Születés, család

Jánossy János (névvariáció: Jánosi) fényképész mester a szlovákiai Kolozsnémán született 1884. október 28-án. Szülei id. Jánossy János és Fehér Rozália, testvérei: Ida, Gyula, Janka, András, István és Róza. János 11 éves volt, amikor a család 1895 októberében Győrbe költözött. A Pannonhalmi Szent Benedek-rend Győri Főgimnáziumában érettségizett.

Jánossy János tizenévesen (1895-1897 között, fotó: Hollósi – Szlovák, Győr):

Jánossy János (középen) szüleivel és testvéreivel:

Pálya- és párválasztás

A fényképészmesterség népszerűvé válása idején testvérével, Istvánnal együtt kitanulta ezt a szakmát. A mesterségbeli tudást gyakorolni, fejleszteni János vándorfényképészként járta a világot, megfordult Kassán is. Az erdélyi Aranyos-Tordán megállapodott. Itt ismerkedett meg Losonczy Máriával, akit eljegyzett és feleségül vett.

Felesége, Losonczy Mária egy sokgyermekes család legidősebb leánygyermeke volt. Miután összeházasodtak, bekapcsolódott férje munkájába, elvégezte a laborálás munkálatait. Mind a négy gyermekük (János /1909-1992/, Andor /1911-1999/, Mária /1914-2004/, Ilona /1919-1967/) Tordán született.

Jánossy itt fényképészműtermet nyitott Botár fényképésszel, Magyaróssy Dániel Vallásszabadság téren álló házában. Az első világháború idején is megtalálta a fotózási lehetőségeket. Készített felvételt katonák rakodásáról az állomáson, katonai táborról, de különböző munkaterületeken fáradozókról is (pl. cipészekről, mosodában, varrodában dolgozókról stb.).

Az alábbi két felvétel ideje 1917-1918, a bélyegző felirata a paszpartu hátoldalán: Jánossy János Fényképészeti Műterme, Torda, a cégjelzés felirata: Jánossy és Botár, Torda:

Jánossy Jánost a trianoni döntés 1920-ban Erdély elhagyására kényszerítette. Műtermét hátrahagyva, a család vágya, kívánsága hatására Győrbe települt át. A legidősebb fia később Budapesten mérnök lett, Andor viszont édesapja pályáját választotta.

A győri fényképészet kezdetei

A fényképezés Győrött is a vándorfényképészek megjelenésével terjedt el, akik néhány napig tartózkodtak a városban, és szolgáltatásaikat a helyi sajtóban hirdették. A 19. század végén a fényképészet terén komoly változások történtek: létrejöttek az Ipartestületek (1884), ahol már a fényképészeknek is regisztráltatniuk kellett magukat.

Az 1890-es évek végétől a Győrben született, vagy az ide letelepedett fényképészek (pl. Hollós József, Szlovák József, Papp Albert, Raab Lajos, Friedery Albert, Glück József) már állandó műtermet, „fényírdát” alakítottak ki. Fényképész dinasztiák születtek, a Jánossy família, a Dobos fotó fogalommá vált.

A fényképészetet mint ipart 1902-ben ismerték el, az 1922. évi XII. t.c. már előírta a képesítést. A vándoriparosok körét és lehetőségeit az 1925. évi kereskedelemügyi miniszteri rendelet szabályozta.

Jánossy műtermek Győrben

Jánossy János családjával kezdetben Győrben az Otthon utca 9. szám alatt élt. 1922. február 1-jén kapta meg iparigazolványát. 1922 júniusában Krummer Géza fényképész a Széchenyi tér és az Apátúr utca sarkán (Széchenyi tér 4., Apátúr u. 14.) „modern, művészi képszalont” nyitott, ahol nemsokára már Jánossy Jánossal közösen működött. Krummer 1923-ban elköltözött Gödöllőre, innentől Jánossy önállóan dolgozott. 1922 szeptemberében 109 öl kertes Otthon utcai lakhelyét eladta négyszázötezer koronáért, és ötezer koronával kedvezőbb áron megvásárolta az Apáca utca 24. számú, gőzfürdő melletti házat. Az épület felújításával, átalakításával megbízta Szokody Kálmán kőműves mestert. Miután elkészült, itt nyitotta meg új műtermét.

Győri Hírlap, 1923. március 3.:

Nem sokáig működött ezen a címen, 1923 júliusában már egy kedvezőbb helyen, a Baross Gábor u. 29. számú műtermében várta a megrendelőket.

