A város által felkért Alexandre-Théodore Brongniart (1739-1813) építész és Nicolas Frochot (1761-1828) várostervező által létrehozott Père-Lachaise-t 1804-ben nyitották meg, és akkor a város szélén helyezkedett el. A XIV. Lajos (1638-1715) gyóntatópapja, Père Francois de la Chaise (1624-1709) emlékére alapított kápolnáról nevezték el, mellette alakították ki. A párizsiak nem kedvelték, mert nem akartak olyan messzire menni a körmenetek alatt. Napóleon (1769-1821) úgy akart kedvet csinálni a lakosságnak az ide való temetkezéshez, hogy híres emberek földi maradványait helyeztette át az új temetőbe, például III. Henrik feleségét, Lotaringiai Lujzát (1553-1601), Jean de la Fontaine költőt (1621-1695), Molière-t, a drámaírót (1622-1673), vagy a tragikus véget ért szerelmespárt, Heloise-t és Abélard-t (ők a sírkert legidősebb „lakói” a 11-12. századból). És a dolog működött. Egyre felkapottabbá vált, végül ez lett az „igazi”. 1830-ra már több mint 30 ezer embert temettek ide, és többszöri bővítés (1824, 1829, 1832, 1842, 1850) után elérte mai méretét. Jelenleg több mint egymillió ember nyughelye.

A nekropolisz egyedi kialakítású: egy angol park jellegzetességeit ötvözi a mély szemlélődés helyszínével. Egy igazi szabadtéri múzeum, mely számos, a temetkezéssel kapcsolatos építészeti és szobrászati alkotásnak ad otthont: Haussmann-boltozatoknak, gótikus síroknak, antik mauzóleumoknak, neoklasszikus épületeknek, valamint mindenféle stílusú szobornak. A temetkezési kápolnát Étienne-Hippolyte Godde neoklasszikus építész (1781-1869) emelte 1823-ban, 1825-ben pedig a monumentális főbejáratot (ezen kívül még 4 bejárat van).

A neobizánci stílusú kolombáriumot és krematóriumot 1894-ben Jean-Camille Formigé (1845-1926) tervezte egy épületben. A temető sírhelyei az egyszerű, dísztelen kopjafától a magasba tornyosuló emlékművekig, sőt apró kápolnákig terjednek. A sírkert számos elemét műemlékké nyilvánították, mint például a főbejáratot, a kápolnát, a Kommünárok falát, az Albert Bartholomew (1848-1928) által 1887-1889 között alkotott halottak emlékművét, a legrégebbi sírokat vagy a kolombárium-krematórium komplexumot.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Az egész világon sehol sincsen egyetlen helyen ennyi sírja ismert és híres személyiségeknek. Père-Lachaise a végső nyughelye Frédéric Chopin zeneszerzőnek (1810-1849, kivéve a szívét, melyet a varsói Szent Kereszt templom egy oszlopában őriznek), Maria Callas operaénekesnek (1923-1977), Marcel Proust írónak (1871-1922), Edith Piaf énekesnőnek (1915-1963), Oscar Wilde költő-írónak (1854-1900), Jim Morrisonnak, a The Doors frontemberének (1943-1971), Guillaume Apollinaire költőnek (1880-1918), Honoré de Balzac írónak (1799-1850), Sarah Bernhardt színésznőnek (1844-1923), Georges Bizet zeneszerzőnek (1838-1875), Eugène Delacroix festőnek (1798-1863), Paul Éluard költőnek (1895-1952), Jean de La Fontaine írónak (1621-1695), Amedeo Modigliani festőnek (1884-1920), Yves Montand színésznek (1921-1991), Gioachino Rossini zeneszerzőnek (1792-1868) és még sorolhatnám… És persze vannak magyar vonatkozásai is, melyről Szirbek István, Párizsban élő művészettörténész és idegenvezetőtől hallhatunk:

Több mint 50 emlékmű is helyet kapott a sírkertben, ezek közül a legismertebb a Kommünárok fala (Le Mur des Fédérés), a legrégebbi pedig a júniusi áldozatok emlékműve (1832). Ezenkívül emléket állítottak a különböző háborúk, a nem katonai szolgálat, a népirtás, valamint a katasztrófák áldozatainak is.

tmoni

Fotógaléria: A világ leglátogatottabb temetője

18 kép

 

Forrás: CBC, Wikipédia, Wikipedia (angol) francia, Utazom.com, Hetedhétország, francianyelv.hu, a temető honlapja, Britannica

A képek a Wikimedia Commons és a flickr.com gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép; 9. kép; 10. kép; 11. kép; 12. kép; 13. kép; 14. kép; 15. kép; 16. kép; 17. kép; 18. kép.

A YouTube-ra feltöltött videók beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltők/tulajdonosok felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videók a következő linkeken találhatók a feltöltő megnevezésével: 1. videó; 2. videó.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Akinek füstöl a keze alatt a billentyű
2. rész: Mini várak között
3. rész: Közép-Európa leghatalmasabb erődítménye
4. rész: Bolhányi művészet, mákszemnyi nagyságok
5. rész: A világ legnagyobb hangszere, a Nagy Stalacpipe orgona
6. rész: Óriásmozaik Rubik-kockából
7. rész: Salvator Mundi – Minden idők legdrágább festménye
8. rész: A pénz nem boldogít! Vagy mégis!?
9. rész: A világ legnagyobb világító betleheme Manarolában
10. rész: Minden idők legnagyobb koncertjei
11. rész: Kolodko miniszobrok
12. rész: Labirinto Della Masone – A világ legnagyobb szabadtéri labirintusa
13. rész: A világ leghangosabb zenekarai
14. rész: Binhai szeme - Egy modern és futurisztikus könyvtár
15. rész: Predjama: a világ legnagyobb barlangvára
16. rész: Gigantikus kódex
17. rész: A világ legnagyobb Krisztus-szobrai
18. rész: A világ legsikeresebb albumai
19. rész: Minden idők legsikeresebb zenei előadói
20. rész: Minden idők legtöbb Grammy-díjasai
21. rész: Európa legrégebbi fahídja: a Kappelbrücke
22. rész: Mural das Etnias ‒ A világ (egykori) legnagyobb utcai graffiti műalkotása
23. rész: Amikor a felsepretlen padló divat volt
24. rész: A világ legjobb könnyűzenei énekesei
25. rész: Burj Khalifa: A világ legmagasabb épülete
26. rész: Menjünk vendégségbe a Nádasdyakhoz!
27. rész: A könnyűzene történetének legjobb gitárosai
28. rész: A Föld legtisztább tava
29. rész: A könnyűzene történetének legjobb dobosai