A véres csomagot kibontó nő aztán eszméletét vesztve a földre zuhant, majd kivonult a rendőrség. De a történet Vincent van Gogh Gauguinnel való összeköltözésével kezdődött. Vincent már régóta próbálta rábeszélni leveleiben barátját, hogy Arles-be utazzon, és együtt alkossanak a „sárga házban”, a férfi húzódozása pedig teljesen felzaklatta. Attól félt, talán túlzottan szerény körülményei tartják vissza barátját a látogatástól, ezért igyekezett vonzóvá tenni a közös élet gondolatát: még kényelmesebb és szebb bútorokat is vásárolt. Nem ok nélkül próbálkozott ennyire, szinte rajongott Gauguinért, akiben sorstársat látott. „Mindabban, amit csinál, van valami lágy, megnyugtató, bámulatra méltó. Az emberek egyelőre nem értik meg, s ő szenved attól, hogy semmit nem tud eladni, éppúgy, mint minden valódi költő” – írta róla.

A sárga ház van Gogh festményén (irodalmiradio.hu)

Gauguin azonban közel sem volt ilyen lelkes. Rászánta ugyan magát az utazásra, de már érkezésekor elborzasztotta a házban tapasztalt rendetlenség. Éppúgy, mint barátjának művészi fegyelmezetlensége. Elhatározta, hogy minden tekintetben magához ragadja az irányítást, az érzékeny lelkű Vincent pedig szívesen hajtott fejet előtte. Kettejük közül egyértelműen Gauguin lett a „parancsnok”: a sárga házban az élet most már a gyakorlatiasság jegyében zajlott. „Gauguin remekül ért a kiadások elosztásához. Míg én gyakran szórakozott vagyok, és egyetlen gondom, hogy valahogy elosszam a hónapot, neki megvan a napi egyensúlyérzéke, mert több köze van a pénzhez”– írta Vincent, mint egy lelkes kisfiú, akinek egy felnőtt végre megreformálta az életét. Ám odaadása nem volt elég a harmóniához: hosszú távon egyre inkább kiütközött természetük különbözősége.

Bekötött fülű önarckép az Élet és tudomány címlapján (Szendrői Közművelődési Központ és Könyvtár CC BY-NC-ND [részlet])

Gauguint megijesztette Vincent túlzott szenvedélye. Gyakorlatias énje nem tudott mit kezdeni társa túláradó hevességével, amit az élet minden területén tanúsított. Míg ő jól bírta az italt, Van Gogh már néhány pohár után ijesztő jeleneteket produkált. Ráadásul művészeti kérdésekben is egyre gyakrabban kaptak össze. „Jellemünk annyira összeegyeztethetetlen, hogy képtelenek vagyunk békében együtt élni. Mindenképpen el kell utaznom!” – vázolta fel egyik levelében a helyzetet Paul. Döntése teljes kétségbeesésbe taszította Vincentet, és az események ezután gyorsan követték egymást. Egy este Vincent nyitott borotvával rontott Gauguinre, aki ezután jobbnak látta, ha szállodában tölti az éjszakát. Másnap reggel aztán felbolydult a város: a sárga házat elözönlötték a rendőrök. A bordélyházi madame értesítette őket, miután ájultan találta egy levágott füllel a kezében Rachelt, Vincent kedvenc prostituáltját.

Önarckép pipával és bekötött jobb füllel (Együd Árpád Kulturális Központ ©Minden jog fenntartva)

Sokáig tartotta magát az a verzió, hogy az elkeseredett festő saját maga vágta le a fülét. Majd néhány éve teret kapott Hans Kaufmann és Rita Wildegans művészettörténészek elmélete, mely szerint a kiválóan vívó Gauguin okozta Vincent sérülését párbajtőrével egy vita során. Vincent pedig bajtársiasan őrizte a titkot, hogy barátja elkerülje a törvény szigorát… Bármi is történt azon az éjszakán, egy biztos: örökre megpecsételte a két férfi barátságát. Soha többé nem találkoztak. Vincent pedig feldolgozhatatlan traumaként élte meg az esetet, és ez nagyban hozzájárult idegállapota romlásához, amely végül öngyilkosságához vezetett.

Címlapkép: Önarcképeken a két barát (librarius.hu)

Kecskés Nikoletta
Forrás: forumhungaricum.hu