Győri Hírlap, 1923. július 28.:

Dunántúli Hírlap, 1925. július 28.:

Műterem a város főterén

Győr főterének egyik impozáns épületét (Széchenyi tér 10.) 1895-ben építtette fel Brodszky Mór, itt volt az első állandó fényképészeti műterem, berendezve a kor legtökéletesebb műszereivel. Tőle Raab Lajos vette át a stafétabotot, ekkor az épületben már 16-18 fős csoportképeket is lehetett készíteni.

1905-ben Raab eladta műtermét Boskovitz Árminnak, és elköltözött a városból. Az új tulajdonos a fényképészeti műtermet „Rivoli” néven működtette, melyet 1907-től Szabó és Társa vitte tovább. Kampis István (1908-1912), a Langsfeld-házaspár (1912-1927) és Fábián György (1927-1931) működését követően itt rendezte be műtermét és fotóműhelyét Jánossy János fényképész mester; az épületet a Jánossy-dinasztia hetven évig használta.

Dunántúli Hírlap, 1933. február 14.:

Jánossy János fényképész a családjával: a kép bal szélén lányai, Mária és Ilona, majd felesége, Andor, Jánossy János, a kép jobb szélén János, az idősebbik fia feleségével, Jankó Margittal:

A Jánossy család az épület második emeletét foglalta el, a torony felőli bal oldalon volt a lakásuk, egybenyitva a középső részen lévő műteremmel és fotóműhellyel. (Később fia, Andor a családjával az épület jobb oldali lakásában élt.) Az utcafronton tábla hirdette Jánossy János fényképészetét. Mellette bal oldalon üveges vitrinben sorakoztak az elkészült fotók válogatott példányai. Akik a fényképész műterembe igyekeztek, a második emeleten, a lépcsővel szemben találták a bejáratát.

Régi fényképészeti eszközei

Fényképezőgépek:

Üveglemez tartó tokok:

Világítóeszközök: 1. Állólámpa: a műtermi felvételekhez egy pár ilyen lámpa volt használatban, ezek a személyt két oldalról világították meg; a fény és árnyék viszonyát lehetett a lámpákkal beállítani. 2. Spotlámpa: egyenes irányú fényt adott, egy-egy konkrét dolgot világítottak meg vele. 3. Fejlámpa: felülről adta a fényt:

Egyéb eszközök: 4. Nagyítógép: használatával negatívokról lehetett papírképeket készíteni, bármilyen méretben. 5. Papírnegatív előállító: Jánosi Andor készítette ezt a falra szerelhető gépet. Ezzel az eszközzel papírnegatívok készültek, melyek segítségével régi, törött képeket javított kiadásban reprodukáltak:

6. Rasztergép: a máskülönben kész fotó „utolsó simításait” jelentette ennek használata. A vashengerek között két nagyon finom csiszolópapír helyezkedett el, ezek között át kellett tekerni egyenként a képeket. Funkciója szerint elvette az erős csillogást a fotóról, és finom, kellemes tapintást adott:

Papírnegatív keretek, amelyekbe Jánossy belemásolta a képeket:

Felhasználta reklámozásra a képeket tartó tasakokat:

Sokszínűség a fényképészeti munkájában

A műtermében személyeket ábrázoló családi- és társasképeket, menyasszonyi- és gyermekfelvételeket, útlevél- és arcképes igazolványképeket készített. Különböző rendezvényeken minőségi felvételekkel rögzítette az eseményeket, résztvevőket.

Amikor Győr környékére kellett mennie (pl. Pannonhalmára, Gönyűre, Écsre stb.) elsőáldozást, esküvőt vagy ballagást fotózni, felkötötte a fa fényképezőgép állványt a biciklije oldalára, a fatokos harmonikás objektívvel ellátott fényképezőgépet betette a hátizsákjába, mellé az üveglemezeket, és elkerekezett oda, ahová a munkája szólította. Később, amikor Andor fia bekapcsolódott a feladatokba, ő már egy Csepel motorbiciklivel járta a környéket, elvégezve ezeket a „külső” megbízásokat.

Jánossy János egy vidéki iskolai ünnepséget és szereplőit örökítette meg az alábbi képen (Képes Krónika, 1936. szeptember 27.):

Tablókat is készített iskolák és más szervezetek részére,egy-egy tablójáról a helyi újságokban is megemlékeztek.

Dunántúli Hírlap, 1926. október 26.:

Dunántúli Hírlap, 1929. november 28.:

A Győrrévfalui Hármas Asztaltársaság díszközgyűlésén (erről is jelent meg cikk) külön köszönetüket fejezték ki Jánossynak a „művészi kivitelű munkájáért”.

