakról, közlekedésről, szállásról, éttermekről, borravalókról, látnivalókról, sétákról és természetesen az árakról. Felismerte a megbízható, minőségi térképek fontosságát is, ezért együttműködött a darmstadti Eduard Wagner térképspecialistával, melynek köszönhetően az útikalauzaiban közölt térképek jóval megelőzték korukat. De többet tett olvasóiért annál, hogy információkkal lássa el őket: példát mutatott a magán- és nyilvános erényekről a takarékosságtól a hazaszeretetig, megvigasztalta a félénkeket és bátorította a merészeket, megtanított az adott hely udvariassági formáira és szabályaira, a szükséges ravaszságra – azaz az erkölcsi tisztességet a gyakorlati bölcsességgel ötvözte.

Karl Baedeker útikönyveihez a John Murray brit kiadó stílusát követte, s ezt készséggel mindig el is ismerte. Koblenzi könyvesboltjában sok turista megfordult, akik Murray-kalauzt kerestek, és a német kiadó elhatározta, hogy lekörözi a britet – ami sikerült is neki, nem véletlenül emlegetik a „modern turizmus atyjaként”. 1846-ban a Handbuch für Reisende durch Deutschland und den Oesterreichischen Kaiserstaat harmadik kiadásában bevezette híres „csillagok” minősítését látnivalók, szálláshelyek és éttermek tekintetében, és ez volt az első vörös kötésű útikalauza, amely a barnákat váltotta fel, s amelyet hamarosan minden útikönyvkiadó utánzott. 1856-ra már kész volt a tökéletes útikönyv: vörös kötés, arany felirat, tiszta, pontos és részletes tartalom – ezekkel az állandó ismertetőjegyekkel váltak híressé. 1828 és 1856 között 16 kötetet jelentetett meg – többek között – Hollandiáról, Belgiumról, Svájcról és Párizsról. 1836-ban kiadta a The Traveller’s Manual of Conversations című könyvet angol, német, francia és olasz nyelven, mely nagy sikert aratott, és számos kiadást ért meg. Ebben már az európai devizaárfolyamok, valamint a kontinens főbb arany- és ezüstérméinek címletei is szerepeltek, beleértve Skandináviát és Oroszországot is. Az első francia nyelvű Baedeker útikalauz 1846-ban jelent meg, de az első angol nyelvű már csak a halála után, 1861-ben. A XIX. század utolsó évtizedeiben már Európa-szerte az ő útmutatásaiból tájékozódtak az utazók. Ezzel kiadványai nemzetközi szintre emelkedtek, és új műfajként vonultak be a könyvkiadás történetébe.

1981-ben Alex W. Hinrichsen (1936-2012), a Baedeker-család és -kiadó történetének kutatója számozási rendszert készített az 1828-as Rheinreise óta kiadott összes Baedeker útikalauzhoz és kézikönyvhöz. A listát rendszeresen frissítette. Ennek alapján összesen 992 Baedeker-útikönyv került kiadásra: 500 németül, 266 angolul és 226 franciául.

Karl Baedeker híres volt nyelvtudásáról, kemény és gondos munkájáról, magas szakmai színvonaláról és megvesztegethetetlenségéről. Információit a legjobb források és szakértők bevonásával ellenőrizte, kutatásait inkognitóban végezte, s egyedül készítette el az új köteteket, miközben a régieket időről időre felülvizsgálta. Pontossága olyan híressé tette, hogy még Jacques Offenbach (1819-1880) is megörökítette Párizsi élet (1866) című művében: „Királyok és kormányok tévedhetnek / De Baedeker úr soha.” A rengeteg munka aláásta egészségét, és 1859. október 4-én, 57 éves korában meghalt. Ekkor már Európa nagy részét lefedték kiadványai. Munkáját fiai, Ernst (1833-1861), Karl (1837-1911) és Fritz (1844-1925) folytatták, sőt fejlesztették a vállalkozást. 1914-re már egész Európát és Észak-Amerikát, valamint Ázsia és Afrika nagy részét ismertette a „Kézikönyvek utazóknak” sorozat. A Baedekers Autoführer Verlag máig működik (székhelye Ostfildern), és ma is a világ legsikeresebb útikalauz-kiadója, bár 1984-ben a Langenscheidt kiadói csoport tulajdonába került.

tmoni

Forrás: Wikipedia (angol, német), Britannica, Múlt-kor, Edward Mendelson: Baedeker’s Universe, travelo, Baedeker

A képek a flickr.com és a Wikimedia Commons gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.