Az orvostanhallgató forradalmár történetét tartalmazó „Csö In Huan dosszié” a Magyar Nemzeti Levéltárban (MNL) található, és bárki hozzáférhet, aki rendelkezik látogatói jeggyel. A dosszié összesen 39 oldalból áll. Az MNL-ben őrzött, 1945-től (gyarkorlatilag 1948-tól) 1989-ig terjedő időszakról szóló, Koreával kapcsolatos iratokat mikrofilmesítették, így ebben az írásban is az iratszám helyett a mikrofilmtekercs száma, illetve az oldalszámok vannak feltüntetve.

Csö In Huan 1934-ben Észak-Koreában, Észak-Phenjan tartomány (평안북도) Üzsu (의주) városában született. A gimnáziumot szülővárosában, Üzsuban végezte, majd az érettségi évében elnyert egy magyarországi ösztöndíjas lehetőséget, így 1953 szeptemberétől Budapesten tanult orvostanhallgatóként. Már 3 éve Budapesten tartózkodott, amikor Magyarországon kitört a forradalom. Csö In Huan az oroszok ellen harcolt a forradalom magyar résztvevőivel együtt. Dr. Jozsef Diossilagy, aki jelenleg Kanadában él, és egy aktív forradalmi csoportnak volt a vezetője, a saját aláírásával ellátott igazolással hitelesítette, hogy Csö In Huan az 56-os forradalomban aktívan részt vett az antikommunista oldalon. Miután leverték a forradalmat, az akkori Jugoszláviába menekült, és kilenc hónapig tartózkodott ott, sőt politikai menedékjogot is szerzett. Ezt követően továbbutazott Svájcba, 1957. szeptember 9-én, Zürichbe érkezése után Szon Ön Il (손원일) segítségét kérte, aki a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) volt fővárosában, Bonnban a Koreai Köztársaság (továbbiakban Dél-Korea) követeként tevékenykedett. Az ő segítségével Csö In Huan a zürichi orvostudományi egyetemen folytatta tanulmányait.

Talán hősünk is ott volt a felvonulók között (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)

Szon Ön Il kapcsolatba lépett Yang Ju Csánnal, az akkori washingtoni koreai nagykövettel is, hogy segítsen Csö In Huan számára anyagi támogatást szerezni az Amerikai-Koreai Alapítványtól. Ezt követően Csö In Huan 1958 márciusában a bonni dél-koreai nagykövetségtől megkapta a dél-koreai állampolgárságot igazoló papírokat, valamint dél-koreai útlevelet is szerezett. Közel másfél év múlva, 1959 júliusában aztán a berni Kínai Nagykövetséghez fordult, hogy a követségnek felvázolja saját politikai nézeteit, illetve egy Észak-Korea és Kína közötti unió vagy konföderáció létrehozásának a szükségszerűségét. Ezen igyekezete azonban nyelvi nehézségek miatt meghiúsult, így az illetékes követségi beosztott javaslatára levél formájában igyekezet megfogalmazni gondolatait. Mivel azonban a kínai nagykövetségtől nem kapott választ, a berni magyar követséghez fordult. Az 1957. október 27-én ide írt leveléből arra következtethetünk, hogy a követségen tett látogatása október második felére tehető. Levelében részletesen ábrázolja lelkiállapotát, politikai nézeteit, az 56-os forradalommal kapcsolatos tapasztalatait, valamint azt, hogy miként látja az aktuális nemzetközi politikai helyzetet. Levelében mindezek mellett kéri a nagykövetség támogatását, hogy Kínában egy éven át nyelvet tanulhasson, majd ezt követően a pekingi magyar nagykövetségen helyezkedhessen el. Mivel a magyar követségtől sem kapott választ, vagy másfél hónap elteltével, december elején ismételten levelet küldött a követségnek.

Az oroszok által szétlőtt Minőségi Áruház (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)

Csö In Huan saját politikai elgondolásainak megvalósítása érdekében mindenképpen Kínába szeretett volna utazni, nem kívánt sem Dél-Koreában élni, sem szülőföldjére, Észak-Koreába visszatérni. Sajnos a róla fennmaradt iratokban nem található utalás arra nézve, hogy mi késztethette tervei megváltoztatására, de 1960. január 21-én, a berni Magyar Követséghez postai úton Magyarországra való beutazási kérelmet nyújtott be azzal a céllal, hogy Magyarországon keresztül tudjon visszatérni Észak-Koreába. A beutazási kérelmen felül kifejtette azon okokat is, melyek véleménye megváltoztatásához vezettek. Az illetékes magyar konzul január 27-én a kérelem előlapján feltüntette, hogy az a Magyar Népköztársaság Külügyminisztériumának Útlevélosztályára továbbítandó. Azonban egyéb külügyi iratokból arra következtethetünk, hogy még a dokumentum továbbküldése előtt jelenthette Csö In Huan ügyét a központnak. Január 26-án, a berni konzul aláírása előtt, a Budapesti Külügyminisztérium Protokoll Osztálya fogadta az Észak-Koreai Nagykövetség attaséját, Kim The Hvát, akit tájékoztattak Csö In Huan beutazási kérelméről, valamint megemlítették neki, hogy a Magyar Külügyminisztérium az Észak-Koreai Nagykövetség állásfoglalása szerint le fogja bonyolítani az ügyet. Szarka Károly külügyminiszterhelyettes pedig tájékoztatta Földes Lászlót, a belügyminiszter első helyettesét, hogy Csö In Huan 2-3 hónapra tartózkodási engedélyt kér, valamint az észak-koreai nagykövetség arra vonatkozó kérését, hogy tartsák Csö In Huant Magyarország területén, a belügyminisztérium szerveinek ellenőrzése alatt.

Megkaphatta volna? (Piarista Múzeum CC BY-NC-ND)

Április 4-én a Belügyminisztérium tájékoztatta a Külügyminisztériumot az Észak-Koreai Nagykövetség igényéről, és kérte, hogy a kért 2-3 hónap helyett inkább 3-4 hónapra növeljék Csö In Huan magyarországi tartózkodásának időtartamát, amennyiben az Észak-Koreai Nagykövetségnek nincs ellenvetése. Miután az Észak-Koreai Nagykövetség a Külügyminisztériumon keresztül megkapta a fent említett tájékoztatást, kérvényezte Csö In Huan kiutazási vízumának kiállítását, mivel Csö In Huan Budapestre érkezését követően be fogják vonni dél-koreai útlevelét, s új útlevéllel fog haladéktalanul Phenjanba továbbutazni. A külügyi iratokban jelenleg ez olvasható Csö In Huanról, fénykép nem maradt róla, hazatérése utáni sorsáról sem rendelkezünk további adatokkal.

Kim Bogook (Szöul, Sungkyunkwan Egyetem)

Címlapkép: Törmelék a járdán a Minőségi Áruház előtt (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)

Forrás: forumhungaricum.hu