Képeslapok előállításával és kiadásával is foglalkozott. Néhány képeslapja fennmaradt, melyek csoportképet, falurészletet, templomot, templombelsőt, illetve emlékművet ábrázolnak.

Fiú Felsőkereskedelmi Iskola, Győr (osztálytalálkozó, csoportkép):

Falurészletek üdvözlőlapokon:

Jánossy János az egyik bencés gimnáziumi öregdiák találkozón nem fotósként volt jelen:

1935-ben a győri iparosság nagy ünnepére, a Kézműipari Jubiláris Kiállításra került sor, s a látottakról beszámolva Jánossy János figyelemre méltó munkáiról is megemlékezett a Győri Hírlap: „Klein Pál és Jánossy János fényképészek szép munkája előtt megáll mindenki” – jegyezte meg a helyi orgánum.

Nagy István (1948-) győri fényképész így írt Jánossyról: „...volt szerencsém ismerni, jó humorú, kedves ember emlékét őrzöm. Kitartás, szorgalom és vidámság jellemezte egész életét. Ez a mentalitás érződik azokon a képeken, melyeket sok győri és vidéki család részére készített. Aktívan kivette a részét az Ipartestület munkájában is…”

A Fényképész szakosztály elnöke

Szakmai és emberi tekintélyét jelzi, hogy a harmincas években – Glück József után – őt választották meg az Ipartestületben szakosztályvezetőnek, majd 1940-ben elnöknek.

A második világháború alatt is szorgalmasan dolgozott, különböző műkedvelő előadások szereplőit örökítette meg, katonai fotókat készített. 1947-ben a Mária ünnepség jubileumáról készült Emlékkönyv anyagát is ő fényképezte.

Fényképész mester

A mesteri cím valódi értéket képviselt, különösen alapos szaktudást, nagy gyakorlatot és az iparostársak elismerését, tiszteletét jelentette.

Jánossy János több leendő fényképésznek tanítója, mestere volt, Andor fián kívül nála tanult Kolozsvári Lajos (1924-1926), ifj. Payer Zoltán (1927-1928), Peilóber Irén, Ihász Julianna (1941-1944), Szabó Károly (1941-1942?), Erdélyi Imre (1942-1943).

Fényképész mestervizsga

A fényképész mestervizsgákat a Jánossy-műteremben tartották. Az alábbi fotó egy ilyen alkalomból készült 1949. április 20-án: az álló személyek között balról a második Szüllő Antalné, a sorban negyedik Jánosi Andor, a következő sor szélén ülő hölgy Ihász Julianna, mellette ül Fodor László, majd Jánossy János.

Iparosok egymás között

Az iparos szakemberek között előfordult, hogy „cseréltek”, ki-ki a saját szakterülete szerinti munkáját adta a másiknak. Például míg Jánossy minőségi fotókat készített, Schima Bandi iparművész viszonzásul alkotott számára egy különleges szivarvágót, íme:

Előttem az utódom...

Jánosi Andor korán megtanulta édesapja segítségével a fényképész mesterség rejtelmeit, emellett a Szent Benedek-rendi katolikus gimnáziumba járt, itt érettségizett 1932-ben. A szakmai vizsgát is letette, és fényképészként együtt dolgozott édesapjával az előnyös fényt biztosító tetőtér világítású műteremben. Mozgékony fiatalemberként Andor elsősorban a külső munkákat végezte, jól kiegészítve édesapja nyugodt, elmélyült szakmai munkáját. A világháború idején bevonult, a nyugati fronton fogságba esett. Hazatérése után újra bekapcsolódott a Jánossy-műterem munkáiba. A háború okozta visszaesés után, épp amikor már rendeződni látszottak a körülményeik, beindult a szövetkezeti szerveződés.

1951-ben, a Győri Fényképész Kisipari Szövetkezet létrejöttekor Jánossy János – idős korára való tekintettel – önálló maradhatott.

Jánosi Andor és a szintén mestervizsgás fényképész, Ihász Julianna megszerették egymást, 1954. november 19-én összeházasodtak.

Andor és felesége „önkéntes” tagok lettek a Fényszövben, de Júlia asszony később kivált a szövetkezetből. 1956-ban Jánossy János felesége elhunyt; a mindig derűs, optimista öregúr kedélyére árnyékot vetett szeretett feleségének elvesztése. Miután nyugdíjba vonult, menye vette át a műtermet. Jánosinénak „finom retusőri tehetsége és jó laboratóriumi érzéke” volt.

