A képet Gustav Klimt arany korszakának csúcsán festette, és hatalmas sikert aratott vele, hiszen grandiózus méretével és ragyogó színeivel lenyűgöző alkotás. Jól illik a művész nőket ábrázoló festményeinek sorába, melyek a japán festészet hagyományait építik be egy aranyozott, már-már vibráló világba. Az éppen elkészült művet az állam vásárolta meg, és helyezte el jelenlegi helyére.

A csók (eredeti címe A szerelmesek) a szerelem oltárképe, melyen a két alak egy virágos réten fonódik össze, egy szakadék szélén. Ez a térbeli bizonytalanság még hangsúlyosabbá teszi a képzőművészet leghíresebb csókját, férfi és nő egységének aranyba foglalt, álomszerű, már-már mágikus szimbólumát. A képből sugárzik az érzékiség, melyet az uralkodó arany tónus mintegy dicsfénybe emel, hiszen az összeolvadt párt isteni pompa veszi körül, ami spirális kidolgozása révén a szerelem végtelenségére utal. Ez éles ellentétben áll a szakadék szélével, ahol a csók történik, s ami minden dolgok végességét sugallja. Ez az ambivalencia köti össze a párt, na meg az arany ragyogás, mely összefogja őket, de egyben el is különíti kettősüket minden mástól. Testük nem látszik a lepelben, az absztrakt díszítés megszünteti a testiséget, a nemiség mégis jelen van a maszkulin és feminin mintákban, a nő térdelő testhelyzetében, valamint a párt körülvevő fallikus szimbólumban.

A vakok és gyengénlátók számára készített narratíva a festményről így szól: „Válltól lefelé a két szereplő teste nem látszik, mintha puha paplan, takaró ölelné őket körbe, talán szerelmük allegóriája. Ez a paplan arany alapon színes, mintás. A férfi oldalán maszkulin formák jelennek meg, fekete-fehér téglalapok, egyenesek, a nőén pedig örvénylő csigavonalak, középen kis ponttal. Szerelmese felé közeledve ezek a pici örvények egyre színesebbek, mintha virágba borulnának. Alsó lábszára kilátszik a takaró alól, bokáján apró-levelű, aranysárga futónövény szalad lefelé, egy gombostűfejnyi színes virágok pöttyözte mezőre, ami fölött mintha lebegne a pár. Az egész jelenet nagyon álomszerű.” Érzékletes, nem igaz? És ráirányítja a figyelmet olyan apró részletekre is, amelyek felett első látásra talán elsiklottunk volna. És valóban, a kidolgozás tökéletes a legapróbb momentumig. A díszítések, az apró kis virágok szinte mozgósítják, életre keltik a képet, a színek pedig varázslatos, valóságon túli hangulatot kölcsönöznek neki.

A művészettörténészek úgy vélik, hogy a mű magát Klimtet ábrázolja múzsájával, Emilie Flögével (1874-1952), az extravagáns divattervezővel, akivel egész életében szoros baráti viszonyt ápolt. Szeretők is voltak? Lehet, de ez csak feltételezés, mert nyíltan sosem vállalták fel kapcsolatukat. Az biztos, hogy a nagy nőcsábász festő életében Emilie volt az egyetlen, aki végig mellette állt, s az is ő volt, akit halálos ágyán magához hívatott, s akire birtokának felét hagyta. Inspirálták és kiegészítették egymást, de megőrizték függetlenségüket. A divattervezőnő avantgárd ruhakölteményei fel-felbukkannak Klimt képein. A hölgy védjegyei a vállakról lelógó, széles ujjú, fűző nélküli ruhák voltak extravagáns mintázattal. Stílusára hatott barátjának bohém világa – talán ezért festenek olyan jól modelljei a szecessziós alkotásokon.

A csók roppant érdekes és rejtélyes alkotás, legalábbis többféleképpen értelmezhető. Vannak, akik valóban a művészettörténet legszebb csókjának látják – különleges tálalásban. De vannak, akik szerint nem is igazi csókról van szó, hiszen a férfi valóban megcsókolja a nőt, de vajon a hölgy viszonozza ezt? Vagy csak hagyja? Tetszik neki egyáltalán? Hiszen elfordítja a fejét… A kéztartása sem egyértelmű, magához is szoríthatja párja kezét, de el is tolhatja magától – nézőpont kérdése. És még sorolhatnánk a kérdőjeleket, amelyek felmerülnek a figyelmes szemlélőben. Talán pont ez a titokzatosság, többértelműség, ambivalencia teszi a képet elképesztően vonzóvá, mert nemcsak gyönyörű, hatásos és lenyűgöző a szecesszió e csodája, hanem már-már mágikusan vonzó is – az ember alig tudja levenni róla a szemét, amikor az eredeti előtt áll.

tmoni

Forrás: Wikipédia, Wikipedia (német), Kreatív Kávé, Cooltour, Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesületének honlapja, Múlt-kor, Művészet Junkie

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd
26. rész: A chartres-i székesegyház
27. rész: Arany körgallér a bronzkorból
28. rész: A Fabergé-tojások
29. rész: Lechner Ödön: A pozsonyi kék templom
30. rész: Gulácsy Lajos: Varázslat
31. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás Taorminában
32. rész: Hadrianus síremléke, az Angyalvár
33. rész: A Prima Porta-i Augustus szobor
34. rész: Raffaele Monti: A menyasszony
35. rész: Munkácsy Mihály: Krisztus-trilógia
36. rész: Tiziano Vecellio: Pesaro Madonna
37. rész: Róth Miksa: Napfelkelte
38. rész: Gustav Klimt: Pallasz Athéné
39. rész: A Neuschwanstein kastély
40. rész: A pisai ferde torony
41. rész: Frida Kahlo: Önarckép tövises nyaklánccal
42. rész: Ara pacis Augustae (Az augustusi béke oltára)
43. rész: A capitoliumi nőstény farkas
44. rész: A prágai Szent Vitus-székesegyház
45. rész: A négy tetrarcha portrészobra
46. rész: Johannes Aquila: Szent László – A veleméri templom freskórészlete
47. rész: A Colosseum
48. rész: A conwyi vár
49. rész: Antoni Gaudí: Park Güell
50. rész: A maharadzsapalota
51. rész: Niobé-kratér
52. rész: Ponte Vecchio
53. rész: Az Aranyhajó
54. rész: A Szent István-terem
55. rész: Humayun császár síremléke
56. rész: A Big Ben
57. rész: A rábaszentmiklósi Szent Miklós templom
58. rész: A Mátyás-templom
59. rész: A Sándor-erőd
60. rész: A Hohenzollern-kastély