A Közösségi Hét négy ingyenes programsorozatot foglal magában: a fiataloknak és fogyatékkal élőknek szervezett interaktív koncerteket, az idősotthonokban tartott előadásokat, a templomi hangversenyeket és a zsinagógakoncerteket. Most jött el az ideje annak, hogy a zenekar tagjai Győrbe jöjjenek, és a gyönyörűen felújított, ma egyetemi hangversenyteremként funkcionáló hajdani zsinagógában muzsikáljanak.

A zenekar 2014 óta lép fel elhagyatott vagy funkciójukat vesztett vidéki zsinagógákban. A zsinagógakoncertek célja, hogy a holokauszt nyomán üresen maradt épületek újra megteljenek élettel, zenével és kultúrával. A zenekar tagjai ugyanakkor „be kívánják mutatni azt a zenét, amit ők tudnak legjobban”: a koncerteken zsidó vonatkozású szerzők művei és klezmerdallamok hangzanak el. Az estek zenei programján túl a jelenlévők szakavatott előadók, rabbik révén megismerkedhetnek az adott zsinagóga és a hitközség történetével. A zsinagógakoncertek a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ), az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége közös rendezvénye. A koncertek megrendezését az Art Mentor Foundation Lucerne támogatja.

A győri koncerten a konferanszié szerepét Ács Ákos szólamvezető klarinétművész vállalta magára, aki rövid ismertetést tartott az egyes zeneszámokról. A műsorban először Gioachino Rossini Az olasz nő Algírban című operájának nyitányát hallhattuk, fúvós átiratban. A kétfelvonásos vígopera Rossini egészen fiatalkori műve, A sevillai borbély előtt három évvel, 1813-ban komponálta. A pikáns történet a „szabadító operák” sorába tartozik, melyben a kor kedvelt műfajának szabályai szerint egy gyönyörű fiatal nőt elfognak, rettenetes sors vár rá, ám szerelmese időben feltűnik, és megmenti őt. A nyitány rendkívül népszerű napjainkban is, a feszes ritmika, a könnyed dallamosság, a meglepetés-effektusok felvillanyozzák a közönséget – így történt ez most is.

A lendületes muzsikát követően dr. Kurucz Ákos rabbi emelkedett szólásra. Előadásának első részében röviden összefoglalta a zsidóság győri megtelepedésének és a zsidóság útkeresésének 18-19. századi történetét. Mint megtudhattuk, Mária Terézia uralkodása alatt, az 1700-as évek második felében Morvaországból érkeztek városunkba izraeliták. Ebben az időszakban, a felvilágosodás és a nemzetállamok kialakulásának idején polarizálódott a zsidóság. A kérdés az volt, hogy lehet-e, kell-e modernizálni a zsidóságot? Felvetődött, hogy a „törvényvallásból” az új idők szavára hallgatva nem kellene-e „egyszerű” felekezetté válniuk? A zsidóságon belül több irányzat alakult ki, ezek közül a hagyományokat tisztelő ortodox és az újításokra fogékonyabb neológ volt a legjelentősebb.

A program Max Bruch muzsikájával folytatódott. Hogy került a protestáns Max Bruch zenéje a műsorba? Minden bizonnyal része volt ebben annak is, hogy a szerzőt Kol Nidrei (1880) című alkotása miatt zsidó-gyanúsnak nyilvánították, és betiltották. Darabjait 1933 és 1945 között nem is játszották német nyelvterületen. A most előadott B-dúr vonós oktettjének (op. posth.) 2. adagio tétele 1920-ban született. Ekkoriban már modern zenedarabok sokasága íródott meg – Bartók Béla „Kékszakállúja” is létezett – Max Bruch azonban maradt, aki volt: a német romantika nagy alakja. Így tehát a győri közönség élvezhette azt a lírai muzsikát, amely miatt oly sokan szeretnek hangversenyre járni.

Ezt követően, az ismeretterjesztő előadás második részében a győri zsinagóga építésének történetével ismerkedhettünk meg. A zsinagóga Benkó Károly pesti építész tervei alapján épült, kivitelezője Fränkel Vilmos bécsi építész volt. Az épület a neológ zsinagógák minden fontos stílusjegyével rendelkezik: tornya van, a tóraolvasó emelvény középről előre került, orgonát kapott (az ortodoxok nem szólaltatnak meg hangszert szombaton). A győri neológ zsidó hitközség 1870. szeptember 15-én avatta fel grandiózus zsinagógáját.

A koncert befejező részében klezmer muzsikát hallhattunk. Mint megtudtuk, ez egy gyűjtőfogalom, alapvetően a kelet-európai jiddis hangszeres tánczenét értjük alatta. Gyökerei a középkorig, a török birodalom fénykoráig nyúlnak vissza, széles körű elterjesztésében a cigányzenészek igen jelentős szerepet játszottak. A klezmer zeneszámok közé a BFZ muzsikusai becsempésztek azonban egy komolyzenei darabot, Felix Mendelssohn-Bartholdy egy szonátáját is – illusztrálva a kettő közötti hasonlóságot.

A hangverseny vastapssal zárult – a zsinagógakoncertek után szokásos közös flódnizás és beszélgetés sajnálatos módon a járvány miatt elmaradt. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a közönség „kellemes szájízzel”, új ismeretekkel és maradandó élményekkel távozott.

Berente Erika
Fotók: Kiss Géza