A Jánossy-műteremnek helyet adó Széchenyi tér 10. számú épületet Győr városa 1962-1963-ban felújította. A fényképészetben a munka zavartalanul folyt tovább, csupán egy rövid időre volt kényszerű szünet. A tatarozás során az épület stílusát a főtér jellegéhez hangolták: megszüntették a tornyot és az üvegtetőt. A fényképezés kezdeteinél megvilágítás szempontjából nagy előnyt jelentett az üvegtető, de az idők során a fotóanyagok érzékenyebbé, a világító eszközök tökéletesebbé váltak, így az üveges tetőtér megszűnése sem gátolta a fényképészeti munkát.

(Itt említem meg, hogy húsz évvel később, a belváros tervszerű megújítása során nem elégedtek meg a külső renoválással, a régi épületek lakásait is korszerűsítették. Ennek során 1982-1983 között a fényképészet ideiglenesen a Lukács Sándor u. 14-15. sz. földszint 4. alá költözött, 1984 január elejétől azonban már újra a Széchenyi téren várták a megrendelőket.)

A hatvanas években Jánossy János már a nyugdíjas éveit töltötte, szívesen időzött az unokáival, illetve eljárt a Fonodai Horgászegyletbe, nem annyira a horgászat, mint inkább a társaság kedvéért.

A hatvanas évek végén ágyban fekvő beteg lett, a szomszéd lakásban élő fia és menye gondoskodott róla. Jánossy János ötven éve, 1971. szeptember 21-én hunyt el, a győri köztemető XXVIII. parcellájában nyugszik.

Halálával a Jánossy-fotó nem szűnt meg. Mivel fia még a szövetkezet keretein belül működött, az ipari jogfolytonosságot a menye vitte tovább. Amikor Andor nyugdíjba ment, a Jánosi házaspár együtt végezte a fényképészeti tevékenységet. Igényes, szép fotókat készítettek, folyamatosan voltak megrendeléseik.

Jánosi Andor fényképész:

Jánosi Andorné (negatív, illetve pozitív) képet retusál:

Jánosi Andor fényképészmester késő öregkoráig dolgozott, egészen 1999 márciusáig, 88 évesen bekövetkezett haláláig. Felesége, Jánosi Andorné, egyedül maradva, még két évig folytatta a munkát, de aztán ‒ „még ha ez akkora terhet is rakott a lelkére, amit alig tudott cipelni” ‒ úgy döntött, végleg bezárja az üzletet.

2001 tavaszán egy közkedvelt, „minőséget és folyamatosságot” jelentő győri fényképész dinasztia fejezte be pályafutását.

Vargáné Blága Borbála

Felhasznált irodalom/forrás:
Győr 1939-1999. - Győr, Műhely Kht., 1999.
Győri Életrajzi Lexikon. - Győr, 2003.
Hárs József: Győr város hivatásos fényképészei 1844-1948 között. - [Győr], 1987.
Nagy István: Emlékezés Győr város fényképészeire. - [Győr], 1991. - Kézirat
Nagy István: A győri fotográfia 150 éve. - Győr, 1994.
(Burkus): Jánossy úr emlékei. In: Kisalföld, 46. évf. 64. sz. (1991. márc. 18.), p. 9.
G. Szabó M.: Búcsúszalag a vitrinen. In: Kisalföld, 56. évf. 65. sz. (2001. márc. 19.), p. 6.
Győr ingatlanforgalma. In: Dunántúli Hírlap, 30. évf. 211. sz. (1922. szept. 16.), p.
Győr ingatlanforgalma. In: Felső-Dunántúl, 15. évf. 211. sz. (1922. szept. 17.), p.
Szalai Zsolt: Győr fényképészei a 19. században. In: Fotóművészet, 62. évf. 3. sz. (2019), p. 90.
Baloghné Jánossy Júlia (Jánossy János unokája) információi
id. Jánossy János (Jánossy János édesapja) kézirata
Jánosi András (Jánossy János unokája) visszaemlékezései
Kis Péterné Jánossy Lilla (Jánossy János unokája) visszaemlékezései
kepkonyvtar.hu
regigyor.hu

Az 1-4., 13-25., 34-36., 39. és 41-47. fotókat Kis Péterné Jánossy Lilla engedélyével tesszük közzé; az 5-6. fotó szabadon felhasználható, az OSZK Fényképtárából származik; a 12. fotót Jánosi András engedélyével szerepeltetjük; a 29-32. fotók a Darabanth Kft. digitális képei, engedélyezték felhasználásukat; a 33. fotó a Hungaricana szabadon felhasználható képgyűjteményéből származik; a 37-38. fotó a szerző sajátka; a 40. fotót Kozma Endre engedélyével közöljük.

A Várostörténti puzzle cikksorozat korábbi részei itt találhatók felsorolva.